-Meghalt. Jól hallottad.
- De hogy?
- Megölték. Rossz társaságba keveredett. Elég sok volt a tartozása. És a főnök megölette. Azt hitte én is ilyen vagyok. De én nem voltam soha olyan. Csak ezért hagytalak ott. Magamat mentettem. Rólad nem tudott senki, így nem féltettelek. Senki nem akar rosszat neked, csak egy ártatlan lánynak hisznek. - kezdett bele a történetbe. Aminek ezen része eléggé lesokkolt. - Utána Jameshez mentem, amíg lenem nyugodott minden. Ez egy évbe telt. Nem volt senkim Jamesen kívül. - rázta meg a fejét, majd kis szünet után folytatta. - Megakartalak találni.
-Megakartál találni?- csillant fel a szemem.
-Igen. Nagyon is. - nevetett fel kínjában. - James pedig próbált nekem segíteni. De pár hónap után, téged feladott. Nem hitt abba, hogy én meg foglak találni téged. És akkor, különböző szórakozó helyekre vitt el. Nekem nem talált senkit. De ő megszerezte Lindát. Telt- múlt az idő. Nem jártam sehova. És egyik nap James bejött a szobámba és mondta, hogy Lindának van egy barátnője. És hogy mit szólnék egy dupla randihoz. Először nem mentem bele, de utána valami megérzés miatt mégis. - Mosolyodott el. - És amikor megláttam a gyorsétteremben, hogy ki is az a Linda, megcsillant bennem a remény. Akkor éreztem, hogy végre megvagy. - húzta nagyobb mosolyra száját. - Viszont az nagyon rosszul esett, hogy csak úgy eltűntél. Tudtam, nem könnyű neked. De rosszul esett. Először azt hittem nem akarsz velem találkozni. De amikor mondta Linda, hogy belementél még egy randiba, én voltam a legboldogabb.
