Fogaid Nyoma

Akárhova, csak el innen!

|Blair|

Attól függetlenül, hogy még két hétig pihenhettem volna otthon, ma mégis eljöttem iskolába, hogy behozzam az igazolásomat, de így legalább az ezt követő két hétben akkor távozok amikor akarok és arról az óráról, amelyikről csak kedvem tartja, mert az igazolás összesen három hétre szól és ebből –a mai napot beleszámítva– még csak egy hét telt el. Annyira örültem, mikor tegnakp végre kiengedtek a kórházból, ahol Jason –nagy meglepetésemre– minden nap meglátogatott ezzel kissé kínos helyzetbe hozvha engem.

Számomra még mindig hihetetlen volt egy kicsit a jelenléte, mert ha egy héttel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy az exem csak úgy beállít a tengeren túlról és minden áron a kedvemben akar majd járni....őszintén szólva, még talán ki is nevetem az illetőt. Most azonban roppant érdekes helyzet állt elő. Továbbra se értem ugyan, hogy Jason mit miért jött vissza, de akármit is mondjon, képtelen lennék ismét úgy szeretni őt mint ahogy annak idején...és persze az ittlétének a valódi célja nem is rám tartozik. Jelenleg csak egy idegen szerepét tölti be az életemben, aki sok baráti gesztust tesz felém. Mellesleg három év hosszú idő. Az én bizalmamat pedig csak egyszer lehet eljátszani.

Ezen felül utálom ha valaki hazudik. Nem tudok többé olyan szemmel nézni az illetőre mint azelőtt, tudván, hogy képes volt hazudni nekem, mikor velem aztán tényleg mindent meg lehet beszélni.

Sétáltam az iskola főbejárata felé és közben az igazolás szövegét olvasgattam. Közelebb érve megpillantottam egy talpig feketébe öltözött, kapucnis srácot az ajtó előtt, akiről kicsivel később megállapítottam, hogy nem más, mint Ezra. Háttal állt az ajtónak, a parkoló felé nézett és tátott szájjal meredt valamire. Olyan nagy meghökkentség volt leolvasható arcáról, hogy roppant kíváncsivá tett, min csodálkozhat ennyire, ezért én is arra sandítottam amerre ő nézett, és rögtön szemtanúja lettem egy olyan jelenetnek, amitől nekem is tátva maradt a szám. A parkoló felé pillantva ugyanis tekintetem először Emma göndör tincsein akadt meg azt követően pedig egy magas, szőke hajú  srácon akivel éppen ki se másztak egymás szájából, kicsivel később ajkaik lassan elváltak és szorosabbra fűzték ölelésüket. Eleinte nem láttam pontosan, de amint felfogtam, hogy Emma, Briannel azaz Ezra bátyjával smárolt, egyszerűen nem értettem, hogy mégis mi történik itt. Nagy tudatlanságom közepette valamiért –és a fene se tudja miért– azt gondoltam, hogy Ezra biztos tudja.

"Lemaradtam valamiről?" léptem közelebb a kapucnis fiúhoz aki megpillantva engem épp olyan meglepett volt, mint Emma és Brian csókjának láttán.

"És én?" kérdezett vissza egy kis hatásszünet után de kérdését pillanatnyilag nem tudtam hová tenni.

"Emma meg Brian....ők most együtt vannak vagy mi?" érdeklődtem tudatlanul, de ugyanakkor kissé dühösen, mert azt hittem, hogy én leszek az első, aki ennek a románcnak a kibontakozásának már a legelső pillanatáról is tudomást szerez. Erre tessék, azt se tudtam, hogy Emmának bejön Brian. egy hete ilyenkor még csak barátok voltak. Nagyon érdekelne, hogy az elmúlt öt nap –amíg távol voltam– tényleg ilyen hosszú volt, vagy szimplán csak ennyire nem osztja meg velem az ilyen fontos dolgokat, annak ellenére, hogy én minden kis, hülyeséget megosztok vele és eddig azt hittem, hogy ő is velem, de úgy látszik tévedek.

"Honnan tudjam!? Mondd meg inkább te." válaszolta paprikásan, de volt egy olyan sejtésem, hogy ő is épp olyan dühös mint én, amiért nem tudott kettőjükről.

"A te bátyád baszki! Csak tudod ha bejön neki valaki. Vagy ti erről nem beszéltek?" kérdezősködtem szinte már számonkérően.

"Mi semmiről nem beszélünk." mondta egyszerűen és ez kissé elszomorított, abban az esetben, ha tényleg igaz amit mond és nem csak túloz az eset láttán "És te? Neked véletlenül nem Emma a legjobb barátnőd? Ti nem beszéltek az ilyesmikről?" hangsúlyozta a 'legjobb' részt enyhén szemrehányóan.