My little Bangtan story

3.

Másnap kócosan és igen kialvatlanul sikerült felkelnem.

...mondjuk mikor nem?

Szóval, mint minden rendes tizennyolc éves lány, én is leültem kávézni. Mert azt mindig kell.

Már az első korty után, éreztem, hogy kezdek igazából felébredni. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és tényleg csak ennyi kellett, hogy fejbe vágjon az összes dolog, amit tegnap átéltem.

Félrenyeltem a kávémat.

Gyorsan megkerestem a telefonom, és újra elkezdtem bámulni a Jungkook-tól kapott SMS-em.

Jungkook: Szia. Reméltem, hogy írsz, mivel én nem tudom a te telefonszámod. Hnap is lesz egy koncertünk, remélem eljössz. Ha úgy döntesz, hogy igen, csak mond a jegyszedőnek a neved, és ő beenged.
Jó éjt!

Meghívott, egy újabb koncertjükre.

Meghívott egy...újabb koncertjükre?

Engem?!

Azonnal benyomtam a gyors hívást.
- Mizu csajszi? - csicsergett vidáman MyungHee.
- Jungkook meghívott a koncertjükre. - hadartam el gyorsan.
A vonal végén pár pillanatig csend honolt.
- Mi van? - szólalt meg a barátnőm végre.
- Igen. Tegnap küldött egy SMS-t...várj elküldöm neked is.
Gyorsan továbbítottam az üzenetet.
- Úristen.
- Fogalmam sincs mit csináljak. - túrtam idegesen a hajamba.
- Mi az, hogy mit csinálj? Menj el! És vigyél magaddal! - vágta rá.
Elnevettem magam.
- De én nem vagyok rajongó és...
- Ácsi-ácsi. - szakított félbe a barátnőm. - Az lehet, hogy nem vagy BTS rajongó még, de Jungkook rajongó, na az igen.
- Ezt meg honnan vetted? - nevettem el magam a helyzet abszurditásán.
- Veszem a jeleket. - mondta magabiztosan.
- Aha... Akkor elmenjek? - rágcsáltam az ajkam.
- Egyértelmű. És megyek veled. - tette hozzá.
- Először megkérdezem, aztán dobok egy üzit.
- Oké-zsoké.

Miután letettem a telefont, vagy fél percig forgattam a kezemben. Aztán "minden mindegy" módon írtam Jungkook-nak.

Én: Szia! Az nem baj, ha hozom magammal MyungHee-t is?

Mivel már tíz óra van, gondoltam biztos elfoglalt, és majd válaszol valamikor az üzimre, így felálltam és elkezdtem nézelődni a hűtőben, kaja után.

Ezért nagyon megijedtem, amikor megrezzent a telóm.

Jungkook visszaírt.

Jungkook: Persze, nem baj. Akkor jössz? Fél kettő, ugyan az az épület, ahol tegnap voltunk.

Hosszan kifújtam a levegőt, és gépelni kezdtem.

Én: Igen.

Ennyi. Nem írtam többet. De ő sem. Ettől kicsit letört lettem, de inkább figyelmen kívül hagytam az érzést.

Persze MyungHee azonnal át akart jönni, mondván: Ha nem kezdünk el hamar készülődni, lekéssük az egészet.

Ekkor volt fél tizenegy.

¤¤¤

- Jó napot! - köszöntem a jegyszedő "bácsinak".
- Jegyed? - morogta egykedvűen. Még csak rám sem nézett.
- Izé....nekem Jungkook azt mondta... - motyogtam, de félbeszakított.
- Figyelj ide kislány! Tudod hányan próbáltak meg ezzel a dumával bejutni? - rám emelte a tekintetét. Aztán az arckifejezése megváltozott. - Mi a neved?
Kicsit meglepődtem de azért elmondtam. - Min SeYi.
- Mehetsz. - intett a bejárat felé.
MyungHee-vel egymásra pislogtunk, de elindultunk.
- Hé! - ragadta meg a barátnőm karját a jegyszedő. - Hova-hova?
- Velem van. - kezdtem azonnal.
MyungHee bólogatott.
Az őr, egy ideig még gyanúsan méregette, de aztán beengedte.