-Nem, ide fog jönni. Úgy beszéltük meg.- már a kávézóban voltam, a műszakomból már csak tíz perc volt. Éppen Lindának mondtam a ma esti programom, miszerint kevesebb mint fél óra és itt lesz Dan. Értem..
-És mit fogtok csinálni?- kérdezte kicsattanó mosollyal.
- Filmezést beszéltünk meg. - gondoltam vissza a ma dél előtti telefonálásra.
- Mit néztek majd? - érdeklődött tovább.
- Nem tudom, még nem beszéltük meg. -válaszoltam kérdésére. - Te tudsz valami jó filmet?
-Milyen filmet akartok nézni? Romi, akció, horror..?- kezdte volna felsorolni a filmfajtákat. De megállítottam.
-Romantikus jó lesz. - kuncogtam fel ördögien.
- Szerelmünk lapjai?
- Már én láttam. - emlékeztem vissza, arra az estére amikor ment a tévében én pedig megnéztem. Nem bírtam ki sírás nélkül. Dan előtt pedig nem áll szándékomban sírni.
- Akkor nézzétek meg a Felhők fölött három méterrel-t.
- Oké. - ezt a filmet szintén láttam, de egyszerűen nem tudok betelni vele. Egyszerűen imádom, és mindenkinek csak ajánlani tudom. A végét ennek is megkönnyeztem, de nem bőgtem rajta..(annyira). Nem az a tipikus tündér mesébe illő film. Ez tényleg valóság hű.
Éppen ezért szeretem.
-Hope, megérkezett. - súgta a fülembe Linda.
Az egész nap számon lévő molyos még nagyobb lett. Nagyon örültem, hogy újra itt van a közelembe.
-Szia. - léptem ki a pultból és megöleltem. - Átöltözök és utána mehetünk. - néztem gyönyörű szemeibe. - Addig szeretnél egy kávét vagy sütit? - kérdeztem visszafordulva. Nemlegesen megrázta a fejét.
Gyorsan levettem a köpenyem, a pólóm átcseréltem és megigazítottam sminkem.
- Kész is vagyok.
- Akkor induljunk. - kacsintott rám.
- Szia Linda. - köszöntünk el barátnőmtől.
- Csak óvatosa, fiatalok. Nem szeretnék még keresztanya lenni. - nevetett fel.
Linda és a bárgyú humora..
