2.02

3.3K 119 2
                                    

- Akkor a KFC-be hatkor? - kérdeztem Lindától, kilépve a kávézóból. Ugyanis végeztünk mára, bezárt a kávézó. 

- Aha. De ne késs! - húzta össze a szemöldökét. 

- Nem fogok. - mosolyogtam rá. - Na akkor este találkozunk, szia. - öleltük meg egymást és külön vált az utunk. Ugyanis ő jobbra én pedig balra kell, hogy menjek. Már ha haza akarok érni. 

Otthon elordítottam magam, egy szimpla megjöttem-et. Csak anya volt otthon. Elmondtam neki, hogy elmegyek Lindával és a pasijával valahova. Azt mondta, hogy oké. Mondjuk már eléggé nagykorú vagyok, így már azt csinálok amit akarok. Bementem a szobámba és a szekrényem elé álltam. 

Mit vegyek fel?

Legyek elegáns? Nem, nem az túlzás. Vagy nem? 

Írtam Lindának, hogy mit is kéne felvennem. Annyit írt vissza, hogy legyek csini. Köszi Linda, sokat segítettél. 

Kivettem a szekrényből egy farmer, kockás inget és egy fehér atlétát. Belenéztem a tükörbe. 

Komolyan favágónak öltöztem? 

Most egy sima fekete pulóvert vettem fel a farmerhez. Ez már valamennyivel jobban állt, de nem az igazi. Végül megakadt a szemem egy szoknyán. Hm..

Nem is rossz. Felvettem a fekete szoknyámhoz egy fekete haspólót, arra pedig még egy kardigánt. 

Tökéletes. 

Mire mindennel elkészültem fél hat volt. Így indultam is a megbeszélt helyre. 

Még csak Linda és James ült az asztalnál. Valahonnan nagyon ismerős nekem. De honnan? 

- Sziasztok! - ültem le a szemben lévő székre. - Hope Trainor. - nyújtottam a kezem. 

- James Taylor. - rázta meg a kezem. Gyanúsan méregettem, mivel nagyon ismerős volt nekem. Nem tudom honnan. 

- Áhh, meg is érkezett. - mondta Linda. 

Még időm sem volt hátra fordulni, mivel valaki leült mellém. Akkor, abban a pillanatban megfagyott a levegő. A szemeim bekönnyesedtek. Nem igaz. 

Elvesztünk egymás szemeiben. Ekkor rájöttem ki is Linda barátja és annak ki a haverja. 

Az a két ember, akik elrablásom során a legközelebb kerültek hozzám. Még mindig bámultuk egymást, mikor kigördült egy könnycseppem. Daniel megakart ölelni. 

- Ne! -kiáltottam fel. - Ne érj hozzám! -sziszegtem. Azzal felálltam és kiviharzottam a helyiségből. Nem lehet igaz. 

Egyszer a büdös életbe megyek el egy randira és akkor is nem várt emberekbe botlok. Nem igaz. 

//Úristen, túl léptük az 1K nézetséget😱😍 Nagyon köszönöm❤//

Are You Ready?Where stories live. Discover now