My little Bangtan story

8.

- Hyung? - kérdezte Taehyung először, és Annára nézett, majd vissza.
- Nos, igen. - Jin megköszörülte a torkát. - Srácok, SeYi, ő itt Anna. Anna ők itt a bandám, és a barátunk Min SeYi.
- Sziasztok! - mosolyodott el Anna.

Mellettem Jiminnek mindjárt elcsöppent a nyála, ezért nem túl finoman, fejbe kólintottam.
- Helló! - köszöntek a fiúk, majd meghajoltak. Jimin majdnem lefejelte a padlót.
- Jimin! - szólt rá Jin. - Ne bámuld a barátnőmet!

Annának szinte felcsillant a szeme a "barátnőm" szó hallatán, míg a mögöttem lévő fiúknak az álla a padlón koppant.
- Talán... - köszörültem meg a torkom. - Lemehetnénk a lépcsőről. - magyaráztam, mivel még mindig ott álltunk.
- Ez jó ötlet. - bólintott Jin, majd Annával együtt előre ment.
- Jin Hyungnak barátnője van??! - akadtak ki a fiúk egy pillanat alatt, mikor Jinék már kimentek a szobából.
- Úgy tűnik. - bólintott Jungkook, majd el is mosolyodott.
- Min mosolyogsz ennyire? - húztam fel a szemöldököm.
- Szerintem jót tesz majd neki egy barátnő. Legalább nem nekünk kell hallgatni a nagybácsis vicceit.
Mindannyian elnevettük magunkat.

Hát igen, Jin néha fura tud lenni.

Miután Namjoon is lejött (aki szintén ugyanúgy le volt döbbenve mint mi), leültünk a kanapéra és mindannyian az újdonsült párra meresztettük a szemünket.
- Mióta vagytok együtt? - kérdezte Namjoon.
- Körülbelül egy hónapja. - válaszolta Jin. - Nem hiszem el, hogy nem vettétek észre, mikor idehoztam. Még köszönt is nektek! - rótta meg a három videó játékozó fiút.
- Azt hittem az a vékonyka hang a tiéd volt Hyung. - válaszolta J-Hope, majd Taehyunggal lepacsiztak.
- Erre inkább nem reagálnék. - sóhajtott Jin.
- Hyung. - szólalt meg mellettem Jungkook.
- Igen? - nézett rá Jin.
- Mennyire komoly? - pillantott Annára.
Jin elnevette magát, majd megfogta Anna kezét.
- Eléggé.
Jungkook és Namjoon kivételével a fiúk füttyögni kezdtek.
- Ne már, hogy Jin hyungnak hamarabb van barátnője mint nekem... - sóhajtott fel Taehyung, majd hátradőlt a kanapéra.

Ekkor azonban, kinyílt a bejárati ajtó és Suga lépett be rajta. Ledobta a cuccát az egyik kávézó asztalra, elment a hűtőhöz, kivett egy doboz kólát, majd leült mellénk.
- Szia! - köszönt Suga Annának.
- Szia. - mosolygott vissza ő.
Azt hiszem két másodperc kellett Sugának, hogy felfogja, hogy a barátja egy lány kezét fogja, mivel abban a pillanatban félrenyelte a kóláját.
J-Hope sietett a fulladozó segítségére és veregette meg a vállát.

Körülbelül tíz perce hallgathattuk Anna és Jin történetét, miután a fiúk megunták, és náluk már "lecsengett" ez az új barátnős téma, szóval egyszer csak felálltak, és közölték velem - mindannyian -, hogy megmutatják a szobámat.

Amikor beléptem Jungkook szobájába, mindenre számítottam csak erre nem.

Egy zöld szoba volt íróasztallal, amin egy számítógép foglalt helyet, előtte egy mikrofon és egy szék. Az ágy egy franciaágy volt (a szoba amúgy nem volt túl nagy, szóval nem is értem, hogy fért el ennyi minden benne), amin csak két párna volt és egy vékony takaró. Volt bent még egy polc, amin volt kettő vagy három könyv, amúgy pedig kottákkal volt tele az egész.

- Hű! - ennyit tudtam mondani, amint beléptem.
- Ott a gardrób! - mutatott Jungkook a falra.
- Mi? - kérdeztem, mivel nem egészen értettem, hogy lehetne már a fal a gardrób.
- Nézd! - Jungkook felvett az íróasztalról egy távirányítót, és a falra irányította, ami egy pillanattal később kinyílt.
Mögötte, nem egy gardrób volt, hanem inkább egy szoba, tele különbnél különbfélébb ruhákkal.

Azt hiszem tátva maradt a szám.

- Itt elférnek a ruháid. - rántott ki a gondolataim közül Jungkook.
- Köszönöm! - mosolyodtam el, majd elkezdtem nézelődni a cuccai között.

Á, nem volt fura.

Rengeteg ing, vagy póló volt ott, ám nekem megakadt a szemem az egyik pulcsiján.
- Ez honnan van? - mutattam Jungkook felé, a piros-fekete pulcsit.

- Ez a War of Hormone videó klipjében volt rajtam. De annyira megtetszett, hogy elkértem. - vonta meg a vállát. - Tetszik? - mosolyodott el aranyosan.
- Nagyon. - nézegettem.
Elnevette magát.
- Nem adom neked... És ne nézz rám ilyen kiskutya szemekkel.
- Ahj... - biggyesztettem le a számat látványosan.
- A-a. Az az egyik kedvenc pulcsim. - vonta meg a vállát, majd sarkon fordult és kiment.

Gyorsan kinéztem a gardróbból, és amikor láttam, hogy kiment a szobából győztesen elmosolyodtam. Visszaosontam, elővettem a pulcsit, majd lefényképeztem a telefonommal és elküldtem MyungHee-nek.

Nem kellett hozzá fél perc sem, jött a válasz:

MyungHee: Ez az, amire gondolok??? Kiköptem a kávém. Annyira jól néz ki benne. ^^

Én: Igen, ez az. És nem tudtam róla semmit, de azonnal megtetszett.

MyungHee: Meg kell szerezned.

Én: Azon vagyok.

Győztes mosollyal elraktam a telefonom, és kimentem a szobából.

Aztán a folyosón összetalálkoztam Taehyunggal.
- Mirci-morci lány! Helló! - köszönt, egy hatalmas vigyorral együtt.
- Taehyung oppa! Szia! - próbáltam meglepődött arcot vágni.
Erre egyszerűen kiröhögött, majd szorosan megölelt.
Na, nem ám, arra az ölelésre gondoljatok, amikor hozzábújsz egy fiúhoz és biztonságban érzed magad.

Taehyung ölelése olyan...erős.

A hatalmas karjaival magához présel, miközben kiszorul belőled az összes levegő.
- Khö-kössz. Elengedhetsz... - motyogtam az ájulás szélén állva.
- Hát ti? - jött meg Namjoon.
Ekkor Taehyung végre-valahára elengedett.
- Megöl. - böktem bele a fojtogatóm hasába, mire ő a földre rogyott, és színészien haldoklott.
- Öhm... - nem csodálom, hogy a másik nem jutott szóhoz. - Gyertek le, valamit meg akarunk beszélni.
- Oké. - bólintottam ártatlanul, majd Taehyungot a földön hagyva, elindultam a banda vezetője után.

Lent szinte már tömegnek éreztem azt a sok embert, név szerint a BTS-t (akik 7-en voltak), engem és Annát, plusz egy fura 40-es pasast, meg egy magas nyakigláb fiút. Azt utolsó kettőről fogalmam sem volt, hogy került ide.

- Most, hogy mindenki itt van - csapta össze a kezét a fura pasas. - Megbeszélhetjük, hogy hogyan álltok a dallal?
A "dal" szó hallatán, a tagok egyszerre húzták el a szájukat.
- Menedzser Hyung, kell még egy kis idő. - szólalt meg Suga először.

Szóval a fura 40-es pasas a menedzserük. Jó tudni.

- Nincs elég idő. Azt mondtátok megírjátok ti, egyedül, és egy hónapot kaptatok. Három nap és lejár a határidő. - kopogtatta meg a kezén lévő órájának az üvegét.
- Dolgozunk rajta. - bólintott Jin, majd megszorította Anna kezét.
- Remélem is. - bólogatott a fura pasas. - Különben problémák lesznek... - morogta még oda, de mindenki hallotta.
- Ahjussi? - szólalt meg a nyurga srác, a menedzser mellett.
- Menjünk! - intett neki a férfi, majd beszálltak a liftbe.

Amint becsukódott a liftajtó, az összes fiú egyszerre kezdett el magyarázni.
- Most mi a fenét csináljunk? - túrt a hajába idegesen J-Hope.
- Még a refrén sincs kész... - sóhajtott Jungkook.
- Így nem lehet dalt írni! - temette a fejét a kezébe Jimin.

Elnézve az elkínzott arcokat, megesett rajtuk a szívem.

Csak sajnos nem tudtam mit tenni. Valamit sürgősen ki kell találnom.