My little Bangtan story

30. | Epilógus

Szeptember 1.

Ma van Jungkook szülinapja. A srácokkal megbeszéltük, hogy segítenek meglepni őt.
Szerencsétlenségünkre mára pont fanmeetingre kellett menniük, de ebből jött a jó ötletem.
Hisz egy fanmeetingen találkoztunk először!

Még épp időben sikerült jegyet vennem erre.

Utána persze otthon bulit csapunk, és együtt ünnepeljük a barátom 20. születésnapját.

- Minden kész? - nyitott be a szobába Jimin.

Úgy terveztük, hogy két külön kocsival megyünk, én meg csak azután indulok el, miután ők.

Az egyetem csak 8.-án kezdődik, így  nekem pont kapóra jött ez az időpont.

Mikor hallottam, hogy a fiúk elmentek, felkaptam a cuccaimat, gyorsan kifésültem a hajamat, és elindultam.

Nagyon nagy volt a sor, de engem hamarabb beengedtek, mivel drágább jegyet fizettem. Benéztem láttam, hogy ott ül, a legelső széken, mivel a fiúkkal megbeszéltük, hogy így foglalnak helyet. Mint a legelső találkozásunkkor.

Elmélyülten beszélgetett a mellettem lévő lánnyal, így azt sem vette észre, hogy leültem elé.
- Milyen névre írjam a...? - kezdte, de aztán találkozott a tekintetünk, én pedig rámosolyogtam.
- Szia! - elővettem a csomagomat. - Ezt neked hoztam. Boldog szülinapot!

Jungkook döbbenetében pislogni is elfelejtett.
Jimin is észre vett engem, így elmosolyodott, és megcsapkodta a barátom vállát, aki végre magához tért.
- Hogy kerülsz te ide?
- Milyen kedves fogadtatás. - forgattam a szememet. - A rajongótok vagyok. Jogom van eljönni. Nem írod alá a könyvemet? - pislogtam ártatlanul.

Egy pillanattal később Jungkook már előre hajolt hozzám, és a fülembe suttogott.
- Most megtehetném, hogy itt mindenki előtt megcsókollak, de lehet közutálat tárgya leszel. És azt nem akarom. - mondta, aztán visszaült a helyére és elmosolyodott a rákvörös arcom láttán.

Gyorsan aláfirkantotta a könyvemet és írt valamit mellé, amit hiába próbáltam kiolvasni, mindig eltakarta a kezével. Aztán gyorsan Jimin részéhez lapozott, és tovább adta.

Jimin rám mosolygott.
- Na hogy ment? Láttam elég érdekes dolgok történtek. - húzogatta a szemöldökét.
- Dehogy, te perverz! - kuncogtam. Majd Jungkookra néztem, aki már az előtte lévő lánnyal beszélgetett, de tudtam, hogy tudja, hogy nézem, mivel azonnal elmosolyodott.
- Dúl a szerelem. Gyerekek... - rázta a fejét Jimin.
- Aláírod vagy sem? - durcáztam be és a könyvemre mutattam.
- Persze Narancs! - válaszolt, és ráírta a nevét.

A többi fiú is érdeklődött, hogy alakult végül, de én csak mosolyogtam.

A "buli" otthon folytatódott. Amíg mi fanmeetingen voltunk, Anna feldíszítette a lakást, és főzött nekünk.
- Noona! - csettintett Hobi. - Te vagy, a mi konyha tündérünk!
Jin csípőre tette a kezét.
- És én? - sértődött meg.
- Te vagy a Tündérfiú. - ütögette meg a  vállát Jungkook.
- Hé te kölyök! Attól még hogy 20 éves vagy, ne tiszteletlenkedj az idősekkel! - szidta meg a maknae-t.
- Bocs de igaza van Hyung. - vigyorgott Jimin is.
- Együnk! - ajánlottam fel, mire a többiek sem tétováztak, mindenki odaözönlött az asztalhoz.
- Kimchi! - kiáltott fel Yoongi, és rávetette magát a kajára.

Mikor én már kész voltam, és röhögtem a többiek evési szokásain, Anna odajött hozzám és a fülembe súgott.
- Hozzuk a tortát!

Megvártuk míg mindenki megeszi azt amit akart, aztán megfogtuk a tortát, és elkezdtünk énekelni.
- Boldog szülinapot! - énekelt Hoseok teljes átéléssel.
- Szeretünk Jeon Jungkook! Boldog szülinapot! - fejeztük be, majd elé álltam a tortával.
- Kívánj valamit, és fújd el! - suttogtam izgatottan, nehogy én fújjam el a gyertyákat.