Két éve befejeztem az iskolát. Azóta egy kávézóban dolgozok, nem fizetnek olyan sokat, de nekem elég. Még mindig a szüleimmel élek, így tudok félre rakni.
Linda velem együtt dolgozik. Minden nap együtt vagyunk, így nem unalma és még élvezzük is. Nem szokott olyan sok ember idejárni, de azért szoktak.
- Hope, ideadnád azt a rongyot? - szólt nekem Linda, hogy feltudja törölni a kilöttyent kávét.
- Persze.- nyújtottam neki. - Ma, munka után nincs kedved átjönni? - kérdeztem tőle. Minden délutánom unalmasan telik.
- Nem jó. - szisszen fel. - James-el leszek.
James, Linda barátja. Még nem találkoztunk, mivel két hete jöttek össze csak. Mondjuk, már hívott hogy menjek velük, dupla randira de nem volt kedvem.
- Hova mentek? - kérdeztem egy kis idő után.
- Valami étterembe akar. De ráfogom beszélni a KFC-re. - röhögött fel. Én is elmosolyodtam.
Láttam rajta, valamin nagyon gondolkozik. Pár perc múlva el is mondta, min törte a buksiját.
- Nincs kedved jönni? - kérdezte, már-már könyörögve.
- Nincs kivel mennem. Egyedül nem olyan jó egy randi. - nevettük el a végét.
- De James-nek van egy haverja. Ugyan ezért az okért nem jön velünk sehova. - mondta, miközben megforgatta a szemeit. - Ha ő is ott lenne? Úgy jönnél.
Gondolkoztam pár percet. Egy idegen emberrel? Azt sem tudom, hogy néz ki. Meg se kellett szólalnom, mintha gondolatolvasó lenne barátnőm, válaszolt.
- Nagyon helyes. Barna haj, -szem. Izmos, kigyúrt test. Pont jó. - mosolygott.
- Jó. - mosolyogtam. Ha Linda valakire azt mondja jó, akkor az jó.
- Igen! El sem hiszem! Komolyan igent mondtál? - ugrott a nyakamba. Felnevettem. - Írok James-nek, hogy hívja a haverját is. - mosolygott újra.
