𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

18. -A titkok lassan kiderülnek-

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a kedves (és/vagy ilyesztő O.O) kommenteket 😁😃😍
Nagyon jó ilyeneket kapni! :3😃😍😲

És köszönöm a több,mint 4K megtekintést és a 283 voteot! :O El sem tudom hinni :3 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mozdulni sem tudtam.
Nem ismer fel a saját bátyám?!

Továbbra sem tudtam megmozdulni. Ezt hogy érti? Honnan ismerem? Ha a bátyám, persze hogy ismerem. Lehet csak a többiek előtt nem szabad mondani, de mért nem?
Még mindig Dereket bámulom összezavarodott tekintettel, de mint ha fogalma sem lenne arról miért.
-Honnan ismersz?!-kérdezte újra hangosabban, majd közelebb lépett hozzám.
-Te most komolyan rám akarsz ilyeszteni?-lepődtem meg és kaptam tőle egy morcos-furcsáló tekintetet.
Egy pillanatra a melletünk lévőkre néztem. Mindenki minket bámult, amit nem értettem.
Visszanéztem a tesómra, aki... Azt sem tudja ki vagyok?
-Tényleg nem ismersz fel, vagy csak...-kezdtem bele a kérdésembe.
Próbáltam folytatni a mondatomat de lehetetlennek tűnt. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni.
-Tudom, hogy Anne van és azt is, hogy megharaptalak, de különösebben nem ismerlek-mondta.
-Hogy... Megharaptál?!-akadtam ki-Az igaz, hogy Annek hívnak, de engem biztosan nem haraptál meg, mert született farkas vagyok-mindenki felkapta a fejét de én vettem egy nagy levegőt, majd folytattam a ,,beszédemet"-Nem tudom miért néztek rám ilyen furán,vagy hogy a bátyám-igen, kimondtam, ha nem akarta volna elmondani a srácoknak akkor ez van, szólhatott volna- miért nem ismer fel, vagy kik vagytok Dereken kívül, de nekem ennyi elég volt-csaptam össze a tenyeremet-haza megyek.
Elindultam egy ajtó felé, ami valószínűleg a kijárat lehetett, rajta volt egy zárva tábla. Talán valami pici állatkórház lehetett a hely.
Már az ajtónál voltam, amikor valaki megfogta a vállamat. Reflexből a nyakánál fogva a falhoz szórítottam, de hamar elengedtem.
-Aú!-érintette kezét Stiles a nyakához
-Bocs-vontam meg a vállam-de ne tapizz.-Na akkor én kimegyek azon az ajtón-biccentettem a kijárat felé-és megpróbálok felkelni, mert az egyszer biztos, hogy ez egy álom.
Feltettem mindkét kezemet ,,elegem van" kifejezéssel és újra kifele igyekeztem. Egyszer még visszanéztem az ajtóból, még mindig értetlenül bámultak (mint én), és belekezdtek egyszerre egy csomó kérdésbe, amiből semmit nem lehetett megérteni.
A fejemet visszafordítottam az ajtó felé, majd lenyomtam a kilincset. Mikor kiértem, körbenéztem, hogy tudjam merre kell hazamennem. Bejártam már gyalog az egész várost, tudom mi merre van.
Viszont amikor balra néztem... Egy nem várt látvány fogadott. Bár jobban belegondolva ez egy szinte mindennapi dolog Beacon Hilssben. Vagyis ő. Argent éppen egy nyílpuskával felém lőtt. Tudtam melyik fajta ez, ezért a eltakartam a szemem. Miután kinyitottam akkor is homályosan láttam. Mégpedig azt,hogy fegyveres pasasok közelítenek felém.
A következő pillanatban már ajtócsikorgást hallottam és láttam, hogy Stiles, a lány, azt hiszem Whitney és a másik fiú akinek elfelejtettem a nevét, kirohannak.
-Menjetek vissza!-intettem, én meg elindultam az épülettől balra, a város felé.
Azt már nem figyeltem, hogy bemennek-e vagy kint maradtak, futottam hazafelé. Hallottam, ahogy a vadászok a nyilakat lövik ki, vagy éppen puskával lőnek, a lépteiket és az enyémeket.
Már két utcát végigfutottam, de még jönnek utánam. A szívem hevesen ver és egyre lassabban haladok. Bekanyarodtam egy utcába, majd boldogan vettem észre, hogy ebben az utcában lakok.
Az arcom viszont hamar elkomorult. Tényleg ,,haza kéne hoznom az ellenséget"? Hát egyátalán nem, pedig már csak egy-két ház, és itt a miénk.
Hátra néztem, mennyire vannak közel. Négy vagy kicsit több lakással vannak lemaradva.
A rendőrségnek amúgy nem tűnik fel, ha fegyveres fickók üldöznek embereket? Hát profi lehet a sheriffhivatal...
Mire újra előre néztem, megáltt a lélegzetem a látványtól. A házunk helyén már csak égett deszkák voltak rácsokkal körbekerítve.

Térdre rogytam. Nem kaptam levegőt... Ez nem lehet igaz. Álom, álom, ez csak álom, próbáltam nyugtatni magamat. Az álmokban nem érzünk fájdalmat, szóval ez valóság volt. Egy nyíl teljesen átszúrta a karomat. Nem belefúródott, átszúrta. Az egyik fele a felkaromon van, a másik fele pedig a másik oldalon.
Felórdítottam. Éreztem, hogy kezdtek átváltozni. Dühös vagyok és szomorú. Lehetséges,hogy rossz helyre jöttem és ez nem az a terület, ahol lakom. Pedig itthon voltam. Utána az állatorvosnál, majd újra itt szóval...
Valaki belémlőtt, vagyis a hasamba. Újra ordítottam, ez már nagyon fájt.
Észrevettem, hogy a hasamon egy hatalmas vérző seb volt. Ezt nem a mostani lövedék okozta. Hanem...
-emlékképek:Első találkozás Stilessal, harapás, kanima, suli, Argenték pincéje-
Az öreg aki fogva tartott engem Isaacet és Whitneyt! Most már emlékszem!
Sorra gondolatok kavarogtak a fejemben, de időm nem volt gondolkozni. Láttam, ahogy Derekék és a vadászok is megjelennek...