Újabb egy hét telt el. Dan-el elég jól alakul a viszonyunk. Mondhatni null huszonnégyben együtt lógunk. Nagyon jó fej. Amióta elment James, próbál mindig megnevettetni. Kisebb- nagyobb sikerekkel.
Mindenesetre én nagyon szeretek vele lenni és remélem ez kölcsönös. Nem tudom mért, ha nincs velem vele akarok lenni. Azt kívánom bárcsak ott lenne. Mostanában nem értem magam.
Paullal is egész jól alakul a kapcsolatunk. Nem olyan gonosz mint hittem. Egész kedvesek.
- Ma el kell mennem. Meglesztek? - hallottam egy beszéd foszlányt a konyhából. Paul mondta Dan-nek. Egyedül maradunk itthon? Nem is rossz.
Lehuppantam a kanapéra és néztem az éppen aktuális sorozatot. Csak sajnos nem olyan sorozatok mennek, amiket én otthon néztem. Ezekkel sincs semmi baj, csak nem azok és kész.
A fiúk kijöttek a konyhából és leültek mellém, ők is előszeretettel nézték a sorozatot.
- Juilo, nem érted hogy megcsalt? - kérdeztem a tévétől, mire a fiúk felnevette.
- De nem, nem, nem lehet igaz. Szeret engem. - dadogta Julio a sorozatban.
- Csak szeretett, múlt idő. Megcsalt fogd már fel! -üvöltöttem neki. De mintha meghallotta volna, elsírta magát. - Ne sírjál már mint egy csecsemő! Majd jön másik. - beszélgettem vele tovább. De átváltottak egy másik helyszínre.
Juilo családjához, akik azon pampogtak, hogy csalhatták meg az egy szem gyermeküket.
Az este hamar eljött, Paul pedig hamar lelépett. Felmentem a szobámba, átöltözni valami kényelmesebbe. Éppen felvettem a nadrágom amikor Dan felkiáltott, hogy vacsora.
Gyorsan megfésültem a hajam és utána lementem hozzá. Szépen megvolt terítve az asztal és volt rajta két tányér. Hmm.
-Mi a kaja? - kérdeztem mosolyogva.
- Spagetti.
- És finom lett?
- Szerintem igen. - mosolygott önelégülten. - Kóstoljuk meg.
Nem ellenkeztem. De Dan sem hazudott, isteni lett.
- Úristen Dan, te egy isten vagy. - mondtam a kajára utalva. - Ha ilyen jól főzöl mért nem csinálsz gyakrabban valamit?
- Nincs kedvem. - megvonta vállát.
Mikor befejeztük a vacsorát bementünk az ő szobájába,beszélgetni. Egyszer viszont csend telepedett ránk. Mélyen a szemembe nézett.
Én tekintetem futtattam ajkai és szemei között.
Dan közelített felém és egy másodpercen belül megszüntette a köztünk lévő távolságot. Ajkait enyémeknek nyomta. Megcsókolt. Heves csók csatát vívtunk.
Egyszer csak elvált tőlem.
-Aludjunk. - mondta rekedtes hangon.
Lusta voltam a saját szobámba menni, így Dannél maradtam. Szorosan magához húzott, úgy aludtunk el.
