My little Bangtan story

20.

Annyong!😃
El sem hiszem, hogy ez már a 20. rész... OMG
Ja, és van egy bejelenteni valóm, amit kérlek OLVASSÁTOK el.
Szóval mostantól kezdve mindig csütörtökön lesz új rész (remélem), szóval akkora várjátok.
Yeee.
Jó olvasást!
________________________________________

Szörnyen rosszul éreztem magam reggel: mindenem sajgott, fájt a torkom és a fejem, és szörnyen erőtlennek éreztem magamat.

Alig bírtam letántorogni a konyháig, ahol épp Yoongi vacakolt a sütővel.
- Hé, SeYi! Még nálam is többet aludtál, mindjárt dél van. - mondta, mikor észre vett, aztán rögtön össze is ráncolta a homlokát. - Minden rendben?
- Nem. - mondtam, majd a kanapéra vetettem magamat. - Tudnál adni egy kis vizet?
- Persze. - bólintott, és elővett egy poharat, vizet töltött bele és odahozta nekem.
- Mizu Hyung? - jött le a lépcsőn Taehyung vidáman, aztán meglátott engem. - SeYi-nek mi baja?
- Asszem' összeszedtem egy csúnya megfázást. Amúgy semmi komoly. - legyintettem.
- Szerintem el kéne menned orvoshoz. - pattant mellém Tae.
- De hogyan? Még járni is alig bírok. - nevettem kínomban.
- Elviszünk. - vont vállat Yoongi.
- Tényleg? De várjatok...nem is mehettek utcára ilyen nyíltan. - értetlenkedtem.
- Majd a kocsiban maradunk. Te meg bemész. - vont vállat Taehyung.
- Köszönöm. - mondtam, utána rögtön köhögni kezdtem.

Ekkor pedig kinyílt a liftajtó, és Jimin jött be rajta. Levette a baseball sapkáját, meg a napszemüvegét, ami eddig takarta, beletúrt a hajába, és felmutatta a zacskót, amit hozott.
- Hyung, hova tegyem? - érdeklődött, aztán meglátott engem a kanapén fetrengeni és felszaladt a szemöldöke. - Hát te Narancs?
- Betegség. - legyintettem fáradtan.
- Tae, hoznál egy vizes törlőkendőt, vagy olyan rongyot, ami nem koszos? - kérte a fiút rá sem nézve, és mellém telepedett.
- Aha. - bólintott, majd elrohant.

Jimin a homlokomra tette a kezét, majd elhúzta a száját.
- Jól sejtettem. Lázas vagy.
- Azt hiszem nem kellett volna tegnap az esőben rohangásznom. - motyogtam.

Lépteket hallottunk, majd a lépcsőn egy gondterhelt Jin jelent meg.
- Te is? Anna teljesen belázasodott.
- Üzenem neki, hogy együttérzésem! - mondtam neki, mire ő legyintett, hogy átadja.

Eközben megérkezett Taehyung is, a borogatásommal.
- Köszi, Oppa. - mosolyogtam rá.
- Nyugi Tökmag nem halsz meg. - borzolta össze a hajam.
- Hé, nem vagyok Tökmag! - háborodtam fel.
- Nekem igen. - mosolygott halványan.

Taehyung érdekes személyiség volt. Bár benne még meg volt, a gyermeki vonások, ha fontosról van szó, megkomolyodik.
Én pedig először láttam ilyennek.

- Tetszik ez az oldalad Oppa. - néztem rá őszintén, mire ő elnevette magát.
- Örülj, hogy ismerheted. Nem sok ember van, akinek ez a kiváltság megadatik. - kacsintott rám, majd egy "Jobbulást!" kíséretében otthagyott Jiminnel.

- Jimin? - néztem rá hirtelen.
- Igen? - kérdezte, miközben a fejemre rakta a vizes borogatást.
- Neked volt már barátnőd? - kérdeztem, csak úgy.
Egy pillanatra meglepődötten nézett rám, aztán elnevette magát.
- Miért kérdezed?
- Csak úgy. - vontam vállat. - Na, volt már?

Jimin halványan elmosolyodott aztán...megrázta a fejét.

- Nem? - csodálkoztam. - Neked? Komolyan?
- Tényleg. - nevetett az ábrázatomon. - Még nem találtam olyan lányt, aki megfelelt volna erre a szerepre.
- Hű... - kerekedtek el a szemeim. - Pedig én azt hittem...hiszen most őszintén nézz már magadra. - mutattam rá, mire elnevette magát.
- Értem mit akarsz mondani, de én keresem a lányt, és nem fordítva.
- Ha megtalálod megmutatod nekem? - pislogtam rá.
- Mindenképpen.