𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

14. -Elrabolva-

-Ha Isaac és Anne nem adja ki Dereket huszonnégy órán belül, kettévágom őket.

Anne szemszöge

Egy sötét helyen ébredtem. Borzasztó vérszag volt. Kétségbeestem. Nem tudtam hol vagyok, valaki bejött. Idős volt.
Kezdte megszokni a szemem sötétet. Az öreg egy telefonért nyúlt. Meg akartam nézni a zsebembe az enyémet, de nem volt ott. Ez nem lepett meg. Fel akartam állni, de nem tudtam. Le voltam láncolva, és amint felálltam kicsit, megrázott. Üvöltöttem, nagyon fájt. Nekidőltem a mögöttem lévő vasrácsnak és összeestem. Akkor vettem észre, hogy a hasamon egy olyan seb van, ami nem gyógyul. Olyan, mintha valami füst jönne ki belőle. Ezt nem értettem.
-Hol van Derek Hale?!-kérdezte valami gép mögött, de nem rám nézett.
Balra pillantottam. A loknis metrós srác volt mellettem, aki nem válaszolt. Derek az aki megharapott, nem?
De amint a nevét meghallottam, megint emlékkép villant be. Újra a bátyámat láttam. Mi van, ha...
Hirtelen áramütés.
-Hol van!?
Most engem rázott meg, fogaimat összeszorítottottam, de nagyon fájt. Már a számból is folyt a vér.
-Ne...Nem tudom!-próbáltam hangosan mondani.
Még erősebben rázott az áram. Fogalmam sincs, hogy mért mondtam azt, hogy nem tudom, pedig tudom hol van. Vagyis elmondani nem tudnám, de odavezethetném. Kiadhatnám őt, de nem fogom...
Egy kardot pillantottam meg az asztalon, megremegtem. Ugye azt nem nekünk tartogatja?
-Gondoltam, hogy nem mondjátok el. Még.
A srácot és engem is még jó párszor megrázott. Csak azt nem értem, hogy mért vállaltam be ezt egy ismeretlenért. Mintha feljebb tekerte volna az áramütéses gombot a gépen, de most egyikünket sem rázta meg. Volt még valaki leláncolva rajtunk kívül. Egy barna hajú lány (fenti kép). Véres volt, az arca ki volt fehéredve, gyenge volt.
Körbe néztem, már tényleg csak mi hárman voltunk fogva tartva. Most a lányt rázta meg.
-Hol van a Fehér Farkas?!-kiabált rá az áramos.
Ez semmit nem tud? Egyátalán mi az a fehér farkas? Olyan maximum ilyen... Havas részen lehet nem? Nem pedig egy városban. Ennek is biztosan köze van a vérfarkasos dologhoz. A lány is az lehet? Vagy van még más természetfeletti a gyíkon és a farkason kívül? Vannak olyan farkasok, akik át tudnak változni rendes farkassá? Vagy mindenki át tud alapból, csak én vagyok béna?! Ha farkassá tudnak változni, el tudnának menni, mert kicsik lennének a láncba nem? Vagy már nincs hozzá elég erejük? A csaj egyátalán természetfeletti?
Kitartóan az öregemberre nézett, és nem válaszolt a barna hajú lány.
Megrázott az öreg, megint nem mondtam semmit, és kiment.
Mi hárman sokáig csak szótlanul ültünk. Közben rázott a hideg, párszor elsötétült minden, a seb a hasamon pedig egyre durvább a seb. Vérzik, nem gyógyul és... Füstöl? Odaszorítottam a pólómat, és próbáltam nem becsukni a szememet. Fáradt voltam...
-Itt fogunk meghalni? Még mennyi időnk lehet hátra?-kérdezgette rám nézve a loknis srác- Talán hetek? Napok?.... Vagy talán csak... Órák? Percek? Vagy...
Félbeszakítottam. Nem adhatjuk fel máris.
-Nem halunk meg. Kiszabadulunk.-bíztattam, de a lányra is néztem- Te is kiszabadulsz-bólogottam felé- Mindannyian élve kijutunk innen.
Ebben csak reménykedni tudtam. Biztosan nem tudhattam, de próbáltam hinni benne. Nem lehet lehetetlen élve távozni innen. Egy ilyen dolog megtörténhet, az emberrablás valós dolog. Mindenki tudja. Viszont a szörnyekről nem mindenki. Sokak szerint nem is létezik. Elvileg lehetetlen.
Kijutni innen nem lesz az ,,nem létező szörnyeknek".
A többiek bólogattak. Gondolkoztak, mint én. Hogyan kéne eltűnni innen? Vajon valaki jön értünk és kivisz? Elkapják Dereket, és minket kihajítanak? Na azért azt kétlem.
Egy óra múlva
Fogalmam sincs, mennyi ideje lehetünk itt. Nem tudom hány óra van, milyen nap.
Az öreg azóta nem jött be, mióta mindhármunknak feltette a kérdéseket. Rossz helyzetben voltunk, de képesek voltunk unatkozni...
-Amúgy Isaac vagyok-mutatkozott be a srác.
-Whitney-biccentett a barna hajú lány.
Én is bemutatkoztam;
-Anne. Amúgy Isaac, nem te vagy az aki a metrómegállóban volt, és a két barátoddal a suliban bámultál?-gondoltam, hogy ő az, de biztos akartam lenni benne.
-De. Te pedig az, akit Derek megmentett.
-Megharapott, és szörnyet csinált belőlem.-helyesbítettem.
-Ki az a Derek, és miért keresi őt a tata?-kérdezte Whitney.
Megvontam a vállamat,majd kérdőn Isaacre néztem. Kifújta a levegőt, felnézett, ránk, és válaszolt.
-Derek egy alfa Beacon Hillsben. Talán az egyetlen. A vadászok pedig meg akarják ölni, hogy mást ne változtasson át, azt hiszem.
Én és Whitney bólogattunk. Mi is az alfa? Összegesztem magamban az infókat;
Vörös volt a szeme, megharapott, átváltoztatott, és a vadászok nem akarják, hogy megint megtegye.
-Csak az alfa tud átváltoztatni másokat, nem?-kérdeztem
Whitney teljesen hülyének nézett.
-Mióta vagy vérfarkas? Ezt hogy nem tudod?-kérdezte, én meg teljesen idiótának éreztem magamat.
Az is voltam. De jól tippeltem!
-És... Mi az a Fehér Farkas?-kérdezte Isaac.
Megnyugtatott, hogy ezt nem csak én nem tudtam. Most nem nekem kellett feltennem a kérdést, ami lehet, másnak egyértelmű.
Whitney most nem vágott lenéző arcot, belekezdett a magyarázásba:
-A Fehér Farkas egy kitűnő alakváltó. Fel tudja venni ember, vérfarkas, farkas alakját is... A pletykák szerint...
Még mondta volna tovább, de persze én már itt kérdeztem:
-Akkor ő egy személy, vagy többen is képesek erre?
-Más is tud farkassá változni, de fehérré nem. Csak ő. Mások vagy prérifarkasok, vagy fekete színűek. Azt senki nem tudja, hogy ki a Fehér Farkas. Elvileg hatalmas ereje van, és nem rég a városba jött.
-Ha nem tudja senki, hogy ki ő, honna tudod, hogy a városban van? Argenték honnan tudják?-kérdezte Isaac összezavarodottan
-Én csak a pletykákat tudom.-legyintett
Még sokat beszélgettünk. Elmondtuk Whitneynek, hogy mi csak nemrég lettünk vérfarkasok. Ő már így született. A családjával ide költöztek, de őt már egy nappal előttünk elrabolták. Whitney elmondta, hogy a kék szemű farkasok ártatlant öltek. Nem tudom miért, szóba került. Neki ugyanúgy sárgán ragyogott, mint nekünk.
Nagyon gyenge voltam, a sebem egyre jobban vérzett. Sok vért veszthettem.
Hirtelen rám nézett a lány.
-Úristen! Sisakvirággal lőttek meg?!
A hasamra néztem, majd egy pillanatra elvettem az odaszorított pólóm alját.
-Ha az füstölni szokott... Akkor igen.-mondtam, mire Isaac is rám nézett- Mért mi az?
Sóhajtottak. Whitney a fiúra nézett.
-Jó, akkor elmondom én-kezdte el Isaac- Megmérgeztek... -sóhajtott.
Összezavarodottan kapkodtam össze vissza.
-Mi?! Az mit jelent? Hogyan?
-Farkasölős lövedékkel találtak el. Csoda, hogy eddig bírod, valószínüleg... Hamarosan meghalsz...