My little Bangtan story

9.

A fiúk totál fáradtak voltak már, mivel egész délután a dalon dolgoztak. Én pedig csak ültem, csendben figyeltem az eseményeket, és rá kellett jönnöm, hogy a fiúknak nem csak együtt, de külön is jó hangjuk van. És új képességeket is tudtam meg róluk:

J-Hope és Namjoon, bár rapperek, de attól még nagyon jó az énekhangjuk.

Taehyung 3 oktávot képes kiénekelni.

Jimin hangja eszméletlen.

Jin nagyon magasan is tud énekelni.

Suga úgy rappel, hogy nekem törik bele a nyelvem.

Jungkook pedig képes ugyanarra, mint Namjoon, Suga vagy J-Hope.

Én meg csak ülök, és csodálom a tudásukat.
Tanúja lehettem egy dal születésének.

- Na, már csak egy versszak kell meg a címe. - csapta össze boldogan a kezét J-Hope.
- Ja. De én mára kinyúltam. - dőlt hátra fáradtan a kanapén Jimin.
- Mindenki. - helyesbített Namjoon.
- SeYi? Mit gondolsz, az első alkalmadról, amikor láttad a BTS-t dolgozni? - mosolygott rám Taehyung.
- Srácok... - úgy csináltam, mintha elgondolkoznék. - Egyszerűen eszméletlenek vagytok! - nevettem fel őszintén.

- Enyém a csaj! - ugrott fel egyszerre Jimin és Taehyung rám mutatva.
- Hé, én láttam meg előbb! - durcáskodott Jimin.
- De csak azért, mert azon a fan meeting-en előrébb ültél, mint én, szóval hozzád hamarabb ment oda. De én már tudat alatt is láttam! - kontrázott Taehyung.
- Hogy lehet valakit tudat alatt látni? - röhögött közbe Suga.
- Én tudom! - húzta ki magát büszkén Taehyung.
- Hyung. - állt fel Jungkook, majd Taehyung mellé lépett és a fülébe súgott valamit.
Nem lehetett valami jó dolog, mivel Taehyung vállai leereszkedtek, és sértődött arcot vágott.
- Ez nem ér! De, jól van. - legyintett egyszerűen, és minden sértődöttség elmúlt róla.

Mikor Jungkook visszaült mellém, kérdőre vontam.
- Mit mondtál neki?
Jungkook rám pillantott, majd egy eszméletlen cuki mosolyt villantva rám....nem mondott semmit.
- Hé! - löktem meg a karját.
- Nem mondom el. - nevetett fel.
- Taehyung! - kiáltottam a csapat második legfiatalabb tagjára.
Aki erre összerezzent, majd a szívére tette a kezét.

- Esküszöm, ez a nő egyre ijesztőbb.

A beszólását hatalmas röhögés követte, majd Taehyung rám nézett.
- Igen?
- Mit mondott neked? - biccentettem a fejem Jungkook felé, aki épp vizet ivott.
- Elmondjam? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, légyszíves.
- Háát. Nem tudom, hogy elmondjam-e... - gondolkozott.
- Esküszöm te nem vagy normális. - sóhajtottam.
- Ezt tudtuk! - kiáltotta nekem J-Hope.
Taehyung rendkívül felnőttesen nyelvet öltött rá.
- Majd elmondom. - legyintett, majd egyszerűen felment a szobájába.

Szájtátva bámultam az előbbi fiú helyét, de a többiek már ejtették ezt a témát.

Nagyot sóhajtva törődtem bele a dologba.

Épp lefekvéshez készülődtem, mikor kopogtak.
Kinyitottam és Taehyung vigyori fejével találtam szembe magam.
- Hát te? - pislogtam.
- Csak meglátogatlak. - vonta meg a vállát, majd egyszerűen befurakodott mellettem a szobába, és az ágyra vetette magát. - Ez nem ér! Kookie ágya kényelmesebb mint az enyém...

Becsuktam az ajtót, majd leültem Taehyung mellé.
- És képzeld el, amikor jobban van beállítva a haja mint nekem! Felháborító! - puffogott tovább.
- Azt hittem a fiúk nem törődnek mások hajával. Sőt, még a sajátjukkal sem. - nevettem fel.
- Ez nem igaz. Vagy amikor tíz lányból hat azt ordítja, hogy: "Jungkook oppa!" - imitálta őket, magas hangon. - Négy meg azt, hogy: "Taehyung oppa!"
- De az jó...nem? - bizonytalanodtam el.
- Nem! - kiáltott fel, majd fel ült. - Szóval, akkor hallani akarod, hogy mit mondott nekem Jungkook vagy nem?
- Nem azt mondtad, hogy majd elmondod? - zavarodtam össze.
- SeYi! Néha olyan sötét tudsz lenni! Igen ezt mondtam, és most van az az idő. Szóval? Mondjam?
- Mondd! - sóhajtottam fel. Taehyung néha komolyan fárasztó tud lenni.
- Szóóóóval.... - kezdte, de felpattant és kirohant az ajtón.

????

- Taehyung! Ne tedd ezt velem! - pattantam fel.
- Jól van, de akkor gyere ide. - hajolt be az ajtón.
Szem forgatva mentem oda hozzá, mire a fülemhez hajolt.
- Azt mondta... - kezdte, de elkezdett kuncogni.
- Taehyung!
Kiáltottam rá, mire ő csúnyán nézett rám.
- Oppa. - tettem hozzá.
- Na azért! Szóval azt mondta, hogy...
A fülembe súgta, nekem pedig enyhe zavarom támadt.
- Tényleg ezt mondta?
- Aha. - vigyorgott. - Na szia! - intett és kislisszolt a szobámból.

Párszor pislognom kellett, hogy, észhez térítsem magam.
Aztán inkább lekapcsoltam a villanyokat, befeküdtem az ágyba és behunytam a szemem.

Ennél hosszabb napot el sem képzelhettem volna magamnak.

°°°°

Éjszaka volt még, mikor a ház csöndjét, egy hatalmas ordítás törte meg.
Hevesen dobogó szívvel ültem fel az ágyon, és bámultam az ajtót.
Ledobtam magamról a takarót, az ajtóhoz mentem, lassan kinyitottam és kinéztem.

Lehet, hogy rabló vagy...

A gondolatmenetemet nem tudtam befejezni, ugyanis megnyikordult a lépcső.

Valaki fel jön!

Ezerféle jelenet lejátszódott a fejemben.
Egy rabló fogja a kést a kezében és úgy settenkedik felfelé.
Vagy pisztolyt tart.
Lelő,vagy megkésel...

Az ajtó mögé bújtam. Amikor abba maradt a lépcső nyikorgása, vagyis felért az illető, kikukucskáltam.

És ugrottam egyet ijedtemben.
- Jungkook! - "kiabáltam rá" suttogva, miközben a szívemre szorítottam a kezem. - Megijesztettél.
- Bocsi. - mosolyodott el. - Csak...te is hallottad? - nézett rám szemöldök ráncolva.
- Ha az ordításra célzol, igen. Azt hittem egy betörő az. - húztam el a számat.

Ám ekkor nyílt a mellettem lévő ajtó, és egy álmos Taehyung jelent meg mellettünk. Egy karfiol kinézetű plüssel, aminek furán álltak a szemei.

- Ki gyakorol? - dörzsölgette álmosan a szemét Taehyung.
- Gyakorol? - néztem rá furán.
- Hát, erősíti a hangját, énekel.
- Azért vagyunk mi is itt. Mert nem tudjuk. - nézett rá Jungkook.

A következő pillanatban Namjoon jelent meg, macis pizsamában.
- Hallottuk. - bólintottunk egyszerre hárman Namjoonnak, mielőtt feltehette volna a kérdést.

Jimin, Suga és Jin is kijött a szobájából.
Mindannyian azt próbáltuk megfejteni mi volt ez.

Aztán újra hallottuk. J-Hope szobájából jött. Másodpercekkel később pedig ő maga jelent meg az ajtóban, és ahogy kiért a szobájából, becsapta az ajtót.
A levegőt után kapkodva nézett ránk, akik mind kérdő tekintettel bámultunk rá.
- Azt hiszem... - kezdte. - Van bent egy...egy egér.

Azt hiszem még J-Hope kiáltásánál is hangosabb volt, a homlokoknak csapódó tenyér hangja.

- Hobi... - tette Suga, J-Hope vállára a kezét. - Biztos, hogy volt bent egy egér?
- Igen. Éreztem, ahogy végig megy az arcomon. - Hoseokot látványosan rázta a hideg.
- De láttad? - kérdezte újra Suga.
- Hát, nem, de...
- Akkor várj egy kicsit! - tette fel a kezét Namjoon, és bement a szobába.
- Hé, mit csinálsz?! Bent van az a vérszomjas dög te meg... - kiáltott utána J-Hope, de Jin befogta a száját.

Pár perc múlva, kijött Namjoon a szobából, és teljes nyugalommal Hobira nézett.
- Nincs bent egér. Se patkány. Se semmilyen állat.
- De akkor, mi volt az a...
- Lehet, hogy csak álmodtad. Vagy egy tollpihe volt. - legyintett amaz.

A többiek egyszerre vettek egy fáradt sóhajt.

Igen, mindenkit leamortizált ez a nap.