𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

23.-Nem értem-

Sziasztok!
Először is nagyon szeretném megköszönni a TÍZEZER igen 10K megtekintését a blogra!

Bekereteztem :)) Kell egy mentő mert tuti elájulok :)) <3
Nem csak a megtekintéseket, hanem a rengeteg vote-ot, a kommenteket és a helyezésben való előrelépést is megköszönöm !
Amikor pedig látom, hogy valaki kommentel vagy végigvoteolja (Szóval végig olvassa) majdnem az egész történetet nagyon jól esik :)))
Olyan jó látni a kétjegyű számot a K betű előtt :3
Persze ezt a nagy számot nem elég egyszerűen megköszönni, hanem mint az 1K-nál, most is hoztam egy kb. 1500 SZAVAS RÉSZ-t! Amibe eredetileg sokkal több dolgot terveztem bele, de a kövi részekre maradnak az ötletek. Legalább gyorsabban fel tudom tenni, ezúttal komolyan! Ami remélem izgi lett azon kívül, hogy benne van olyan rész, ami a TW-ban benne van. :( Bocsi. De kedvenc részem (nem tudom miért nem utálom Lydiát), persze nem pont ugyanaz, hanem Anne és... Whitney szemszögéből kiegészítve. (A....-ot megtudjátok a kövi részekben)
(Aminek az első 300 szavát a köszönetnyílvánítással együtt sajnos újra kellett írnom "műszaki problémák" miatt... Pedig csak elhúztam a wattpadot... Mindegy)
Mellesleg Boldog Karácsonyt!! 🎄🎁
Jó olvasást! :)
_______________________________________________________________

P

ersze ez a nap -vagyis este és hajnal- sem tartozott a rossz dolgok közé. Végülis... Stiles mellett aludtam el.-mosolyodtam el magamban.

Másnap reggelre már minden holmimat összepakoltam magamnak, beültünk a jeepbe és azon vettem észre magamat, hogy már is a gimi területén vagyunk.
Amint benyitottunk az ajtón, azonnal százak beszélgetését hallottam egyszerre. Szekrénycsapkodás, könyvpakolás, az ajtón való ki-be járkálás. A hangos csengő, amiatt szinte fülkárosodást szenvedtem.
Már hiányzott. Mégpedig nem azért, mert régen voltam itt. Illetve nem csak azért. Ez a délelőtt itt végre egy átlagos, számomra pihenő nap lesz az előzőekhez képest.
Aha, azt csak szeretném.
-Mit keres ez itt?-súgtam kiakadva Stilesnak az igazgatói irodában lévő ismerős ebmert látva.
Az eddigi nyugodtnak hitt reggelemnek most vége is szakadt.
Szívverésem felgyorsult, kezdtem kimelegedni, bár inkább dühös voltam. Aki egy hétig fogva tartott ismét visszatért...
Stiles a vállát rángatta, majd úgy döntöttünk, jobb lesz, ha elmegyünk az iroda közeléből.
-Gerald mint igazgató-támasztottam a fejem.
Minden egyes nap figyelni fog. Nem csak engem és nem csak Scottotékat és Ericáékat. Mindenkit, akit gyanúsnak vélhet...
A csengő hangja miatt siettünk az osztályba, de ide menet megakadt a szemem valakin.
Whitney. Integetve jött felénk, én pedig meglepődve követtem az eseményeket. Ugyanabba a terembe siettünk. Ez pedig azért furcsa, mert igaz, hogy nem voltam sokat ebbe a suliba, viszont Whitneyt még soha nem láttam itt.
Beérve az osztályba láttam, hogy szinte már mindenki itt volt. A tanárt kivéve, aki pár perc múlva meg is érkezhet. Leültem a padomba, ami Stiles előtt helyezkedett el. Scott, Allison és Erica is a teremben üldögélt már, Isaac sehol, Whitney pedig egy hátsó padban.
Pár diák még össze-vissza sétálgatott a teremben, egyesek most jöttek meg.
Letettem a padom mellé a táskámat és elindultam Whitney felé.
-Hát te?
-Mi van velem? -kérdezte ásítva.
Csak néztem magam elé. Ezek szerint ő eddig is az osztályba járt, csak nem vettem észre. Nagyszerű.
Mondjuk annyira csak nem gáz, alig voltam már napot suliban, tehát nem vehettem észre. Mint sok mást sem. Sebaj.
Szerencsémre nem kezdődött kínos beszélgetés, bejött a tanár és kezdődhetett az óra. Miután "megvárta a csendet".
A kora reggeli mateknál viszont jobban lekötött a Gerald és a kanima ügy, ezért nem igazán tudtam figyelni. Folyton azon gondolkodtam, mi lehet a megoldás a problémákra, bármennyire is szerettem volna a táblán lévő firkákról megérteni is valamit.
Óra közben mindenki másolt a tabláról, egészen addig, amíg Jackson ki nem viharzott a teremből. Először csak nekem tűnt fel, hogy folyton a fejét fogdozza szenvedő arcot vágva, de azt hittem csak ennyire utálja a matekot. Danny is eléggé furcsálta a dolgot. Egy ideid elvolt így, de kezdte leverni a víz, felvette a táskáját és kent a teremből.
-Minden rendben? -kérdezte a tanár, válasz viszont nem érkezett.
Scottékkal egyből összenéztünk a helyzetet furcsálva. Nekem ez gyanús. Nem tudom mire, de valami gond van.
Erica és Isaac suttogtam valamit, ami érthetetlen volt, mert a tanár éppen akkor ment Jackson után.
-Csend van! -jelentette ki határozottan, majd kiment a teremből.
Mindenki sugdolózni kezdett, Isaacék elég gyilkos képet vágva, amit nem tudtam mire vélni. Éppen odamentem volna hozzájuk, már fel is álltam a helyemről, amikor Jackson sétált be, mögötte pedig a tanár. Visszaültem a padomba és mint ha mi sem történt volna, folytatódott az óra. Pedig ez elég bizarr volt. Lehet csak rosszul lett...
Eltelt pár óra, a srác még mindig fura, mi pedig megyünk kémiára. Legalábbis Scott és Stiles előbb mentek, mint én és Whitney, akinek egy halom cuccát kellett összepakolnia, szóval szóltam a fiúknak, hogy menjenek előre, majd megyünk. Úgy is össze akarom ismerkedtetni Whitneyt velük.
Tehát Scotték kimentek, mögöttük pedig kicsit lassabban Allison és Lydia. Utánuk pár ember akit nem igazán ismerek, Erica és Isaac, megint egy-két valaki, majd Jackson, Matt és Danny.
Ezt követően én is kiértem Whitneyvel, igaz utoljára, de mindegy. A folyosón elhaladva hallottam, ahogy Erica és Isaac Jackson mellett nem zavartatva magukat beszélnek a kanimáról.
Arra gondoltam, valahogyan rájuk szólok, de nem tettem. Kíváncsi voltam mit dumálnak.
A velük szemben lévő szekrénysorhoz mentem barátnőmmel, aki eléggé furcsálta a dolgokat, hogy mit ráncigálom és mi a bajom, de nem mondtam meg neki, hátha Ericáék meghallják. Közbe rájuk néztem, reméltem feltűnésmentesen. Whitney észrevette, hogy hallgatózom, ezért ő is fülelni kezdett.
A beszélgetés annyira lesokkolt, hogy fel sem tűnt a brutálisan fülsüketítő csengő, ami a hallottak után nem is volt brutálisan fülsüketítő, mert nem hallottam semmit egy ideig.
Lydiát... Meg akarják ölni.
Mert azt hiszik, hogy ő a kanima. Hát ezt nem tudtam felfogni. -He?
-Te hallottad ezt? -kérdeztem Whitneytől normál hangnemnél hangosabban a kiakadás miatt, mert már elmentek Ericáék.
Pedig nekünk sem kellett volna álldogálni egy helyben, azonnal szólnunk kell Scottéknak.
-Basszus. Aha. Ki az a Lydia?
-Mindegy. Gyere! -rángattam szegényt megint.
A terem előtt viszont átlag tempóra váltottam, a gyors megállásom miatt Whitney majdnem előreesett.
-Csak természetesen-suttogtam magam elé.
Scotthoz akartunk menni, de Stiles egyátalán nem természetesen berohant a kémialaborba és Scottnál lestoppolt. Tudtam, hogy ugyanarról beszél neki, mint mi akartunk. Odamentünk, vagyis oda akartunk, de be jött Harris és muszáj volt a helyünkre menni.
Ericáék készültek valamire. Scott próbált velük messziről beszélni, ami nem jött össze, ugyanis Harris megfenyegette Scottot, hogy ha ennyire van kedve dumálni, akkor beszélgethetnek a kövi órai anyagból jegyre. A fiú persze a némaságot választotta.
Scott, Allison és Stiles egész órán gyanúsan nézegette Ericát és Isaacet, közben engem is, amit nem értettem. Erica és Isaac van full feketében, ők terveznek valamit Lydia ellen, én pedig semmit sem csinálok. Mármint ami gond lenne. Attól még, hogy az alpájuk a bátyám, aki valószínűleg erre utasította őket, én ezzel egyátalán nem értek egyet. Lehet azt hiszik, hogy mivel egy csomót Isaaccel voltam (fogságban) és rájöttem, hogy Derek a tesóm, feltétlenül egyet értek velük minden baromságban. Hát nem.
Jó, próbálkoztam inkább arra figyelni, ami a lenyeg, hogy mit terveznek ezen az órán Ericáék, mint arra ami csak feltételezés. Nem hihetnek "rossznak". Főleg Stiles...
-Csere!-szólt ránk a tanár és mindenki elhagyta jelenlegi helyét a páros-kotyvasztós feladatban.
Eddig akiket "figyeltem", Erica Isaaccel volt, Scott Stilessal, Lydia Allisonnal, én Whitneyvel. Ez volt az első csere, eddig mindenki azzal volt, akivel akart, persze erre a párválasztásra két másodperc idő volt.
Mindenki elhelyezkedett; Whitney-Isaac, Scott-nem tudom ki, Allison-Matt, Lydia... Lydia Ericával volt. Ami sokkolt.
Kifújtam a levegőt, majd a mellettem ülő Stiles mellé fordultam, aki talán kicsit meg tud nyugtatni. Vagy valahogy nagyon gyors megoldást keresni. Fogalmam sincs Erica mit fog kezdeni Lydiával, de nem jót, az biztos.
-Mit fog vele csinálni? -kérdeztem, de választ nem kaptam.
Azt hittem nem hallotta meg Stiles, pedig észrevett. Rám nézett, majd maga elé, és a feladat megoldása közben Ericára, hogy mit fog művelni.
Most megutált? Mi van? Heh? Azt hiszi velük vagyok?
Azt hiszi velük vagyok. Nem igaz. Ezt megbeszélem vele. Csak később. Harris most közölte, hogy az órai kotyvalékot meg lehet enni.
Hát... Többen inkább nem csináltak semmit. Stiles grimaszolva felém fordult, majd mint egy csapásra, ugyanúgy fapofával nem törődött velem.
Én meg azt hittem Gerald az igazgatóiban-ami előtt még "jóba voltam" Stilessal- és Jackson volt a legfurább aznap. De nem.
Továbbra is igyekszem a Stiles témát későbbre hagyni (...), mindenki (vagyis "Scotték", Whitney és Isaac) Lydiára figyelt, aki a tökéletes kristálydarabot akarta megenni, a nem tökéletes átlátszó trugymóval együtt, amit nem vett észre. Ismerős. Kanimaméreg.
Lydiát nézve pedig láttam az út mellett álló Dereket az ablakból.
-Mi a...-kezdtem bele kérdésembe, úgy, hogy Stiles is hallja, de nem reagált.
Pedig direkt azért kérdeztem, hogy tudja, nem értem mi ez az egész, de semmi...
Mi a fene van ma mindenkivel?