𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

4.-A faház-

-Hogy kerültünk az erdőbe és merre kell kimenni?

Stiles szemszöge

Erdő. Most komolyan. Erdő. Nem hiszem el. Lehet hívnom kéne Scottot hogy nem tudok menni...
Hangposta. Persze....
-Na szóval most hova?- Kérdezte Anne. Mérges volt, és remegett is. De azt lehet csak a hideg miatt... Remélem,hogy csak amiatt...
-Nem tudom,azt se tudom hol vagyunk.
-Amikor a városban voltunk akkor sem tudtad-mondta a lány
-Hát akkor most honnan tudnám?
De tényleg. Nem tudom hogy sikerült eltévednem de sikerült... Ez ciki.
Tovább sétáltunk, de szerintem biztos nem a kórház felé megyünk. Lehet hogy egyre beljebb megyünk az erdőben. Lehet...
-Na ne!-fogtam a fejem döbbenten.
-Mi ez a ház?-furcsán nézegetett a régi faház felé.
-Szerintem nem kellene bemenni... Ki tudja mi van ott bent.
-Nem azt kérdeztem hogy beengedsz-e, hanem hogy mi ez a ház, de gondolom te sem tudod.
Áh. Én nem. Most már tudom hol vagyunk...Dereknél... Ez nagyon nem jó.
-Nem megyünk be!-próbáltam neki parancsolni, de nem ment
-Nem nekem van eltörve a lábam én dirigálok!-mondta Anne szórakozottan, bár igaza is volt.
Na jó. Ez nagyon gáz lesz.
Benyitunk Derekékhez úgy, hogy egy csaj vállán vagyok.
És már el is indultunk. Újra kimelegedtem.
-De figyu, tényleg nem kéne bemenni-kérleltem.
-Ne rettegj már, csak bemegyünk egy régi házba.
-De miért akarsz bemenni?-próbáltam rábeszélni arra, hogy nem kell odamenni.
-Hát ha már erre járunk. És te mért akartál bemenni egy elhagyatott kalandparkba, hm?
Kussoltam. Már ott vagyunk. Be fog nyitni.

Anne szemszöge

Most benyissak vagy ne? Nem akarom azt mutatni hogy félek, és igazábol nem is,csak... Nem tudom. Mi van, ha valaki van odabent? Vagy valami veszett róka, vagy hasonló...
Ilyenek futottak át az agyamon. Gyomoridegem volt. De megteszem, bemegyek... Úgysem történik majd semmi...
De mégis!