𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

15. -Tervezés-

-Farkasölős lövedékkel találtak el. Csoda, hogy eddig bírod, valószínüleg... Hamarosan meghalsz...

Whitney szemszöge

Anne egy hétig bíztatott minket. Tudtuk, hogy nem fogunk kijutni, de ő mindig próbálkozott. Szembeszállt a vadászokkal úgy, hogy semmi esélye nem volt. Isaac is teljesen feladta, velem együtt. Persze ő éppen most is a láncot próbálja leszedni magáról. Az áram pedig ismét megrázta.
-Mutasd a sérülésed már!-kiabáltam rá
Sisakvirág mérgezése lett egy hete, elképzelni sem tudtam hogyan él még, és hogyan képes még mindig küzdeni. Soha nem mutatta meg a nem gyógyuló sebet. Nem akarta, hogy lássuk. Nem akarta, hogy még rosszabb legyen a helyzet. Most is csak idenézett, majd újra jobb kezével a balt igyekezett kiszabadítani.
-Ki fogunk jutni. Megoldjuk valahogy. Valaki jönni fog, biztos. Leszedjük a vadászokat, és elmegyünk...
Mik voltak még, amit mondott... Két napja semmit nem mond.
-Nem állíthat meg minket egy hülye pince meg egy lánc!
Mindig valamit utánagondolt a mondatai után, de azt már nem mondta ki.
Még mindig a kijutással ügyködött, végül már hozzávágta a kezét a vasrácshoz. Sóhajtott, a szájából folyt a vér.
-Nem fogunk kijutni! Érted?! Itt fogunk meghalni... Vagy szomjan, vagy éhen, vagy...
-Isaac ne hisztizz már folyton!-szóltam rá.
Ne hisztizzen már. Tök idegesítő... Befogta, egy hülye nézés után.
-Ott viszked... Ahol nem kéne...-sóhajtottam.
-Wc-re kell mennem...-mondta Isaac.
-Olyan büdös vagyok... Mint a suli wc-szólalt meg végre Anne is.
-Ti hogyan bírjátok eddig wc nélkül?-kérdeztem.
-Hát... -mondták egyszerre.
Sikerült elnevetnünk magunkat.
-Ki mondta, hogy kibírtuk?-hallottam a fiút.
-Fúj!-nevettem-Inkább nem vagyok kíváncsi a részletekre!

Anne szemszöge

Éhes vagyook! Wc-re kell mennem, szomjas vagyok meg minden bajom van. Elegem van már. Még egyszer idejön a bácsika tuti szétszedem. A hasamon a sérülés szó szerint akkora mint a hasam, tiszta vér, a bordáim nem látszanak ki még az a szerencse. A srácoknak nem akarom megmutatni, mert még jobban elkeserednének. Plussz nem akarom, hogy ezzel foglalkozzanak. Megvagyok.
Már annyi mindennel próbálkoztunk kijutni. Egy ideig reménykedtem abban is, hogy esetleg Scotték segítenek... De nem jönnek, és nem tudom hogyan fogunk kijutni. Azt kell mutatnom, hogy biztos vagyok a kiszabadulásban, de nem vagyok.
Áh, hagyjuk. Biztos el tudunk tűnni innen valahogy...
Csalódtam, hogy Stilesék még nem jöttek. Talán akartak segíteni... Talán úgy gondolták nem érné meg...
Azért remélem jól vannak, és elintézték már azt a köcsög gyíkot.
Az öreg megint bejött. Na de jó! Nem fogja fel, hogy nem mondunk semmit?! Unom már. Szedje a kis gyogyóbogyóit aztán elmehet nyugdíjba.
Megint neki állt kérdezgetni, megint nem mondtunk semmit. Újra megrázott, és megvert minket. Talán... Adjam ki Dereket?
Már nagyon ott voltam, hogy megteszem.

Stiles szemszöge

-Scott! Valamit még megpróbálhatnánk!-kiabáltam, mire kinyitotta a szoba ajtaját.
Tudom, hogy már sok ötletet álltunk elő, és hogy mindegyik rosszul végződne, de valahogy ki kell juttani Annet. Meg Isaacet...
-Már mindennel próbálkoztunk-mondta a földre nézve- Szerintem már... Nézd! Gerald azt üzente, hogy ha nem adják ki Dereket, akkor egy napon belül megöli őket! Nem adták ki, és ez egy hete volt.
Sokat beszélgettünk, győzködtem, hogy még élnek, és megegyeztünk abban, hogy ma este elmegyünk Derekékhez, és kitalálunk valamit. Scott megbeszélte a többiekkel.
Egy óra múlva
Itt vagyunk Dereknél, Ericával, Boyddal és Allisonnal. Allison és Derek ki nem állhatják egymást, szóval próbálnak nem beszélni egymással. Király... Már csak a kis drámázásuk hiányzott. Miután le tudtuk zárni egy újabb vitájukat, nekiálltunk még egy tervnek.
-Jó, akkor... A házadnál biztos hogy nem,-mondta Scott fél pillanatig Derekre nézve- Allison? Nálatok?-nézett rá.
-Nálunk? Kate egy helyet mutatott, ahol lehetnének. Egy gomb nyitja az utat oda, de eltűnt-mondta, mire Derek a Kate szó hallatára majdnem széttörte az asztalt-Nálunk nem lehetnek-rázta meg a fejét
-Ki az a Kate?-kérdezte Erica
-Ebbe most inkább ne menjünk bele-mondta Scott
Boyd nem igazán élte bele magát. Csak ült valahol, észre sem lehetett venni. Teljesen biztos benne, hogy már meghaltak, de biztos nem. Azt Gerald csak mondta volna.
-Na akkor mi a terv?

Whitney szemszöge

-Hé! Anne! Jól vagy?-kérdeztem bizonytalanul.
Nézni is rossz volt mit csinált. Először azt hitten, megint csak szimplán ki akar jutni, de ez több volt ennél. A keze véres lett a lánc szorításától, kapott pár áramütést is, de nem érdekelte. Teljesen bekattant. Mintha telihold lenne neki, de Isaacnek semmi gondja sem volt. Valamit én is éreztem, de mivel tudom irányítani magamat minden teliholdkor, velem nem volt gond.
-Hát ez meg?-fordult felém loknika.
-Nem tudom. Még nem lehet telihold, nem tellt el annyi idő az előző óta. Te nem érzel semmit?-kérdeztem vissza.
-Semmit-vonta meg a vállát, majd újra az őrült szőkét nézte, ahogy én is.
Nem igaz, most meg el kezdett vonyítani meg farkasosan üvöltözni.
A dolog kezdett átmenni ilyesztőbe. Volt egy-két lehetőség, ami átfutott az agyamon:
-Anne hatalmas hangzavart csap, az öreg meghallja, és megveri vagy
-Anne szétszedi a láncot és kinyír minket
vagy
-Anne szétszedi a láncot, kiszabadít minket, és elmenekülünk
vagy
-Derekék meghallják Annet és kihoznak minket
Na jó, az utolsó két lehetőség maximum egy varázslatos mesécskében történhet meg. Az első kettő pedig... Nem lenne túl jó.
Már egy ideje Anne üvöltözik, mi pedig Isaacel azon agyalunk, hogy most ennyire bekattant, vagy valami komoly. Próbáltunk beszélni is hozzá, de nem vett észre minket. Aztán végre beugrott:
-Isaac!-elkezdtem a lábamon dobolni.
-Mi van?
-Tudom mi a baja!-vártam a reakciójára de semmi, szóval tovább beszéltem-Tudod! Izé... Ahm... A női vérfarkasok havonta kétszer változnak át. Vagyis anyám ezt mondta. Szerintem most van neki a kétszerből az egyik!
-Mi van? Várjál, először megpróbálom értelmezni amit mondtál...
Elgondolkozott magában. Hát igen, azt eddig is tudtam, hogy a magyarázásom olyan jó, mint a matektanáré.
-Tehát neki most olyan, mint ha telihold lenne?-kérdezte egy szemöldökráncolás után.
-Ja.-vágtam rá az egyértelmű választ-Ezt így is mondhattam volna.

Stiles szemszöge

-Csináljál már valamit!-kiabáltam Derekre.
Kezdhetne már valamit ezzel. Már egy órája tervezgetünk de semmire sem jutottunk. Derek vágott egy durci képet, majd elkezdett figyelni valamit. Hallott valamit.
-Derek...
-Kuss!-valamit nagyon figyelt...
Tovább fülelt, Scott is igyekezett hallani valamit.
-Hallom Annet. Az üvöltést. Tudom hol vannak-mondta, majd ki is indult az ajtón.
-Biztos jó ötlet elmenned egy olyan helyre, ahol téged keresnek?-kérdezte Scott-mármint ha elkapnak akkor Isaacék tök feleslegesen voltak ott másfél hétig.
-Dehogy fognak.
Mindannyian kimentünk a metrómegállóból. Beszálltam a jeepbe, az ajtaját nyitva hagytam.
Remélem Anne meglesz, lehetőleg élve. Nem hiszem el! Végre meglesz!
Már el akartam indulni, de Scott megállt beszélni Allisonnal. Nagyszerű... Ezt pont most kell?
Abban kiegyeztek, hogy Allison nem jön, mert valószínű náluk vannak. Derek pedig beszélt Ericával és Boyddal, hogy nem jöhetnek, mert veszélyes. Scott lefoglalta mellettem a helyet, Derek hátra került.
Az út úgy tellt el, hogy a srácok folyton kihajolgattak az ablakon és mondták merre kell menni. Végül Allisonék házához értünk.
-Itt kell lenniük...-mondta Derek, majd kiszálltunk a jeepből, és benyitottunk.

Sziasztok! Sokáig tartott, mire kitettem ezt a részt, bocsi :(
Nehéz volt megírni (nem tudom miért) , de gyakrabban lesznek részek :D
És köszönöm a 900+ megtekintést! 😲😍
Meg a 69 vote-ot 😂