- Hope! Kész vagy? - kérdezte barátnőm.
- 1 perc Linda. - már csak a cipőmet kellett felvennem.
- Azta kurva! Ki vagy te és mit csináltál a barátnőmmel?
- Haha! Baromi vicces vagy! - forgattam meg szemeim.
- Komolyan többször kéne szoknyát felvenned! - monda. - Lehet, hogy hamarabb elvesztenéd.
- De nem érzem jól magam szoknyában! - nem tudom mért. Pedig jól állnak. Csak.. csak.. Nem tudom. - Inkább menjünk.- válaszát meg sem vártam. Megragadtam csuklóját s húzni kezdtem. Beültünk a kocsiba s már indultunk is.
Fél óra múlva meg is érkeztünk.
Leparkoltunk majd a bár felé vettük az irányt. 5 percet kellett várni még a pultos kiszolgált minket. Elég sokan vannak itt.
Én egy boros-kóla mellett döntöttem, ahogy Linda is. A második kör után barátnőm elment a mosdóba. Én maradtam vigyázni az italainkra. Ahogy láttam a mosdóba vezető sort, lehet fél óra múlva se fog vissza érni.
•Huszonöt perccel később•
- Szia, ide ülhetek? - kérdezte egy szőke fiú.
- Ömm..- haboztam, mivel nem tudtam, hogy Linda mikor fog ide visszajönni. Gyorsan hátra pillantottam, a mosdók irányába. A barátnőm majdnem a sor legvégén volt. Még mindig. Ezt hogy a francba? Már lassan fél órája ott áll. Valakire rájött a cifra vagy mi?- Nyugodtan. - mire viszont ezt kimondtam már ült.
Lehet, ha azt mondtam volna, hogy nem akkor is helyet foglalt volna.
- Mért van egy ilyen széplány itt egyedül? - kérdi a szöszi.
- Nem vagyok egyedül. - mondtam nyugodtan.
- Pedig nekem úgy tűnik. - még ezt kimondta én intettem a pultosnak, hogy jöhet még egy kör. Ez azt hiszem már az ötödik forduló. Pedig én általában kettő után ki vagyok ütve. Furcsa. Biztos felöntik vízzel.
Tíz perc elteltével barátnőm még mindig nem tért vissza. Viszont a férfi még mindig itt ül mellettem.
- Hope Trainor.- s nyújtom kezem felé.
-James. James Taylor. - elfogadta a kezemet. Ám nem megrázta a kezem. Hanem egy csókot lehelt rá.
Váratlanul ért ez a mozdulata. Éreztem, hogy kezdek vörösödni. De ő rögtön elengedte kezem s témát váltott.
- Egyébként a "barátnőd" hol van ilyen sokáig? - mutatott nyuszi fület a kezeivel, mikor a barátnőt kimondta. Komolyan úgy beszél róla mintha nem is létezne. Pedig létezik. Nagyon is. Ha nem létezne, én nem lennék itt.
A jó puha ágyamban aludnék, vagy valami sorozatot néznék. A jó puha ágyam. De hiányzik most. Legszívesebben rádőlnék, s már aludnék is. De nem tudok. Nem hagyhatom cserben Lindát.
°°°
Már egy óra eltelt. Lassan éjfél. Linda még mindig sehol. Kezdek aggódni miatta.
- Nem akarsz kimenni? Lehet, ott van. - biztos James is észre vette, hogy aggódok. Nem válaszoltam csak bólintottam.
- Nincs itt. - mondtam mikor kiértünk.
- Lehet hátul van. - megint csak bólintottam.
Hátra értünk én pedig valami furcsát kezdtem érezni. Lábaim elnehezültek. Nem tudtam megtartani magam. James kezébe támaszkodtam. Szerencse, hogy ő itt van. Szívem kapálni kezdett. Egyre rosszabbul láttam. Egyre homályosabban. Végül feketeség.
