Gondolom unatkozás közben bealudtam, mivel reggel hét körül keltem fel. Nem sokkal utána kopogtak az ajtón. Kikiáltottam neki egy 'gyere nyugodtan' – t.
- Ha gondolod, most elmehetsz lefürdeni. – mondta Daniel.
- Oh, oké. – motyogtam. – Amúgy hol van a fürdő?
- Majd megmutatom. Gyorsan szedd össze, ami kell és menjünk.
Odaálltam a szekrényemhez, amiből kivettem a ruháim. Egy hosszú farmernadrág és egy fehér póló. Jeleztem Danielnek, mint valami óvodás, hogy kész vagyok. Csak biccentett egyet, hogy kövessem. A tegnap már látott ajtók közül, kiválasztotta balról a másodikat és benyitott. Gyorsan én is beléptem.
Gyönyörű volt az egész. Nagyon tágas. Az egyik sarokban egy zuhany kabin. Tőle nem messze, jobb oldalról egy fürdőkád. Bal oldalán egy szekrény található. A szekrény felett egy nagy tükör. A másik sarokban a pedig egy WC van. A falon, különböző törölköző tartó, fogas, tároló, szekrény található. A WC mellett van egy nagy pult, amibe bele van építve két mosdókagyló.
- Na, kezdheted. – mondta Daniel, de nem mozdult. Maradt ugyan abban a pozícióban, mint az előbb állt. Látta, hogy nem mozdulok, és csak bámulok rá. – Mi van?
- Kimennél? – kérdeztem.
- Nem. – válaszolt egyszerűen.
- Akkor inkább nem fürdök. – mondtam, mire ő gúnyos vigyorra húzta ajkait.
- Öt perc múlva visszajövök. – mondta majd kiviharzott.
Gyorsan a kádhoz pattantam és forró vizet engedtem bele. Nyomtam bele egy csomó tusfürdőt, meg amilyen habzó dolgot találtam. Lekaptam magamról a ruháim majd belepattantam. Daniel betartotta 'ígéretét'. Öt perc múlva újra a fürdőszobában állt. Minden olyan volt, mint öt perccel ezelőtt, csak most én a kádban ültem, rajta pedig egy fürdőnadrág volt.
- Ne hogy! – mondtam már szinte ordítva. Gúnyos vigyorra húzta száját majd beugrott a kádba. Mellém. – Menjél már ki! – ordítottam.
- Nincs kedvem. – húzta el a száját. – Egyébként meg ne felejtsük el a szabályokat. – kacsintott rám.
