My little Bangtan story

1.

- Képzeld! - kiáltott a barátnőm a telefonba. - Elmehetek fan meeting-re!!
- Várj...mi van? Hova? - kérdeztem összezavarodva.
- Min SeYi! Figyelsz te rám egyáltalán? Az előbb mondtam, hogy BTS fan meeting-re.
- Jó, bocs, de reggel van és arra keltem föl, hogy hívogatsz. - magyaráztam szem forgatva aztán ásítottam egyet. - Amúgy mi az a BTS?
MyungHee akkorát sikított a telefonba, hogy el kellett tartanom a fülemtől.
- Nem tudod kik ők?! Ők a legcukibb fiúbanda a világon.
- Myung.... 18 éves vagy. - nevettem fel. - És fiúbandákat nézel?
- Aha. - bár én nem láttam, de ahogy ismerem most biztosan hevesen bólogat.
- Jó... - hagytam rá. - És, hogy jövök én ehhez?
- Hát... - szólat meg halkabban. - Anya nem enged el, csak akkor ha te is velem jössz.
Felnyögtem. - Ne már? Most elrángatsz egy ilyen BDS akármire...
- BTS. - javított ki.
- Na igen, arra, csak hogy neked jó legyen?
- Aha.
- Legyen. - forgattam a szemem.

Akármennyire utáltam is MyungHee-t kísérgetni koncertekre, mégiscsak a barátnőm volt, szóval nem hagyhattam cserben.

- Úristen!!!! - kezdett el ordítozni azonnal. - Köszi SeYi! Imádlak. Na le kell tennem, mert ruhát kell keresnem.
- Várj egy kicsit. Ez mikor lesz?
- Holnap délután 2-kor kezdődik. - közölte, majd egyszerűen kinyomta a telefont.

Jézusom mi lesz itt?

Másnap 11 órakor beállított hozzám MyungHee.
- Nem kettőre megyünk? - kérdeztem azonnal.
- Akkor kezdődik. - bólintott. - De tudod mekkora sor lesz addigra? Remélem ebédeltél. - kijelentésére nem is várt választ, ugyanis egyszerűen kirángatott a házunkból.

MyungHee magasabb volt nálam. Ezért mindig is irigyeltem. Olyan 170 cm körül volt. Hosszú fekete hajjal, és hippi személyiséggel áldotta meg az ég. Komolyan. Imádott szivárvány színű ruhákba járni, amitől egy átlag ember, aki nem szokott hozzá ekkora színkavalkádhoz, simán epilepsziás rohamot kapott volna. Állandóan mosolyogott és csillogott a szeme, vagy épp ugrándozott. Egyszóval mindig boldog volt.

És ott voltam én. Alig 165 cm magas, narancssárga hajú lány (szeretem ezt a színt és jól is áll, szóval befestettem), akinek piercing van a fülében, és alig, vagy csak ritkán mosolyog.
Általában sötét színű ruhákat hordtam, ami most sem volt másképp.

A barátnőm persze ma is kitett magáért, mert egy eper mintás egybe ruhát vett fel, ugyanilyen magas sarkúval és fülbevalóval.

Beszálltunk egy taxiba, és MyungHee bediktálta a címet.

Amint haladtunk a célunk felé, egyszer csak észre vettem a mellettünk sorakozó rengeteg sikítozó, és/vagy táblákat tartó lányokat.
- Hát ezek meg...?
- Ez a sor vége. - mosolygott a barátnőm.
- De hol van ez a rendezvény cucc?
- Két utcával arrébb.
Kicsit megrökönyödtem.
- Akkor nem kéne itt kiszállnunk?
- Nem. VIP jegyünk van. - közölte egyszerűen.
- És az mit jelent?
- Hogy a sor elején bemehetünk a többi VIP-sal, azután még egyszer külön is találkozhatunk a bandatagokkal.

Azt elfelejtettem mondani, hogy MyungHee-ék elég gazdagok.

- De nem azért jöttünk ide ilyen hamar mert nagy a sor?
- Jól van már, csak minél hamarabb látni akartam őket. - biggyeztette le a száját látványosan. Azután azonnal felvidult és izgatottan mesélni kezdett arról, hogy mennyire várja, hogy találkozzon a fiúkkal.
Nem igazán tudtam rá figyelni, így elég hamar meguntam a társalgást és inkább a kocsi ablakán néztem a mellettünk elsuhanó épületeket.

Az ajtón belépve egy hatalmas színpad fogadott minket.
- Istenem! - kiáltott fel MyungHee.
- Mi az?
- Ott vannak!!! - mutogatott az emelvény felé.
Tényleg ott voltak. Egy asztal mögött. Előttük, meg mint valami bolti pénztárnál egyesével mindenkihez odamehettek a rajongók.
- Menj. - löktem meg. - Én itt várlak.
A barátnőm azonnal beállt a sor elejére, én pedig kiléptem belőle, és mosolyogva figyeltem, ahogy MyungHee elkezd ugrálni az egyik tag előtt.

- Te meg mit csinálsz itt? - állt meg mellettem egy hatalmas kopasz ember, mogorva kifejezéssel az arcán.
- Izé én...
- Nem mehetsz el a sorból. Ne is álmodj róla, hogy besurransz valamelyik fiú öltözőjébe! Állj vissza! - közölte, majd visszatolt a sor elejére és egyszerűen fellökött a színpadra.
Már éppen fordultam volna vissza, de a mögöttem lévő lány türelmetlennek bizonyult, és ő is meglökött.

Ma mindenkinek ilyen lökdösős kedve volt.

Szerencsétlenségemre pont az egyik tag elé lökött, így amikor rám nézett muszáj volt mondanom valamit.
- Öhm...helló. - intettem egyet.

Ilyenkor mit kell mondani?!

- Szia. - mosolygott rám.
Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy mennyire imádni valóan mosolygott.

Állj már le Min SeYi!

Nem tudom hány éves lehetett az a srác, de nálam tuti alig idősebb.
- Mi a neved? - kérdezte kedvesen. Gondolom látta, hogy zavarba vagyok, csak azt hitte tőle.
- Az tök mindegy. - vágtam rá.
Ezen láthatóan meghökkent egy kicsit.
- Bocsi. - szabadkoztam. - Én izé... - kezdtem a hajamba túrva. - Meg tudnád mondani merre tudok innen kimenni? Én tévedésből vagyok itt. Csak a barátnőmet kísértem el, én meg félre álltam, de az egyik mogorva pasas belökött ide...szóval itt vagyok. Amúgy te melyik tag vagy? - kérdeztem végül.
Értetlenül bámult rám, aztán nagyot sóhajtott.
- Jeon Jungkook. - nyújtott kezet.
- Min SeYi. - mutatkoztam be mosolyogva. - Akkor... - gondolkoztam el. - Nem te vagy a barátnőm kedvence.
Egyáltalán nem sértődött meg a kijelentésemen. Sőt, ő is elmosolyodott.
- Hogy hívják a barátnőd kedvencét?
- Hmm...Ho...Hope.
- J-Hope. - bólintott.
- Igen ő. - válaszoltam. Aztán eszembe jutott az eredeti célom. - Nos...meg tudnád mondani, hogy tudok innen kijutni?
- Csak úgy, ha végig mész a többieken.
Elhúztam a szám.
- Oké. - bólintottam. - Hát, örülök, hogy megismerhettelek Jeon Jungkook.
- Én is Min SeYi.
Amint a mellettem lévő lány tovább ment én is egyel tovább léptem.
- Helló, nem vagyok rajongó, csak idetévedtem. - magyaráztam a szürke hajú fiúnak, majd többet nem is néztem rá.
Mindenkinek elmondtam ezt, majd végre lekerülhettem arról az emelvényről.
De azért még visszapillantottam. Mindegyik fiú kérdőn nézte Jungkook-ot, aki csak vállat vont, majd rám nézett és kacsintott.

Az biztos, hogy ez volt életem legérdekesebb napja.

Egy nagy terembe értem, ahol rengeteg lány nyüzsgött kisebb csoportokat alkotva, miközben izgatottan beszélgettek.

- SeYi! - hallottam meg MyungHee hangját. - De jó, hogy utánam jöttél. Még lesz itt egy kisebb BTS koncert. - vigyorgott.
- Aha. - motyogtam.
Úgy döntöttem majd hazafelé elmondok neki mindent.

- Nézd! Itt vannak! - bökdöste a hátam MyungHee.
Megfordultam, és tényleg pont akkor vonultak be a terembe, középre, mire a rajongók helyet adtak nekik.
- Sziasztok ARMY-k! - kiáltott fel az egyik, akinek a mikrofonjára egy nagy V betű volt írva.
A tömeg sikítozni kezdett. Majdnem megsüketültem.
- Egy újabb tartalmas fan meeting-en vagyunk túl. - magyarázta a mellette álló, a mikrofonja szerint RM nevű srác.
A tömeg megint hangoskodott egyet.
- De, hogy ne menjetek haza, ezzel a kevéske élménnyel. - szólalt meg Jungkook. - Elénekeljük nektek azt a dalunkat amelyiket a legjobban akarjátok.

A rajongók egyszerre kezdték el azt kiabálni ami az eszükbe jutott, de egy idő után tisztán kivehető volt egy cím:
I need you

- Szóval az I need you-t akarjátok? - kiáltott fel J-Hope, mire MyungHee megszorította a vállam és a tömeggel együtt sikítozni kezdte, hogy igen.
- Legyen. - bólintott Jimin.

Aztán egy számomra ismeretlen szám első sorai zendültek fel.
A srácok profin kihasználták a kialakított kört, és táncolni kezdtek.

"Fall (everthing), fall (everthing), fall everthing..."

A rajongók szinte azonnal együtt kezdték el a fiúkkal énekelni a számot. A barátnőmre néztem, aki ugyanúgy tett, mire mosolyogva megráztam a fejem.
Mostmár én is kíváncsi lettem, mert alig láttam valamit, a sok ugrándozó és énekelő lány között, ezért előre furakodtam.
Meglepően gyorsan ment, bár az egyik lány belekönyökölt a bordámba.
Mikor a lehető legközelebb kerültem hozzájuk elámultam, mert el kellett ismernem, nem mozognak olyan rosszul.
Bevallom végig Jungkookot néztem, talán mert csak őt "ismerem" személyesen, de az is lehet, hogy azért mert szerintem ő mozgott a legjobban.

Képzelhetitek mennyire meglepődtem, mikor a szemembe nézett.