Akkor onnan volt ennyire ismerős. Persze, így már világos. Biztosan belekevert valamit a poharamba, azért nem emlékszem mi történt.
- Ha ezt eddig nem tudtad volna, elraboltunk. Most már tudod. Az nem lényeges, hogy mit mért csináltunk, a lényeg, hogy itt vagy és nem szándékozunk elengedni. Velünk maradsz, amíg a főnök azt nem mondja, már nem kellesz.
- Mi van? – keltem ki magamból. – Mi történik azután, ha már nem kellek? – kérdeztem félénken.
- Ó, azt senki nem tudja. – mosolygott. – Igazából, mi tudjuk, csak te nem akarod tudni. – kacsintott. Egyre rémisztőbb ez az egész helyzet, kezdek megijedni tőlük. – Most viszont ha van kérdésed, felteheted. – mosolygott bájosan, amitől megint hányingerem lett.
- Kik vagytok, és mit akartok tőlem? – tettem fel első kérdésem.
- Mi a végzeted vagyunk. – kacsintott Daniel. – Az pedig titok, mit akarunk tőled. – kacsintott ismét. Erre ismét megforgattam szemeim.
- Mi van Lindával? – kérdeztem aggódó tekintettel.
- Mi lenne? – kérdezte Paul. – Hazament Daniellel, utána pedig éli tovább az életét.
- Nem csináltatok vele semmit? – kérdeztem félénken.
- Ó, ha te tudnád mit csináltam vele. – kacsintott most Dan.
- Nem, nem csináltunk vele semmit. – válaszolt James, végre rendes választ adva. Ezzel megnyugodtam.
- Beszélt valami szabályokról Daniel. Kifejtenétek? – kérdeztem ismét félénken.
- Nagyon szívesen! – mosolygott Paul. – Igazából egyszerű, csak annyi, hogy mindent megcsinálsz, amit mondunk neked.
Király, ezek szerint rabszolga vagyok? Egyre jobb.
- Ja, igen! Minden héten be vagyunk osztva, mikor, ki fog fürdeni kísérni. – tette hozzá mellékesen James.
- Mi van? – kerekedett ki a szemem.
- Jól hallottad. Viszont, ha jól viselkedsz, egy idő után szabadon mozoghatsz. – mondta Paul. Kösz.
- Ja és csak úgy mellékesen...- kezdte Daniel. - ... az a szekrény nem hiába van a szekrényedben. Gyengébbek kedvéért, tele van ruhákkal. Nekem az alsó fiókok jönnek be legjobban. –kacsintott.
Na vajon mi lehet bennük? Még szerintem a hülye is kitalálja. Visszamentem a 'szobámba' és ott untam magam tovább. Egy valamit még mindig nem értek. Mért én?
