𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

40.-AZ UTOLSÓ HARC- +köszönetnyilvánítás

Mára már mindenki tudta: Egy tizenhét éves lányt vízbe folytottak, a tettest még nem tudják ki, de folyik a nyomozás.
Jackson most már Gerald és Grace kezében volt.
A lényege, hogy Lydiát odaviszik Jacksonhoz, onnantól meg minden megy magától.
-Minden lény ami ennyire veszélyes... Jobb, ha elpusztul.
-Allison?!
Innentől kezdődött a harc.
De arra senki sem számított, hogy Peteren kívül még két ember rejtőzött el...
És hármuk közül csak egy valaki tudott mindhármukról...

Jackson immár teljesen kanimává változva küzdött a többiek ellen, és aki tudott, szintén átváltozott.
A kanima először Argentet vette célba, majd szépen sorjában vágta a falhoz, vagy a földhöz Dereket és Scottot is. Isaacet Allison szúrta le-többször is-. Peter Dereket figyelte és közben felszisszenve regált a harc eseményeire, miközben  türelmesen várta ki a sorát.
Miután már senki nem bírt felkelni Derekék közül, Allison Derek felé ment, de a kanima lefogta.
-Te meg mi a fenét csinálsz?-kérdezte az összezavarodott lány nagyapjától.
Miután Gerald tartott es kisebb beszédet, Argent is megszólalt:
-Őt is megölnéd?!
Gerald nagyra nyitott szemekkel, hangosan, határozottan válaszolt:
-Ha a túlélésről van szó, a saját fiamat is megölném.
-Szörnyeteg vagy.
-Nem, még nem. Scott... -pillantott a fiúra a haldokló öreg.
Ugyanis ha Scott megharaptatja Derekkel Geraldot, átváltozna,  és így legyőzné a rákot.
Derek, Scott és Gerald vitáztak még ezen egy darabig. Az alfa érvelt, ahogyan az öreg is. Ugyanúgy Scottnak.
A béta fiú végül Gerald érve mellett döntött, mivel úgy megkaphatja Allisont.
De mintha nem is ő lett volna. Scott nem tenne ilyet.
Nem így tenné. Ez nem lenne helyes.
Terve volt.
Scott megtette, amit Gerald kért, de amikor megtörtént, a harapásnyom teljesen máshogyan nézett ki, mint kellett volna.
Mindenki elszörnyedve pillantott Gerald győzedelmesen felmutatott karjára.
Nagy piros, vérző folt helyett, fekete vér folyt a karján.
Scott bevallotta, hogy terve volt. Gerald pár perc múlva belehalt a sisakvirágmérgezésbe, amit a tablettáktól kapott, amikor a fiú kicserélte őket.

Már azt hitték, vége, letudták a dolgot.
De a kanima még mindig Allison nyakát fogta, majd miután Allison megpróbálta leszúrni, elfutott nagyjából az épület közepe felé.
Ahol megállt. Grace mellett. Fogalmuk sem volt, hogyan és mikor kerülhetett oda, de ott állt két fegyverrel a kezében.
Előkerült a második elrejtőzött ember.
Peter ugyanis nemrég előjött annak reményében, hogy Derekkel letudhatják Jacksont. Csak egy kis hiba akadt a tervbe...
-Tudjátok-szólalt meg szórakozottan Grace, amikor már mindenki rá figyelt-Miután megöltem Anne-t, gondoltam titeket nem lenne értelme. Bár miért is ne-fejezte be, majd két fegyverét előre szegezte, és sorozatban előtte kábé a felét mindkettőnek.
-Öten vagyunk kettő ellen-mondta Scott, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy a kanimát végülis Grace irányítja.
Miután ezt kimondta, bedőlt az épület egy fala, és egy kék jeep járt be azon keresztül, majd leparkolt.
Lydia és Stiles szállt ki belőle.
-Heten-helyesbített a kocsi sofőrje.
És itt jelent meg a harmadik rejtőzködő.
Fentről szólalt meg egy ismerős lány hang.
-Nyolcan.
Grace azonnal felfelé nézett.
-Hogy a francba nem haltál meg...-kérdésnek indult, mégsem az lett belőle.
-Tudod Grace. Ezt a felét még nem igazán raktam össze-válaszolta a plafon alatt lévő pár vízszintesen rögzített széles  csövön járkáló lány.-És miután újabb élőket próbálnál megölni, talán meg kéne próbálni azt, akit azt hitted megöltél, nem igaz?
A nő lövöldözni kezdett.
-Milyen volt a hullaház?! -kiabálta fel Grace, miközben telelőtte a plafont.
-Nyugalom. Hamarosan megtudod-válaszolta Anne, majd leszaltózott a plafonról Grace mögé, hangtalanul.

Anne szemszöge

-Hellóka-öklöztem le oldalról Gracet, amitől oldalra vetődött, de nem esett el.
Utána mentem, forgórúgással pesig a földre került.
-Na le tudsz győzni bénítás nélkül?-idegesítettem tovább csak is rá koncentrálva, figyelmen kívül hagyva a többieket. Pedig mennyire odamentem volna mindenkihez...
Válaszul Jackson ütött felém kanimaként, de lehajoltam, így nem talált el.
-Hát persze, hogy nem-erősítettem meg a választ.
Belekaptam a vállába karommal, amit mélyen lenyomtam azon az érzékeny ponton.
Most ő bénult le, nem pedig más. Igazából nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog. Valahogyan ösztönös ötlet volt.
Sziszegve egy helyben állt, kezdett összerogyni. Körbenéztem "Kinek kell?" tekintettel, majd megláttam Lydia kétségbeesett arcát.
Nagyjából ellöktem odáig, Lydia pedig egy kulcsot mutatott neki, amikor már elég közel értek egymáshoz.
Tovább nem volt időm nézni, mi történik majd.
Stilest is megláttam mellettük, de egy másodperc alatt kaptam el a tekintetem, mielőtt még legyengülne a mai nap alatt visszaszerzett régi erőm.
Gracet mögöttem láttam meg, éppen készült rám lőni, de tudtam, hogy kifogyott mindkét pisztolya.
Feltartotta elém a fegyvert, lőtt is. És eltalálta a lábam, ami azonnal begyógyult.
-Még volt egy? -ráncoltam össze a szemöldököm-Mindegy is.
Eldobta mindkét pisztolyát, és elővett egy nyílpuskát valahonnan a hátáról. Hátra nyúlt még nyílért, amit persze nem talált.
-Ezt keresed?-vettem elő a darabokra töredelt nyilakat a fekete, egy centi vékony hosszított kabátom zsebéből. A csizmám, a nadrágom, a pólóm szintén fekete színű volt, a felsőmön fehér felirat díszelgett, de takarásban állt a hajamtól, nem lehetett elolvasni.
Ahogyan megfogtam a nyilakat, füstölni kezdtek, és forró lett.
-Mi a franc-suttogtam, majda tenyeremet megrázva ledobtam őket.
Grace gúnyosan elmosolyodott, majd tőlünk balra pillantott, beljebb az épülethez.
-Te meg miért nem csinálsz semmit?-emelte fel a hangját Grace, én pedig kerestem kit néz.
Körbenéztem. Scott oda nézett, amerre Grace, Stiles felém, Lydia a földön fekvő Jacksonra.
Ez meg mikor halt meg megint?!
Igen, hallottam a meccsről...
Megláttam Petert és Dereket a fiú közelében. Az előbbi Jackson mögött, az utóbbi előtte állt. Mindketten véres kezekkel.
Aha, már értem...
-Most akkor velem vagy, vagy ellenem?!-kérdezte Grace... Argenttól, aki semmit sem válaszolt.
-Rendben. Akkor értem-mondta Grace bólogatva.
Tehát ez azt jelentette, hogy éppenséggel Argent nem akart minket kevadászni.
Elkerekedett szemekkel bámultam. Perpillanat velünk van? Amikor Allison se? Mikről maradtam én le...
Mire feleszméltem egy ökölméretű töltény (de inkább hasonlított rakétára) fúródott a falba kábé öt centire tőlem. A töltény áramos volt, arrébb léptem tőle, és ezt jól is tettem. Berobbant a fal.
Grace pillantottam. "MI A SZAR VAN MÉG NÁLAD?!" nézéssel. Most komolyan. Hogyan rakott el ennyit?
Derek majdnem elindult Grace felé, de biccentettem neki egyet célzásképp.
Ezt nekem kell megtennem. Ez az én harcom.
-Oh, bekeményítesz? Rendben. Akkor én is-mondtam a szemébe nézve.
Megtekertem a fejemet, üvöltöttem egy akkorát, hogy szó szerint beleremegett az épületmaradvány, miközben egyre jobban változtam át.
Először kiengedtem a karmaimat. Utána sőke hajam kifehéredett, így jobban illett a jelenleg hullasápadt bőrömhöz. A fejem is egyre jobban gyűrödött meg, a füleim megnőttek.
Szemeim narancssárgára változtak. Kezdtem leguggolni, és sikerült.
Fehér Farkassá változtam.
Ami talán egy kicsit nagyobb lett, mint gondoltam volna. Átlagos farkas méret helyett, négylábon voltam akkora, mint egy felnőtt ember kettőn.
Újra Gracre morogtam, de most csak rövid ideig, majd elindultam felé.
Természetesen amint kifogyott a fegyverekből, futni kezdett. Tipikus vadászoknál...