Miután megnéztem a filmet, felmentem elkészülni. Utána máris rohantam a munka helyemre, mivel kicsit késésben voltam.
Linda most nem volt ott, szabadnapot vett ki. Jamesel elmentek valahova, vagyis nekem ezt mondta.
Miután átöltöztem kezdődhetett is a hajtás. Most az átlagnál sokkal többen jöttek. Nem tudom mi lelte őket. Itt még ennyi embert nem láttam egyszerre.
-Egy hosszú kávét szeretnék. - lépett a pulthoz egy férfi. Nem néztem fel csak csináltam amit kért. Majd a betanult szöveget elmondtam. -Jó kávézást. Kér még valamit?
-Igen. Téged. -összehúztam a szemöltököm, majd felnéztem.
-Bakker, bocsi. Már ennyi az idő?- néztem fel a gépek mögötti faliórára. Negyed hat.
Tizenöt percet túlóráztam. Király.
Kirohantam, visszaöltöztem a normális ruhámba.
- Indulhatunk?- kérdezte Dan, miután kijöttem.
-Indulhatunk. - vágtam rá.-De hova?
-Majd meglátod. Mondtam hogy meglepi.
Megforgattam a szemem, majd mentem Daniel után.
-Semmit nem mondasz? - kérdeztem miután beültünk a kocsiba.
-Nem.
Az utunk csendben telt, egy ideig. Néha beszéltünk csak. Utána viszont bekapcsoltam a rádiót, és elkezdtem énekelni. Kicsit úgy éreztem magam, mintha James Corden ülne mellettem és egy Carpool Karaoke-t csinálnánk.
Persze, Dan nagyon jót szórakozott a 'csodás' énekhangomon.
-Itt vagyunk. - körbenéztem, de nem volt semmi ismerős.
-De hol? - kérdeztem tőle, még mindig a környéket pásztázva.
-Majd meglátod. - mosolygott rám.
Kiszálltunk a kocsiból.
-Ezt fel kell tennem. -mutatott a kezében lévő sálra.
Én egy 'most ez komoly?' nézéssel válaszoltam neki. De ezek szerint nem vette észre, mivel se szó- se beszéd felrakta a szememre a sálat.
- Itt vagyunk. -nyomott egy csókot a fülem mögé és levette a sálat.
