-Ha nem, akkor ne menj el.. - motyogtam az orrom alá.
-Na, így kell hozzáállni. - nyúlt a lábamhoz. Persze, amint hozzám ért, elhúztam a lábam.
-Ne érj hozzám! - mondtam, viszonylag nyugodtan.
-Mert ha igen? - kérdezte vigyorogva.
-Ne akard megtudni. - mondtam rögtön.
Erre nem vágott vissza semmit, szerencsére. Mivel nem tudtam volna neki semmit mondani, egyszerűen kiment minden jó, frappáns válasz. Egész fürdés alatt szemeztünk, nem engedtem el a tekintetét, nehogy elkalandozzon.
-Én léptem. Öt percet kapsz megint. - kacsintott rám. - Siess! - azzal kiment a fürdőből. Amilyen gyorsan bezárult az ajtó, én is olyan gyorsan ugortam ki a kádból. Gyorsan magam köré csavartam egy törölközőt, amit szerencsére találtam. Viszont amikor nyúltam volna a ruháimért, nem voltak ott ahova raktam.
Halvány, lila gőzöm sem volt, hova tűntek két perc leforgása alatt. Aztán beugrott. Daniel elvihette őket. És hopp meg is érkezett az emlegetett szamár, ez esetben, seggfej.
-Nem vagy még kész? - kérdezte vigyorogva. - Csak nem rám vártál? - nagyon elhiszi.
-Nem! - vágtam rá gyorsan. - Képzeld..- és folytattam olyan gyorsan, amennyire csak tudtam. Most én beszélek. - ...eltűntek a ruháim. - rebegtettem pilláim, szőke nőt játszva. -Nem tudsz róluk valamit? - kérdeztem, mint aki nem is sejti mi történt.
- Én aztán nem! - mondta komolyan. - Mit akarnék Én a Te ruháddal? - hangsúlyozta a szerepköröket.
-Én azt nem tudom. De azt igen, hogy te vitted el. - mondtam határozottan.
-Igazán? - kérdezte pimaszul. -Jól körbenéztél te?
- Ott megnéztem ahova leraktam. Ott kéne lennie. - mondtam, még mindig határozottan.
-Gyere, nézzünk körbe együtt. - mosolygott. Ő mindig csak azt tud? Komolyan, már engem idegesít, hogy semmilyen érzelmet nem mutat ki, csak a pimaszságát.
-Hagyjál már engem! Inkább menjünk vissza a szobába, veszek fel mást.
-Hát jó.
Visszakísért a szobámba, majd ott is hagyott. Nem is baj, ha több ideig lettünk volna egy légtérben, lehet megpofoztam volna. Vagy ki tudja..
