Egész végig láttam Lindán, hogy valamit akar kérdezni. De nem kérdezett.
Tuti, valamit a tegnappal kapcsolatban.
-Linda! - löktem meg a vállát. Kicsit elbambult. - Várnak a négyes asztalnál.
- Ja, megyek. - gyorsan kiment az említett asztalhoz és felvette a rendelést. - Nincs kedved megismételni a tegnapit? - kérdezte egy idő után.
Kicsit megfagyott a vér bennem. Ha még egyszer találkozunk, lehet megint kiborulok. Nem tudnék természetesen viselkedni.
- Ömm...- húztam el a számat.
-Ne kéresd már magad! - bökött meg.
- Nem hinném, hogy jó ötlet lenne.
- Mért nem?
- Már leégettem magam előtte. - mosolyodtam el szomorúan.
-Dehogy! Kedvel téged!
- Kedvel? - húztam fel a szemöldököm. - Nem kedvelhet egy tíz perc után.
- Pedig úgy látszik. - mosolyodott el. - Felhívott, hogy kérjelek meg téged.
- Újra randizni akar? - pirultam el egy kicsit.
- Igen. - mosolygott. - Nagyon bejöttél neki. Szereti a rejtelmes csajokat. Te pedig egy igazi regény vagy.
- Köszi. - nevettem szarkasztikusan.
- Tudod, hogy értettem. - mosolyog. - Na akkor mit mondasz?
- Jó.
-Jaj, ne már! Csak mon..- és ekkor esett le neki mit mondtam. - Mi van? Tényleg? Rögtön írok is neki!
Így történt, hogy újra belementem abba, hogy lássam elrablómat.
