A Róka átka {Bejezett}

13.

Aysa
Csak annyit hallok, ahogy Tadeusz nyekkenve száll el mellettem, majd csapódik a hideg padlóba. A vér átható, ugyanakkor súlyos fémes szaga tölti meg a szoba légkörét. Összeszorul a szívem. Nem hagyhatom, hogy Arvid bántsa Tadeuszt.
Felállok a földről, majd abba az irányba indulok, amerre a fiú fekszik. Szorosan magam köré fogom a takarót, és esetlenül állok védelmezőn elé.
-Őt ne bántsd!-fordulok Arvid felé. A férfi felmordul erre.
Mögöttem Tadeusz feltápászkodik, és egy egyszerű mozdulattal maga mögé tol.
-Miért?-A szavaiból színtiszta gyűlölet szikrázik.-Miért tetted ezt Aysával?
-Te ezt nem értheted!-köpi a szavakat Arvid.
Fém jellegzetes surlódását hallom ahogy Tadeusz előrántja a fegyvereit. Folyni kezdenek a könnyek az arcomon. Nem akarom hogy harcoljanak. Túl erős Arvid... Nem akarom.
-Ne csináljátok...-kérlelem őket, de egyikük sem méltat figyelemmel.
Egy halk roppanás kíséretében változik át nagybátyám. Amint tigris lesz, nyomban ráveti magát Tadeuszra. Nem hallok mást, csak a fegyverek csörgését, vad morgást, és testek tompa puffanását.
A tehetetlenség mérgező érzése szétárad az ereimben. Összeszorítom a szemeimet, és a számat, majd megrázom a fejemet.

-Apa, anya milyen madár volt?-nézek apám felé. Hófehér hosszú haja lágyan úszik a gyenge szélben. Gyönyörű. Szomorkodva nézek az én vöröses színű hajamra.
-Hm. Lássuk csak.-Elgondolkodó arcot vág apám, majd hirtelen felkap.-Ő egy csodaszép rigó volt. Viszont azt szeretném, ha te még nála is szebb lennél.
Hangosan felkacagok, ahogy pörgetni kezd a levegőben. Kitárom a karjaimat, és csapkodni kezdek velük, mintha csak szárnyak lennének.
-És milyen madár legyek?-kérdem kacagva. Apám elmosolyodik, majd lerak a földre, majd leguggol, hogy egy szintbe legyünk.
-Hattyú. Az olyan szép madár, nem Aysa?
Összeráncolom a homlokomat, és félredöntöm a fejemet.
-De a hattyú nem is énekes madár-válaszolom neki, mire apám egy hajtincsemet a fülem mögé tűr.
-Tudom. Viszont van valaki, aki nagyon szeretné, ha hattyú lennél.
Végtelen izgatottság árad szét az ereiben. Teli szájjal elmosolyodom, és ugrándozni kezdek.
-Ki az?-kérdem. Az izgalomtól alig bírok nyugton maradni.
-Titok.-Hangosan felkacag apám.-Majd megtudod. De ígérd meg, hogy hattyú leszel, rendben?
-Rendben-bólintok aprót.-De ugye egy nap megmondod nekem, hogy ki az?
-Persze...-kezd bele, de a közeledő léptek zaja elhallgattatja. Megfordul, majd felkap engem, és elmosolyodik.-Nézd ki van itt Aysa!
Megkapaszkodom apám vállaiban, és körbe nézek. A folyosó ajtajában meglátom a nagybátyámat, mire kitépem szinte magamat apa a kezéből. Nevetve rak le a földre, majd elkezdek rohanni.

-Na mi az tökmag?-kap fel Arvid, mire szorosan próbálom ölelni. Felkacag, és ő is megölel.
-Hiányoztál Arvid bácsi-mondom neki könnyekkel telt szemekkel. Belefúrom a nyakába az arcomat, és bélyen magamba szívom a folyókra emlékeztető illatát.
-Milyen szépen megnőttél Aysa.-Lerak a földre, és úgy mér végig. Utána apámra emeli tekintetét.
-És mi leszel Aysa?-apám hangja kicsit megváltozik. Olyan...furcsa lesz. Nem foglalkozom vele.
-Hattyú!-kiáltom boldogan, mire nagybátyám elmosolyodik. Már nyitná a száját, amikor egy szolgáló jelenik meg lihegve.
-Arvid nagyúr!-hangja izgalomtól, és a futástól akadozó.
-Mi a gond Lung?-ráncolja össze a homlokát Arvid.
-Gersey visszatért...-kezd bele, mire Arvid hangosan, és dühösen felmordul.
-Ezt nem hiszem el... Miért próbálkozik még?!-egyre dühösebb hangon kezd el szitkozódni a nagybátyám, amitől megrémülök. Apám lábához bújok.-Ettan te is velem jössz.
-Ki az a Gersey?-kérdem hallkan. Egy pillanatig nem kapok választ, de Arvid azután leguggol hozzám.
-Gersey egy nagyon rossz ember, aki bántani akar téged-mondja kemény hangon. Nagyot nyelek, és felpillantok apámra.
-Meg fogtok védeni, ugye tőle?-kérdem elakadó hangon. Apám fájdalmasan elmosolyodik, de mielőtt válaszolni tudna Arvid megelőzi.
-Persze. Mindig meg foglak védeni. Hisz a me..
-Mennünk kell!-kiált fel apám dühösen, amivel félbeszakítja a nagybátyámat.
Egyszerre változnak át. Kikerekedett szemmel nézek a két tigrisre. Apám a szokásos barna tigris, míg Arvidnak hófehér a bundája. Felüvölt, majd kiszökken az ajtón. Apám még hátranéz, mielőtt eltűnne. Barna szemeiben fájdalom csillan, majd követi Arvidot.