𝐀𝐧𝐧𝐞 𝐇𝐚𝐥𝐞 𝐄́𝐥𝐞𝐭𝐞 - 𝐊𝐚𝐧𝐢𝐦𝐚

19. -Mindenre fény derül-

Helló! :) Itt is az új rész, de előtte köszönöm mindenkinek az 5,33K megtekintést :3 Bocsi,hogy csak hajnali fél egykor tettem fel :c

Sorra gondolatok kavarogtak a fejemben, de időm nem volt gondolkozni. Láttam, ahogy Derekék és a vadászok is megjelennek...

Annyi minden történt. Az események olyan gyorsan jöttek-mentek egymás után. Annyi kérdésre szeretnék választ kapni, de úgy tűnik erre is várnom kellett. Derek, Whitney és Scott a vadászok felé indultak, Stiles pedig felém.
A félig kilyukadt hasam bizseregni kezdett, ahogy végre megláttam őt. Aggódva szaladt felém, miközben a többiek már harcoltak. Megint... Mért kell?
Sajnos nem lehetett cuki jelenetem Stilessal. Amikor egymás mellé értünk, le kellett ráznom egy "segítenem kell nekik"-kel.
Leintettem,hogy ne jöjjön utánam, persze jött.
Erőmet visszaszerezve indultam el Argent felé, aki éppen Dereket lőtte meg.
Ennyi kellett... Argentet szépen a nyakánál fogva egy fához szorítottam, de nem csak ezért.
Tönkre tette az életemet.
Alig tudtam magamat visszafogni, hogy ne öljem meg. Persze próbált kiszabadulni, de túl ideges vagyok. Addig nem tud elmenni, ameddig én úgy nem döntök. Egy pillanatig hátra néztem. Argent embereit leszedték, de azért nem ölték még őket. Ugye? Scott csak nem hagyta, ő nem ilyen.
Whitney kicsit megsérült a lábán, de már kezd is gyógyulni. Mindenki felém fordult, én még vissza erre a borzalmas emberre.
Megfogtam a nyakánál lévő ingjét és párszor a fához vágtam a fejét. Megérdemli.
-Héj nyugi!-szólt Scott.
Még egyszer azért belevertem a fába, jelezve,hogy nem Scott mondja meg mikor mit tegyek.
Mérges voltam. Valószínűleg a szemeim sárgán világítottak. Biztos, mert a karmaim is az ujjaimon voltak. Akkor vettem észre, hogy a kezemen nagyobb, fehér szőr van.
Pfúj. Na mindegy...
-Tönkre tetted az életemet!-kiabáltam Argentre
Értetlenül nézett rám, majd válaszolt.
-Ha a tűzre gondolsz, azt nem én...
-Hanem az elmebeteg húgod tette, tudom-mondtam idegesen- de te meg betettél abba a családba, hogy még rosszabb legyen!
Egy ideig megint nem mondott semmit. Mellettem egy földön fetrengő vadász akart felkelni, de Whitney fejberúgta, így nem tudott talpraállni.
A lányra kacsintottam, majd újra az életem elcseszőjére néztem.
Kezében egy kést tartott, amivel meg akart szúrni. Sikerült még jobban felbosszantania. Kicsavartam a kést a kezéből és a földre dobtam az eszközt.
Egy mozdulattal megint a fához vágtam a vadászt. Nem fogom megölni. Nem vagyok és nem is leszek gyilkos. Vagyis... Igyekszem. Ezt itt előttem nem fogom kinyírni... Allison miatt. Bár nem tudom most milyen vele a kapcsolatom. Úgy tűnt,nem nagyon igyekezett azzal, hogy kihozzon Geraldtól... Persze a srácok miután bejöttek, egyből ránk találtak. Érdekes...
-Fogalmam sincs miről beszélsz-mondta Allison apja
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm-Mert lehetek meggyőzőbb is-bólogattam.
Öklömet felé fordítottam, majd a feje felé lendítettem, de végül nem ütöttem még. Beismerte.
-Igen én rendeztem, hogy oda kerülj-mintha megbánást láttam volna az arcán.
-Miért?-kérdeztem egy aprónyit lenyugodva.
-Nem is tudom-szegte le a fejét, miközben hunyorított-Túl nagy veszélyt jelentettél...
Szemeimet nagyra nyitottam.
-Egy hét éves kislány hogyan lehetne veszélyes?-kérdeztem, de választ már nem kaptam.
Elengedtem az ingjét, dühösen rá néztem.
-Tűnj el innen...-biccentettem a jobb oldalon lévő útra
Még rám nézett, a többiekre, majd némán ,,szót fogadott". A srácokhoz fordultam, szemem sarkából pár könnyet igyekeztem letörörlni. Nem szoktam sírni. A borzalmas mostoháimnál sem (mert az idegesítette volna őket, ők mondták, ezért mindig vissza kellett tartanom,mert biztos nem lett volna jó vége,ha nem teszem), de itt kijöttek a könnyeim. Majdnem... Nem hagytam, de elgyengültem.
Megláttam az előttem állók aggoddó, egyben kíváncsi tekintetüket.
-Mi a fene történt?-kérdezte Stiles.
Még én sem tudom igazán. Emlékszem a múltamra, és rájuk is. Argentet meg elkaptam, amiért azt tette velem...
Kifújtam a levegőt, majd válaszoltam.
-Emlékszem a múltamra-néztem Derekre- és rátok is.-pillantottam a többiekre.
-És akkor Derek, neked , tényleg a...-Scott megakadt az a betűnél.
A bátyámra vetettem tekintetemet, aki hunyorodva engem bámult. Szembe néztem vele, majd a cipőm orrával.
Ismét felnéztem rá, már nem hunyotított.
-Eddig mért nem ismertél fel?-kérdeztem tőle
Megrázta a fejét, kezei még mindig ölbe voltak téve.
-Megváltoztál-mondta.
Még csendben álltunk egymás előtt, várva mit szól a másikunk. Csak szerintem ezt nem most kellene megbeszélni. Majd ha elmentek Scotték.
Itt van előttem a romos ház, ahol régen laktam, meg kell tudom pontosan mi történt és hogyan. Biztosan van még egy-két dolog, amiről nem tudok..
-Amúgy Argentet mért nyírtad ki majdnem?!-lépett közelebb hozzám Whitney.
-Hosszú-legyintettem-, lényegében annyi, hogy ő küldött abba a családba, ahol jó párszor majdnem megöltek és agyondolgoztattak...
Olyan zavaros volt minden. Rengeteg minden megbeszélni való volt, a beszélgetés valahogy mégsem jött össze. Épp azon gondolkodtam, mivel folytassam, amikor lépteket hallottam az erdő felől.
Nem csak én, a többiek is. Döbbenve nézte mindenki az akkorra már mellettünk álló ismerős alakot. Valahonnan nagyon ismerős, van tippem hova tegyem, de nem hinném hogy ő az...
Peter?

Hello megint :)
Aki olvasta a szereplős részt, tudhatta, hogy lesz valaki,, meglepetés " szereplő aki a 19.rész körül lesz. Hát igen, Peter lenne az.