-Hope, vidd el egy körre! - dobta oda nekem a kulcsot apa.
Megkérdeztem, hogy ki akar velem jönni. Majd elindultam.
Csak Linda jött.
-Na és milyen a 18-as körben?
-Ugyan olyan. -nevettem fel. - Csak egy kocsival gazdagabb. -nevetett fel ő is.
-Ki rendezte ezt a bulit? -kérdeztem egy kis idő után.
-Dan, James és én. De amúgy az egész Daniel ötlete volt. - ezen kijelentésén elmosolyodtam.
-De cuki! - mondtam ki amit gondoltam. Linda pedig csak rám kacsintott. Mint aki tud valamit.
Vissza mentünk volna. De Linda megkért hogy menjünk már el előtte a boltba. Nagyon fontos.
Elmentünk.
-Mit kell venned? -kérdeztem tőle de ő csak cél irányosan ment. Valahova.
Én pedig csak követtem. Majd amikor megláttam hol áll meg elnevettem magam.
-Komolyan egy hülye óvszerért kellett bejönnünk?
-Nem hülye! Elég segítőkész! - mondta. Nem válaszoltam csak röhögtem.
Valahol mondjuk igaza volt. De akkor még nem tudtam semmit.
-Ennyi lesz? - kérdezte a csávó a pénztárnál.
-Igen. Ennyi. - villantotta meg ezer wattos mosolyát Linda.
Azzal vissza mentünk a bulira.
A hangulat ugyan az maradt. Mindenki boldog volt és táncolt. Viszont én csak egy valakit kerestem tekintetemmel.
-Ne olyan feltűnően már!- bökött meg Linda. -Hátul van. Mindjárt jön. - csak bólintottam egyet. Honnan tud mindent ez a nőszemély?
Egy pillanat alatt minden megváltozott. Mindenki elkezdte énekelni a 'Boldog Születésnapot'. Ő pedig felém tartott. A kezében egy hatalmas tortával.
-Szia. -mondta mikor odaért hozzám. - Boldog szülinapot! - ölelt meg fél karral. Aztán felém tartotta a tortát.
Az ájulás kerülgetett.
A tortára nagy betűkkel rá volt írva, "Hope, lennél a barátnőm?".
A tortából egyenesen a szemeibe néztem. Engem nézett. A reakciómat.
Én pedig nagyon a sírás közelében jártam.
-Mondj már valamit. - nevetett fel kínosan, már-már könyörögve.
Mélyen a szemébe néztem és elmosolyodtam.
-Igen!- ugrottam a nyakába, már amennyire sikerült.
A buli ezzel zárult. De nem nekünk.
-Van egy ajándékom! - mosolygott Dan.
-Igen? - kérdeztem csábosan.
-Igen. De nem itt. -rázta meg a fejét.- Ahhoz hozzám kell menni. -kacsintott rám. -Mennyünk?
Bólintottam. Akartam.
Tudtam mire céloz. Mi másra? Így elmentünk hozzá. Be a házba.
Ott már elkezdődött a meglepetés.
Rózsaszirmok, mindenhol.
Nem tudtam semmit se mondani mert Dan rám tapadt rögtön. A számat és a nyakamat csókolgatta.
Felkapott az ölébe, úgy vitt a szobájába. Lefektetett az ágyra. Úgy folytattuk.
-Biztos akarod? - kérdezte a szemembe nézve.
-Igen. - mondtam, majd egy csókot nyomtam szájára.
Minden történt magától. Csak mi ketten voltunk.
Így szerettem bele, Daniel-be.
Az életembe.
És ezt az estét soha nem felejtem el.
