My little Bangtan story

22.

Annyong!😃
Nos amilyen ügyes vagyok, sikerült kitörölnöm ezt a részt szóval újra kellett írnom az egészet.
Jár a kex!✋✋

Élvezzétek!😆

_____________________________________

- Micsoda? Most? - csodálkoztam.
- Mikor máskor? Már így is régóta tervezgetjük.
Megdobbant a szívem, és mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára.
- Akkor menjünk! - bólintottam, mire megfogta a kezemet, és bevezetett a liftbe.

Mikor egymás mellett álltunk, gyorsan rám nézett, és elmosolyodott.
- Mi az? - kérdeztem pislogva.
- Semmi. - legyintett.

Az épületből kiérve, megcsapott a hűvös levegő, így összehúztam magamon a kabátot.
Persze Jungkook észrevette.
- Fázol?
- Aha, de van pulcsim.

Mikor felismerte a melegítő felsőmet, már nem is csodálkozott, csak mosolyogva megforgatta a szemét.
- Min SeYi, te kifosztod a ruhatáramat!
- Nem igaz! Mindig azért panaszkodsz, mert ellopom a fehér pólóidat, de láttam, hogy van bent rajta kívül vagy száz másik. - ellenkeztem.
- Miért az én ruháimat hordod?

Rátapintott a gyenge pontomra.
- Csak. - adtam meg a választ.
- SeYi...
- Mert olyan illata van mint neked oké? - akadtam ki, majd azonnal elvörösödtem zavaromban.

Jaj, miket mondok én itt?

Már éppen elfordultam volna tőle, mikor megragadta a karomat és magához húzott.
A kezét bedugta a pulcsim alá, úgy karolta át a derekamat, a arcát pedig belefúrta a nyakamba.

- Neked is jó illatod van. - motyogta alig hallhatóan, aztán elengedett, és a kocsihoz terelt.

Az autó kivitt minket egészen a város határáig, ahol már szinte nem is voltak emberek az utcán.
- Hű. - néztem körül. - Mit csinálunk itt?
- Bowlingozni fogunk. - jelentette ki Jungkook.

Elkerekedtek a szemeim.
- És mi lesz, ha megint meglátnak minket, mint múltkor a kávézóban? - elevenítettem fel azt az esetet, mikor letámadtak minket az újságírók.
- Nyugi, már nagyon régóta járok ide, és még senki sem vett észre, különben is, alig lakik erre valaki, aki pedig itt van, mind nyugdíjas, és még a mobiltelefonról sem hallottak. - vont vállat, majd bevezettet az egyik épületbe.

Egy tágas előtérbe értünk, ahol nem volt más, csak egy idős bácsi a pult mögött.
- Jó napot Ahjussi! - ment oda hozzá Jungkook.
- Szervusz fiam! - köszönt mosolyogva, aztán észrevett engem. - Oh, szóval ő az a lány akiről meséltél!

Ekkor Jungkook...elpirult?

- Igen ő az...khm. - köszörülte meg a torkát. - A szokásosat szeretném. - váltott témát, és átcsúsztatott egy bankjegyet a pulton.
- Persze. - mondta a bácsi. - Tiétek.

Ezután az idős férfi elment, mire Jungkook megragadta a karom és  az ajtóhoz vezetett.

Eltátottam a számat. Bent vagy nyolc darab bowling pálya volt egymás mellett, mögötte kaja és játékautomatákkal, meg kanapékkal.

Jungkook odalépett egy konzolhoz.
- Ez mi? - mentem oda mellé.
- Versenyzünk. Beírom a nevünket, aztán számolja a pontjainkat. - vont vállat.
- Daebak! - vigyorogtam rá.
- Bowlingoztál már? - kérdezte, miközben mellém sétált.
- Soha. - húztam el a számat.
- Nem baj. Majd megtanítalak! - mosolygott édesen. - De azt azért tudod ugye, hogy az a lényeg, hogy ledöntsd a bábukat? - poénkodott, mire kinyújtottam rá a nyelvemet.
- Persze, hogy tudom.

Megfogott egy piros golyót, és a kezembe nyomta.

Azt hittem leszakad a végtagom.

- Ez, nagyon nehéz. - fújtattam.

Elvette tőlem, és mutogatni kezdett.
- Itt ez a három lyuk, ide dugd az ujjadat. Aztán fuss neki, és gurítsd el. Csak arra vigyázz, ne lépj rá a pályára, mert az már nem érvényes gurítás. Oké, megmutatom.

Jungkook a pálya szélére állt, nekifutott és gurított.

Figyelhettem volna mit mond, de sajnos eleterelte valami a figyelmemet.
Ő a hideg ellenére rövid ujjú pólót vett fel, így tisztán kirajzolódtak az izmai, ahogy megfeszítette, majd leengedte.

Nem elég, hogy irtó cuki és angyali hangja van, de még jól is néz ki.

Azt hiszem szerelmes vagyok...

- Hahó! Föld hívja SeYi-t! - integetett előttem Jungkook.
- Mi? Ja, persze, mi történt? - tértem vissza a fantáziavilágomból.
- Te jössz! - intett a pálya felé.

Lassan a tárolóhoz mentem, majd levettem az egyik golyót.
- Mi lesz, ha kitöröm a lábamat? - nyeltem egy nagyot.
- Nem hagynám. Soha. - adta meg a választ a kérdésemre Jungkook.
- Ezt...így kell? - szerencsétlenkedtem.
Megállt mellettem.
- Te tényleg nem figyeltél. - rázta meg a fejét.
Megfogta az ujjaimat és elhelyezte őket. Érintése puha és lágy volt, és a szívem is hevesebben kezdett dobogni.
- Látod? - kérdezte. - Próbáld meg!

Úgy tettem, ahogy kérte.

Csakhogy beléptem a pályára, és a piros szörnyeteg is rögtön az árokban kötött ki.
- Ez nem sikerült. - fújtattam.
- Próbáld újra! - biztatott Jungkook.

Másodjára ugyanaz lett az eredmény, csak még orra is estem volna, ha Jungkook nem kapott volna el.

A végén már kezdtem feladni, ugyanis Jungkook utánam, jobbnál jobbakat gurított. Aztán végre sikerült ledöntenem egy bábut.
- Ez azzz! - kiáltottam boldogan, aztán elkezdtem pörögni.
- Na látod, egy született tehetség vagy. - szólalt meg mögülem Jungkook, mire felé fordultam.

A fejét oldalra hajtva figyelt engem.
- Nem vagy éhes? - kérdezte, majd az automata felé intett.
- De! - csillant fel a szemem.

Megfeleztünk egy csokit, és vettünk két darab vizet.
- Huhh. - huppantam le a kanapéra.
Jungkook is leült mellém.
- Hogy tetszik a bowling? - kérdezte, miközben felhúzta a lábait törökülésbe, majd felém fordult.
- Nem rossz. Igazából tetszik. De, te teljesen egyedül szoktál játszani? - kíváncsiskodtam.
- Végül is igen.
- És mit jelent az, hogy a "szokásosat" szeretnéd?
- Azt, hogy amíg le nem jár a bérlet, amit ide vásároltam, nem jön be senki ide. Teljesen egyedül lehetünk. Ez Ahjussi diszkréciója felém. - vonogatta a vállát.

Most már én is szembefordultam vele a kanapén.
- Nem szoktál unatkozni?
- Nem. Ez a hobbim tulajdonképpen.

Átfontam a kezemet a nyakán, és a csodaszép szemeibe néztem.
- Köszönöm, hogy engeded, hogy megismerjem ezt s helyet. - mondtam, majd az ajkamba haraptam.
Átkarolta a derekamat, ezzel minimálisra csökkentve a távolságot köztünk.
- SeYi... - motyogta.
- Igen?
- Emlékszel, amikor azt mondtam az első randinkon megcsókollak téged? - mondta lassan.

A szívem őrült dobogásba kezdett.
- Igen. - suttogtam.
Nagyot nyelt majd közelíteni kezdett hozzám.

Amikor a puha ajka hozzáért az enyémhez, hirtelen az összes iránta való érzésem, mintha felrobbant volna a mellkasomban. Pillanatok alatt elmélyült a dolog.

Mivel először csináltam ezt egész esetlen voltam, mégis viszonoztam a csókjait.

Nem sietett el semmit. Ajkai lassan ostromoltak engem, a belső falaimat és érzéseimet, és egyre jobban magához szorított.

A szívem elolvadt, érezve mennyire lágy és, hogy mennyire figyel rám, hogy nekem biztosan jó legyen.

Beletúrt a hajamba, és a másik kezével még közelebb húzott magához, ha ez lehetséges.

Végül, muszáj volt elszakadnom tőle, hogy levegőhöz jussak.

Az arcomat két keze közé fogta, és egymásra vigyorogtunk.
Végig simított, az arcomon, majd egy újabb puszit nyomott az ajkamra.
- Telitalálat. - suttogtam.

Daebak! = Egy felkiáltás, azt jelenti: Király!

Akkor hát megtörtént, amire én, és remélem ti is vártatok!😄