𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

3. -Éjjeli séta-

-Eltört?

Itt cipeltem a kórházba hajnali négy körül egy nehéz srácot a vállamon, mert lerugdostam két méter magasból. Úgy éreztem el kell vinnem dokihoz, mert tényleg miattam lett baja a lábának. Taps nekem.
-Hallod te hány brokkolit nyomsz, nehéz vagy.
-Ötven brokkolit. Egyébként a kórház a másik irányban van-mondta ezt kábé tíz perc múlva.
Azt hittem ledobom a földre és ott hagyom meghalni. Ezt miért most kell mondania? Megfordultam.
Nehéz út volt. Körülbelül percenként megálltam mert nem bírtam el a túl kíváncsi srácot, és minden utca végén kérdezgettem hogy merre kell menni. Még mindig hideg volt, és alig láttam valamit a sötétben,a vállam teljesen elzsibbadt.
-Figyu itt most merre kell menni? Előre, jobbra...-nézelődtem-vagy balra? -Sok irányba lehetett menni sok helyen.
Felemelte a fejét és körülnézett. Már nem esett az eső. Fél vagy háromnegyed öt lehetett. Egyszer csak megszólalt, megint olyan érzésem volt, hogy legszívesebben pofon vágnám.
-Várjál, most hol is vagyunk?-kérdezte álmosan
-Te fogyatékos vagy?Itt laksz és nem tudod hol vagyunk?-De... Én ezt nem hiszem el. Hogyan lehet valaki ennyire...
-Honnan veszed hogy itt lakok?
-Mért, nem itt laksz?-Kérdeztem meglepődötten. Lehet nem is olyan nagyon hülye alak, csak fáradt.
-De,de honnan veszed hogy itt lakok?!-Mégsem tévedtem. Tényleg agybeteg.
Kellett nekem elhozni...Talán amikor leesett, a feje is nagyot koppant, nem csak a lába törött el. De ha így folytatja, tényleg nem csak a lába törik el.
-Te alapból ilyen idióta vagy, vagy csak fáradt vagy- kérdeztem. Nagyon lefárasztott ez a srác, és nem azért mert 50 brokkolit nyom.
-Amm. Izé...-Hatalmasat sóhajtottam. Mért kellett megvernem a cipőmmel?
-Akkor tippelek hova kell menni...-Mondtam kissé lenézően.
Tíz perc múlva nyugodtan mentem előre, csak sajnos nem az úton. Olyan fáradt voltam, sötét volt. Ennyi a mentségem. Megijedtem;
-Hogy kerültünk egy erdőbe és merre kell kimenni?