My little Bangtan story

10.

Mivel J-Hope-ot csak nehezen tudtuk visszaküldeni a szobájába, mert hogy félt a további "állatoktól", így későn feküdtünk le.

Viszont a bandának forgatásra kellett mennie. Most nem videó klipről volt szó, csak valami beszélgetős műsorba voltak meghívva.

A többiek invitáltak engem is, hogy menjek, de inkább megráztam a fejem. Nem akarok egy tapadós pióca lenni.

Viszont az adás élőben ment, így egy tál popcornnal leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.

A csatornán, már elindult a műsor, de a nő, még csak felkonferálta a bandát.

Mind a heten mosolyogva jöttek be, és ültek le a székekre.
- Nos, mivel nem ez az első alkalmatok itt, milyen érzés újra itt lenni? - kérdezte a nő rájuk pillantva.
RM gyorsan a kezébe vette az irányítást, és máris beszélni kezdett.
- Mi mindig jól érezzük itt magunkat, SiAh! - mosolygott.
- Ezt örömmel hallom. - tette a szívére a kezét SiAh. - Mikorra várhatunk új albumot tőletek?
A fiúk összenéztek.

Én is ugyan arra gondoltam, mint ők. Hogy, ha egyáltalán tetszik a kiadónak a zene, akkor esetleg lesz új.

- Még bizonytalan, mikor, de már dolgozunk egy újon. - mentette ki őket a kínos helyzetből Suga.
- Valóban? Reméljük az is olyan sláger lesz, mint a többi. - nevetett fel a nő.

Valami nagyon gyanús, ebben az SiAh-ban. Túl erőltetetten nevetett, vagy mosolygott.

- Mi is. Az a legfontosabb, hogy az ARMY-knak tetsszen. - bólintott Jin.
- Ha már rajongóknál tartunk.. - kezdte SiAh. Éreztem, hogy rossz vége lesz. - ki is az a lány, akiről mindenki beszél?

A fiúk döbbenten nézték a műsorvezetőt.

Tényleg elég pofátlan volt tőle ez a kérdés...

Ekkor azonban, Jungkook magához ragadta a mikrofont.
- Gondolom SeYi-ről beszélsz.
A fiúk, próbálták lepisszegni, kivenni a mikrofont a kezéből, de ő csak beszélt tovább.
- Nagyon sok támadás érte emiatt, a dolog miatt őt. Szóval kérem, az összes ARMY-t, hogy ne bántsátok. Igen, a banda jó barátja. És ez nem is fog változni attól, hogy ilyeneket írtok neki.

A telefonom rezegni kezdett mellettem, és annyira megijedtem, hogy majdnem eldobtam a popcornt.

Új értesítés (34): Facebook

Hogy csinálják ezt ilyen gyorsan?

- Helló! - köszönt rám Anna.
Összerezzentem.
- Minden rendben? - ráncolta a homlokát, majd leült mellém. - Ezt nézed? Hmm...Jin még mindig jól néz ki. De...miért sápadt mindenki? Vagy ez csak a kamera és a fények miatt van?
- Anna. - néztem rá.
- Igen?
- Azt hiszem Jungkook most ölt meg engem.
Jelentettem ki és még jobban elsápadtam, miközben hallottam, hogy folyamatosan pittyeg a telefonom.
- Mi? Miért?
- Nézd! - böktem a TV felé.

- Ezek szerint valamelyikőtök már nem szingli? - kérdezte SiAh.
Láttam, ahogy Namjoon lopva Jinre néz.

Na és innen, hogy húzzák ki magukat?

Ekkor azonban reklám következett.
Hála istennek.
Gyorsan küldtem egy üzenetet Jungkooknak.

Én: Most öltél meg. Túlpörög a facebook oldalam, de félek elolvasni az üzeneteket...

Jungkook: Sajnálom, nem gondolkodtam. Az üzeneteket ne nézd meg, hamarosan otthon vagyunk.

Sóhajtva hajtottam hátra a fejem.
- Szerinted... - szólalt meg mellettem Anna. - Jin felvállalja a kapcsolatunkat?
- Nem tudom. Két tűz közé szorult. Ha el mondja, elveszítenek egy csomó rajongót.
- De miért? - tört ki hisztérikusan Annából.
- Mert az úgy nem tetszik a rajongóknak, hogy már nem szinglik. Ne kérdezd miért, én sem tudom. - dörzsöltem meg a szemem. Még csak most keltem fel, de máris lefárasztott ez az egész.

Ez a hírnév dolog megőrjít!

Vége lett a reklámnak.
- Khm... - köszörülte meg a torkát SiAh. - Szóval, az új dalotoknál tartottunk...

Ezek szerint, valaki elbeszélt a műsorvezető fejével.

Már sokkal könnyebb vizekre terelődött a téma, és a telefonom is, csak percenként, egy új üzenetet jelzett.

Mikor a fiúk hazaértek, az első dolgom az volt, hogy kérdőre vonjam őket.
- Mit csináltatok azzal a nővel, hogy egy reklám és témát váltott?
A srácok egymásra pillantottak amolyan "mi tudjuk a titkot, de te nem" nézéssel, majd rám néztek.
- Az titok! - felelték tökéletesen egyszerre, majd röhögni kezdtek.
- Láttad volna a maknae fejét, mikor odament a nőhöz... - röhögött tovább Taehyung, a könnyeit törölgetve.
- Milyen nő? És mit mondott? - kapkodtam a fejem.
- Az tényleg durva volt! - bólogatott Jimin.

- SRÁCOK! - kiáltottam el magam, mire mindenki abba hagyta a röhögést és rám nézett.
- Jó nagy hangja van a csajnak. - motyogta Suga, de én is hallottam.
- Mi történt?!

- Semmi! - felelték megint egyszerre, majd szétszéledtek a lakásban.

- Hahh! - néztem utánuk fújtatva. Néha megkérdőjelezem az IQ szintjüket.

Miután Anna és Jin is elvonultak, egyedül ücsörögtem a nappaliban. Épp elmerültem a gondolataimban, mikor valaki megérintette a vállam.
- SeYi....
- Hm? - fordultam hátra.
Jimin mosolygott le rám.
- Jimin? Mi az?
Leült mellém.
- Semmi különös. Csak úgy beszélgetni akartam veled.
- Miről? - vontam fel a szemöldököm.
Megvonta a vállát.
- Nem tudom. Hogy vagy?
Elnevettem magam, annyira aranyosan nézett ki.
- Egészen jól érzem magam.
- És a pletykák, amik rólad keringenek a neten?
A kérdésre lehervadt a mosolyom.
- Próbálom kizárni. - néztem magam elé. - De néha úgy érzem, már valaki feltörte a bejárati ajtóm, és elvittek mindent ami csak értékes nekem.
- Nem könnyű híresnek lenni. Ezt a házat is épphogy sikerült eltitkolnunk a nyilvánosság elől.
- Nem szeretitek a rajongóitokat? - vontam össze a szemöldököm.
- Dehogynem. - oktatott ki Jimin. - Imádjuk az ARMY-kat. - mosolyodott el. - Nélkülük nem is csinálnánk azt amit. Csak mindenkinek kijár néha a magánélet. Még a hírességeknek is.
- Eleinte milyen volt? - érdeklődtem.
Láttam, hogy elmerül a gondolataiban.
- A híresség, vagy a fiúk? Mert a fiúkkal már a debütálásunk előtt három évvel találkoztunk.
Leesett az állam.
- Komolyan? Akkor... - számolgattam. - Ti már lassan 7 éve ismeritek egymást?
- Igen. Volt időnk megszokni a másikat.
- Úristen, mennyi idősek voltatok akkor?

Lelki szemeim előtt már meg is jelentek a tagok, szemüvegesen kisgyerekként.

- Én tizenöt voltam. Jungkook tizenhárom, Jin pedig tizenkilenc.
- Az nagy korkülönbség. Kijöttetek egymással?
- Persze. Azóta is olyanok vagyunk egymásnak mint egy család.
- Tudod... - szólaltam meg egy idő után. - Irigyellek titeket.
- A zaklató újságírók miatt? - nevetett Jimin.
- Azok miatt is. - kapcsolódtam be a kacagásba én is. - De igazából... - komolyítottam el a szót. - Azért mert ti heten nagyon közel álltok egymáshoz. Nekem nincsenek ilyen barátaim. Talán MyungHee, de vele sosem éltem együtt.

Jimin egy ideig némán tanulmányozta az arcomat, aztán hirtelen kitárta a karját felém.

- Mi az? - csodálkoztam.
- Akkor most már van egy közeli barátod...Én! - kiáltott fel, mire röhögni kezdtem. - Na... - mutatott maga felé. - Baráti ölelééés!

Nevetve öleltem meg Jimint.

Az első igazi barátomat.

- Srácok figy... - szólalt meg mögöttünk Jungkook, mire ránéztünk. - SeYi...?

Ahoj olvasóim!😄
Boldog új évet kívánok ezzel a résszel!
Remélem jól telt az évetek, és ez is jó lesz.
Hamarosan új rész.
Sziasztok!