𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

6. -Szörnyek-

-Egy barátomat hívtam. Scottot. Eldob minket a kórházba.

Anne szemszöge

Reggel volt ,nem aludtam és kórházba kell mennünk, a nem mindennapi sérülésemmel.
Öt-tíz perc múlva itt is lett Scott. Egy kék színű jeepel jött.
-Hello. Veletek meg mi történt?-szállt ki a kocsiból.
Az ajtaját nyitva hagyta, úgy is mindjárt beszállunk gondolattal.
A sebemre néztem.
-Megsérültünk... -motyogtam
-Hogyan?Mi történt?
Nem mondtam semmit. Lenéztem a földre,egy kis idő múlva pedig Stilesra. Sóhajtottam, majd Scott intett, hogy szálljunk be a jeepbe.
-Majd elmondom. Most induljunk.-ült be Stiles
Ameddig mentünk a várost néztem. Szépen a házakra sütött a nap. Láttam a sulit is.
Elgondolkoztam magamban, mire valami megállította a jeepet. Nagyott rezzent, majdnem feldőlt.
-Mi volt ez?-kérdeztem megrémülve.
Megint. Megint az a borzalmas érzés, ami a faházban volt. Küzdök, hogy kapjak levegőt. A fiúk is összezavarodva ültek a kocsiban. Próbálták elindítani, de nem ment.
-Megnézem. El kell indítani-és Stiles kiszállt a jeepből.
Scottal egymásra néztünk, majd ő is kirohant. Követtem. Nem akartam itt maradni egyedül. A srácok észrevették, hogy lyukas egy kerék.
Én is próbáltam segíteni, ezért megnéztem a másik oldalát.
-Hé! Ezt meg kellene néznetek!- szóltam nekik, mivel karomnyomokat találtam az egyik ajtón.
Felém néztek, majd lassan elindultak hozzám. Scott végighúzta az ujjait a karmolások helyén.
-Mi lehettet ez?-kérdeztem
Eléggé meglepett, hogy ennek a valaminek ember nagyságú keze van.
-Nem tudom.-mondta Scott
Annyira elmerültünk a gondolatainkban, hogy eddig fel sem tűnt a sziszegés. A léptek.
Gyorsan hátranéztem. Egy gyíkember volt ott. Sötét pikkelyes bőr, sárga szem, sok éles fog. Olyan alakja volt mint egy embernek, csak gyíkfarka volt, és az ujjai karmokban végződtek. Reflexből sikítottam, majd a kezemet a szám elé kaptam.
-Van egy olyan érzésem, hogy ő tette...-mondta Stiles halkan, majd elfutott a jeep mögé, mint én.
Scottnak karma lett, és nagy füle.
Teljesen összezavarodtam, fogalmam sincs mi történik körülöttem.
Scott, vagy bármi is legyen most, nekitámadt a... Izének... Az...
Szóval igen.
A szörny nagyon gyorsan felém jött.
Teljesen lesokkoltam. Gondoltam, hogy el kellett volna futnom de nem ment... Nem mintha lett volna rá időm... Belémvájta a karmait, felemelt, majd félredobott. Egy-két métert biztos repültem.
Nem bírtam ki ekkora fájdalmat. Scott ideges lett, és egy kis verekedés után sikerült elüldözni a szörnyet. Stiles idejött hozzám, de minden elkezdett homályosodni, utána besötétülni. Már csak Stiles pár mondatát hallottam;
-Nem lélegzik! Scott!... Nem lélegzik!