A Róka átka {Bejezett}

22. -közjáték-

Üres Világ. Így nevezték az emberek több ezer évvel ezelőtt a Földet. Majd, egyik nap megjelentek Ők. Isteneknek nevezték őket - véres isteneknek, hiszen felbukkanásukkal háborúk tömkelege jelent meg. Eleinte csak öten tűntek fel egy év leforgása alatt, majd később, mintegy száz évvel, még egy lény jelent meg.
Az istenségeknek különböző alakjuk volt. Az első, aki nappal jelent meg, egy hatalamas, madárforma, leginkább a fecskék küllemével rendelkező hatalmas lény volt. Ő volt a legszelídebb és a legártalmatlanabb a többi lény között, hiszen nem voltak éles fogai, és hatamas karmai. Az emberek hamar megszerették, és Viseriának, a Napistennőnek nevezték el őt. Az emberek oltált építettek neki, és imákat írtak a jóságos madáristennőnek. Cserébe Viseria madárrá változtatta őket. Volt aki azért imádkozott hozzá, hogy megvédhesse a családját, így őket egy-egy harcias madárrá változtatta.
Viseriát egy furcsa lény követte. Legjobban a kígyókra hasonlított, és három feje volt. Pikkelyei haragos- és smaragdzölden csillogtak a napsütésben, minden fej minden szájában hatalamas, méregtől csöpögő fogak sorakoztak. A Kígyóistent, kinek nem voltak se lábai, se szárnyai, elnevezték Sethnek. Neki is oltárt építettek, azonban hozzá hiába imádkoztak, senkit sem változtatott kígyóvá. Viszont ha valaki nagyon, szinte már megszálottan vágyott a kígyó erejére, azt agyonmarta egyszerűen, mindennemű gonoszáság vagy harag nélkül.
A következő isten volt az összes közül a legharciasabb és legkegyetlenebb. Legjobban egy furcsa oroszlánhoz lehet hasonlítani őt. Fekete sörényes feje kétoldalán számtalan vérvörös szemek díszelegtek. Izmos, harcokban edzett mellkasából is sok-sok apró, mégis tűhegyes karmokkal rendelkező kéz állt ki. Háta, és hosszú, több méteres farka dérrel és jéggel borított volt. Őt az emberek Derestnek nevezték el. Nála is úgyanúgy jártak el, mint az összes többi istenségnél. Derest szívesen változtatta át macskafélékké az embereket, hiszen ezzel erőt szerzett magának, és magukhoz láncolta őket egész életükre.
A Macskaisten szeretett gyilkolni. Olyannyira hogy a más istent imádó embereket hajtóvadászattal levadásztatta. Akik pedig hitüket és istenüket elhagyva hozzá menekültek, azt egyenesen felfalta.
Deres megjelenése csak a kezdet volt a háborúk és vérontások terén. Egy pusztító isten jelent meg, kire az Őrűlt-istenség nevet aggatták - nem jogtalanul.
Egy csodaszép szarvas alakjában jelent meg, melynek szőre ezüstszínűen ragyogott, agancsai korona módjára ágaskodtak az ég felé, szeme zafír módjára ragyogott. Az emberek őt is szerették, majdnem annyira mint Viseriát. Szépségéről elnevezték Ihleimének. Azonban megfertőzte őt az idegen világ betegségei. Először szemei gyulladtak be, s ezzel elvesztette látását örökre. Ezt követően bundája megfakult, majd hullani kezdett csomókban, és gennnyes kelések jelentek meg egész testén. Csontsoványra fogyott a sok betegségtől, és egy nap a gerince egyszerűen átszakították a hátán a bőrt.
A szarvasisten beleőrült a betegségeibe, így a benne átalakult és módusult vírusokat elterjesztette a Földön. Azonban még így is akadtak imádói akiket szívesen átváltoztatott, ezzel is terjesztve tébolyát.
Őt egy érdekes isten követte. Leginkább a skorpiókra emlékeztető ízelt teste volt, azonban feje hasonlított az emberek arcvonásiara. Az emberek őt is imádták, viszont ő nem tudott senkit se átváltoztatni, hiába is igyekezett. Így a skorpióisten azokat az embereket vette pártfogásba akik nem kellettek, vagy nem tudott a többi isten átváltoztatni - ez alól kivételek voltak a kígyóimádó emberek.
Őt Scaraának nevezték el. Scaraával csak az volt a gond, hogy egy olyan ok miatt, amit nem volt hajlandó senkinek sem elmondani, rettentően félt a tűztől és a fénytől. Így építetett egy palotát a föld alá, és ő oda bújt el. Viszont Derest rendszeresen legyilkolászta az átváltozni képtelen, védtelen embereket, így kénytelen volt Scaraa is visszatámadni, így ő is bekapcsolódott a háborúba.
Száz évig háborúzott az öt isten. A legbékésebb Viseria és Seth volt, olyannyira hogy a madáristennő sohasem támadott, csak védekezett, a kígyóisten pedig csak meglapult.
Egy nap emberei - akik csak öncélúan követték Sethet - megkérdezték tőle, hogy miért nem harcol. Azt válaszolta, a középső feje, hogy vár. Vár valakire aki el fog jönni, és ha háborúzó feleket talál, akkor el fogja őket törölni örökre. Így a kígyóisten csak csendben meglapult.
Igaza is lett, hiszen száz év elteltével, amikor még javában dúlt az istenek között a háború, akkor megjelenent a hatodik isten is. Éjszaka, a csillagok közül érkezett, bundája fehérebben ragyogott mint a Hold. Alakja a rókákra emlékeztetett, viszont egy helyett számtalan rókafarok lengedezett a csöndes szélben. Szemei szürkén, hidegen és halottan bámulták a háborúzó isteneket. Éktelen haragra gerjedt, és teremtett egy valódi üres világot, ahová elűzte az isteneket. Seth pedig az első adandó alkalommal a rókaisten szövetségesévé tette magát. Az emberek viszont gyűlölték őt, ezért nevet se adtak neki. Meg is volt az okuk a gyűlöletre, hiszen eltüntette a szeretett isteneiket.
Így a rókaisten, Kirito, és Seth maradt meg a Földön. Azonban a többi isten által átváltoztatott ember is megmarad, majd idővel a gyermekeik is átváltoztak.
Évek, évtizedek, majd évszázadok teltek el - Kirito üldöztetésével. Végül szép lassan elfelejették isteneiket az emberek, és másokat kezdtek imádni. Ember alakú isteneket.
Azonban Derest és a többiek a Kirito által tetemtett Üres Világban bosszút esküdtek a róka ellen. Így a háború nem ért véget, csak elhúzódott. Az emberek felejtettek, azonban az istenek nem.