𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

12. -Suli és tűz-

Azt viszont mindenképpen kiderítem, ki vagyok.

Az éjjel végig ilyen álmokkal telt. Valamit muszáj kezdenem az üggyel... Visszafeküdtem a deszkára, majd behunytam a szemem. -Becsukom a szememet, nem gondolkodok, és reggel lesz.- nyugtattam magam
Napsütésre ébredtem. (és a ,,csodálatos'' hangú ébresztőmre) Kisebb fehér felhők, világos zöld levelek voltak felettem. Felkaptam a táskámat, amiben benne voltak a sulis cuccaim, ehhez a sulihoz. Szerencsére a szobámban volt, és el tudtam hozni. Lemásztam a fáról, és elindultam. Húsz perces séta után értem az iskolához, mert bementem kaját venni is. Elindulok a folyosó ajtaja felé, miközben félszemmel az udvart néztem. Eddig ez a nap egész jól indult, nem is volt rossz kedvem. Odaértem a kék színű ajtóhoz, és benyitottam. Sokan vannak.
Valakin megakad a tekintetem. Annyira ismerős, de nem lehet, hogy ő az. Ekkora mázlim nincs. Pedig annyira hasonlít rá. Rámnézett, biztos feltűnt neki, hogy egy ideje őt fürkészem. Ő neki is ismerős voltam, láttam rajta. Ugyanúgy bizonytalanul nézett. Egy vörös hajú lány volt mellette.
Innentől hallottam mit beszélgetnek. A vöröses hajú lány kérdőn nézett rá;
-Mit nézel annyira Allison? Csak nem valami jó pasit találtál, hm?
-Nem-mosolygott-, lehet egy barátomat látom, de nem vagyok benni biztos, hogy ő az.
Allison! Igen ez ő! Na de jó kedvem lett! Tavaly átment egy másik suliba, nem gondoltam volna, hogy pont ebbe. Mosolyogva odaintettem neki, ők pedig idejöttek hozzám.
-Szia Anne!-mondta nagy örömmel Allison- ő itt Lydia.
-Sziasztok, jó újra látni téged!
Egy kicsit még beszélgettünk, Lydiával inkább a ruhájáról. Allison elmondta Lydiának, hogy egy régebbi osztálytársa vagyok. Annyira jó volt. Volt, ameddig meg nem szólalt a csengő. Alig tudtam visszafogni magamat, hogy ne üvöltsek fel. Hamarosan elállt a csengő zaja, és bementünk egy osztályba hárman.
Rávágtam a fejemre, amint beértem a terembe. A lányok furcsán néztek rám.
Na vajon kik vannak az osztályba? Stiles és Scott is. Talán még a teliholdas metrős helyről a loknis srác meg a csaj de nem biztos, nem nagyon láttam sokszor őket. De ők azok. Mind a négyen: Stiles,Scott, és ők ketten. Azt nem tudom hol lehet a néger. De szerintem ő is suliba van csak eggyel feljebb.
Scott rám néz, majd oldalba böki Stilest, aki őrülten mosolyogva és integetve üdvözöl, majd idekiabálta, hogy;
-Csá Anne!
Elpirultam, a földet néztem, aztán rá.
-Szia...-köszöntem vissza.
Lydia hátul ült, Scott majdnem szélül, Allison mögött. A metróskettes pedig a másik szélén a padsoroknak. Ők is felismertek. Na de jó... Körbenéztem, egy üres hely volt. Hát még szép, hogy Stiles előtt.
Az órát egy kiabálós eddző tartotta, aki közbe olyanokat mondott, amit nem tudtam felfogni. Pedig nem is az anyaggal kapcsolatos volt...
A kicsengetés megint borzalmas volt, de legalább kicsengettek. Odamentem a szekrényemhez. Stiles, Scott, Allison és Lydia pedig utánam jöttek. A metrósok pedig kicsit arrébb ott voltak,már a négerrel együtt és néztek, vagy hallgatták mit beszélgetünk. Elrontották a normális élet hangulatom. Stiles és Scott között van a szekrényem. Allisonék pedig kicsit messzebb van, tőlem jobbra.
-Beiratkoztál a suliba?-kérdezte Stiles.
-Nem, csak bejöttem pár órára mert unatkoztam...
Stiles komolyan vette.
-Igen, beiratkoztam-sóhajtottam.
Eltellt még néhány óra, pár szünet, borzalmas csengő,-toll, szekrénycspkodás hangja, beszélgetések. Ebédnél Stilesékkal ütem egy asztalnál, Megtudtam, hogy valami gazgad szőke srác dobta Lydiát... Azt hiszem Jackson, aki amúgy Stiles szerint egy beképzelt dög. Persze ezzel a többiek sem ellenkeztek.
A metrósok már nem folyton, de azért sokszor bámultak. Idegesített. Nem értem mit kell annyit nézni rajtam.
-Na és ti?-kérdezte Lydia rám és Stilesra nézve.
-Mi?-kérdeztem értetlenül- Mi van velünk?
Lydia csak mosolygott, én persze teljesen zavarban voltam. Stiles pedig csak csámcsogott.
-Együtt vagytok, nem?-kérdezte a vöröses-szőkés hajú lány, mint ha ez teljesen természetes dolog lenne. Például: Ez itt egy villa,nem?
-Mi...Nem... De most ezt honnan gondoltad?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Hát mert... Stiles mondta, hogy...
-Lydia!-szólt rá Stiles, majd megrázta a fejét
Elég furi egy ebéd volt...
Még volt egy óra, aztán mehettünk haza.
A folyosóról kiérve láttam, hogy Allison egy piros kocsiba szállt be. Ledermedtem. Az a pasas hozta az autót, akivel Stiles beszélt, amikor meglőttek. Allison köszönt az...apjának...
Scott és Stiles mellettem jöttek, de amikor ledermedtem megálltak mellettem.
-Ő az apja?!-kérdeztem kétségbeesetten Scottra nézve, aki megveregette a vállam
-Nekem is valami hasonló reakcióm volt,amikor megtudtam.
-Argent -kacsintott Stiles
Visszamentem a kalandparkba, út közben vettem kaját. Megírtam a házit, beesteledett.
Csak ültem a kalanparkba. Egy kicsit beljebb az úttól, egy fa törzsét körülvévő deszkán. Tűnődtem. Magam sem tudom min...
Néztem a vihart, erősen fújt a szél ma éjjel, zuhogott az eső, villámlott, dörgött az ég... Na jó, ez kezd eldurvulni
Hatalmas reccsenés. Villám csapott bele valamibe, méghozzá nagyon közel. Égett szag van, és meleg.
Ilyedten nézek körbe, és látom. A szívem gyorsabban vert. Egy villám egy mellettem lévő fába csapódott. Le kellett ugranom a fáról, de nem tudtam hova, a tűz mindent beborított. Nincs hová mennem.
Túl meleg volt. A tűztől semmit nem láttam, a füst szaga elviselhetetlen volt... Egy tűzvészben majdnem meghaltam, és most tényleg így fogok.
Tűzvész?! Újra egy emlékkép jutott eszembe...
A forróság tűrhetetlen, éreztem ahogy egyre közelebb ér, és nem volt hova futnom.
Felsikoltottam, a lábam már a tűzben égett. Futni kezdtem, ki tudja merre. Már arra gondoltam, hogy megállok, és hagyom, hogy porrá égjek. Nem volt esélyem túlélni, de aztán;
-Anne, Jézusom, ott vagy?! Te vagy az?!
Ismerős hang. Ne! Most ne!
-STILES?! Tűnj innen! Rohanj el!
-Dehogy megyek! Kihozlak!
Sírva fakadtam. Ha miattam meghalna...
De megtette. Berohant értem. A tűzbe. Egy újjabb villám mellé csapott.
-Stiles ne! Kérlek!-sírtam könyörögve- Kérlek ne, én már úgy is.. Menj innen, vagy meghalsz!
Nem mondott semmit. Egyre közelebb ért hozzám. Én is elkezdtem futni felé, minél előbb kivigyen, és biztonságba legyen. Az esőnek köszönhetően a tűz kevésbé terjedt el, kisebbek lettek a lángok. Odaértünk egymáshoz. Felkapott az ölébe, és sikerült kiérnünk.
Tűzoltók érkeztek, a lángok, a meleg, a füstszag csillapodott.
Az út mellett voltam, az erdő szélén, Stiles karjaiban.
Mindkettőnk szíve hevesen vert. A lábam gyógyulni kezdett,de lassan. Stilesnak kigyulladt egy kicsit az ingje a vállánál, de megveregette és az az apró láng is eltűnt.
A fejemet csóválva de mosolyogva odasúgtam neki:
-Te nem vagy normális.
Mindkettőnk arcáról folytak a könnyek. A háttérben hallani lehetett a szirénázást, az esőt.
-De köszönöm-folytattam, miközben egy könny Stiles karjára folyt.
A szél felkavarta a leveleket körülöttünk. Még mindig Stiles karjaiban voltam. Biztonságban éreztem magamat. Közelebb hajolt hozzám, nem volt akkor senki más, csak mi. Belenéztem csillogó szemeibe, majd közelebb ölelt magához. Remegő ajkaink összértek. A világ ebben a pillanatban... Tökéletes volt.