My little Bangtan story

21.

Embereeek! Helló!😂😂
Meglett a 3K megtekintés! Pedig két résszel ezelőtt köszöntem meg a 2K megtekintést!!!
😍😍😍
*Hearteu*

Szóval így köszönetképp a 3K miatt,
ezen a héten dupla részt kaptok!
Szóval holnap is lesz egy rész!

Remélem örültök!😃😅
_____________________________________

Az orvoshoz utunk sikeres volt. Sikerült meggyógyulnom, kiderült, hogy csak egy kis megfázás volt az egész. És persze nem támadott le/meg senki és semmi, szóval a hazafelé utunkon jól éreztük magunkat.
A kocsiban megkértem Yoongit, hogy rappeljen nekem, mert élőben még nem láttam. Erre elkezdtem nekem darálni az August D-nek az egyik sorát.
Taehyunggal először némán bámultunk, aztán eltátottuk a szánkat, miután már vagy fél perce nem vett levegőt.
- Te vele élsz, és még mindig csodálkozol rajta? - nevettem Taehyungon.
- Aha. - pislogott tovább Taehyung,
mire elröhögtem magamat.

Ám ez az öröm, csak a lakásig tartott. Ugyan is bent egy ideges Namjoon fogadott minket.
Oda-vissza járkált a nappaliban hevesen magyarázva a telefonjába, amit a kezében tartott.
- ...kórházba? Miért? - csíptem a beszélgetése végét.

Azonnal az arcomra fagyott a mosolyom.

- Ki van kórházban? - álltam meg Namjoon mellett.
Ő csak legyintett, majd tovább beszélt a telefonba.
- De nem azt mondta nincs semmi baja nekik? Akkor meg minek viszik őket oda? - egy kis szünetet tartott, gondolom beszéltek a vonal másik végén. - Mi? Miért? De hát... És ha megtalálják őket? Az egy nyilvános hely, akárki... Jó megyünk. - fújtatott, majd lerakta a telefont.
- Mi történt? - kérdeztük egyszerre Taehyung, Yoongi és én.
- A fiúk nem voltak elég óvatosak a bevásárlóközpontban...és szó szerint letámadták őket az ARMY-k.
- Micsoda? - sápadtam el. - Kiket?
- Jungkookot és Jimint. - mondta gondterhelten.

Azt hiszem fehérebb voltam mint Yoongi és a fal együtt.

- Hol vannak? Komoly bajuk történt? - azt hittem ott helyben elájulok.
- Szerencsére nem történt semmi komoly. Bár Jungkook majdnem lefejelte a pultot, Jimint pedig nekilökték egy üvegajtónak, ami megrepedt...
- Ne folytasd! - tettem fel a kezem, ami már remegett. - Melyik kórházban vannak?
- Se Yi, nem lenne jó ötlet odamenni, még nagyobb felfordulást keltve, így is nagyon hamar ki fog derülni, hogy ott van...
- Nem érdekel! - vágtam a szavába. Tudnom kellett, hogy jól vannak-e.

Namjoon nagyot sóhajtott, majd elmondta a címet.
- Jövök! - kiáltott hirtelen Jin a lépcsőről. Mögötte követte Anna.
- Ne, most ne gyere. Hamarosan visszajövök. - nézett hátra a barátnőjére, majd belépett a liftbe. - Jössz SeYi? - nézett rám.
- Ja, persze! - tértem magamhoz, majd beléptem mellé.

°°°°

- Maga...maga... - mutogatott tátogva Jinre a nővér.
- Igen az vagyok. Láthatnám Jeon Jungkookot és Park Jimint? - türelmetlenkedett Jin.
- I-igen, a hetes kórterem de... - dadogott a nő, de Jin már sarkon is fordult, és együtt elindultunk a kórteremhez.

Mindenre felkészítettem magamat. Lila foltok, felköltött kéz vagy láb, esetleg hiányzó testrész vagy valami még rosszabb, ám egy valamire nem gondoltam volna sohasem.

A fiúk vigyorogva osztogatták a bent lévő három nővérnek az autogramokat.

Egyrészt hatalmas kő esett le a szívemről, hogy tényleg semmi bajuk nincs, viszont annál inkább elöntött a harag.