My little Bangtan story

16.

- Au! - nyögött fel Jungkook miután megérezte a fájdalmat.

Taehyung még mindig ledöbbenve bámulta a párosunkat, majd egyszer csak kihátrált a szobából.

Azonnal felpattantam.
- Oppa? Jól vagy? - ugrottam le az ágyról mellé.
- Aha. Csak beütöttem a fejem. - vakarta meg a pontot.
- Bocsi. Nem gondolkodtam.... - húztam el kínosan a szám, mire ő kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
- Semmi gond. De legközelebb kevésbé fájdalmas módon próbálj meg felébreszteni.
- Oké! - nevettem, mivel felfogtam mit csináltam.

Hirtelen elkomolyodott, és a szemembe nézett.
- Jobban vagy?
- Sokkal. - mosolyogtam rá. - Nem tudtam, hogy ilyen jó lehet valaki mellett aludni. - gondolkodtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdtem mellé a földre, és együtt bámultuk a plafont.
- Ez nem csak miattam van? - kérdezte Jungkook.
- Lehetséges. - fordítottam felé a fejem, mire ő is rám nézett.
- Hová akarsz menni?
- Hogy-hogy hova? - ráncoltam a homlokom.
- Randizni. - adta meg választ, mire elvörösödtem.
- Nekem mindegy. Csak te ott legyél. - mosolyogtam halványan.

Sóhajtott egyet, majd a földön felém fordult az egész testével.

- Mennem kell próbálni. Nem jössz velünk?
- Ez a randink? - nevettem el magam.
- Nem. Az sokkal különlegesebb lesz. - vigyorgott, és közben felhúzta az egyik szemöldökét.
- Ne flörtölj velem. - takartam el az arcom, hogy ne lássa mennyire vörös vagyok. - Nem bírom.
- Nem bírod? - kérdezte és hallottam, hogy közben jól szórakozik rajtam. Lassan lefejtette az ujjaimat az égő arcomról. - Majd meglátjuk. - közölte, majd megpuszilta az orrom hegyét, felpattant a földről és otthagyott.

°°°°

Én később érkeztem a próbaterembe mint a többiek, ugyanis még le kellett folytatnom egy gyors eszmecserét MyungHee-vel és anyáékkal is.

- És egy-két-há-négy, öt-hat-hét-nyolc! - mondta a koreográfusuk, mire a fiúk táncolni kezdtek.

Az ajtóban álltam, nekik háttal, így senki nem vett észre.
Az összes fiú homlokán látszottak már az izzadságcseppek, de fáradhatatlanul táncoltak tovább teljes beleéléssel a tükörnek.
- Ééés, szünet! - közölte a tánctanár, mire a fiúk fáradtan omlottak le a padlóra.

Először Jimin vett észre.
- Morcos narancs! Helló! - vigyorgott rám.
- Szióka haversrác! - köszöntem vissza nevetve.
Az összes tag rám kapta a tekintetét.
- SeYi? Mi járatban? - érdeklődött kedvesen J-Hope.
- Az a helyzet - néztem Jungkookra, aki le sem vette a tekintetét rólam. - Hogy meghívtak.
- Aha. Ha nem baj srácok. - pattant fel Jungkook és odasétált hozzám. - Minden oké? - érdeklődött.
- Persze. - bólogattam. - Hű! - néztem végig rajta. - Jól leizzadtál.

Nem vicceltem. Fehér pólója, szinte teljesen átázott.

- Ezzel jár a tánc. - nevetett, majd beletúrt a hajába. - Már vártalak. - folytatta halkabban és rám kacsintott.
- Közbe jött két telefon. De itt vagyok. - motyogtam.
- Hé SeYi! - kiáltott Taehyung. - Mit csináltatok ti Suga ágyában reggel? - kérdezte hirtelen.

Az összes szín kiszaladt az arcomból, és Jungkookra pillantottam, aki viszont nyugodtan fordult a fiú felé.
- Aludtunk. - közölte egyszerűen.
A többi fiú szeme elkerekedett.
- Ti...? Most....Jártok? - esett le az álla Namjoonnak.
- Nem. - szólaltam meg, mikor visszatért a hangom. - Izé...én csak nem tudtam aludni az éjjel és hát....Jungkook Oppa jó alvótársnak tűnt. Khm...
- Aha. Aztán köszönetképp lelökött az ágyról. - bökte meg a mellettem álló Jungkook a karomat.
- Az csak egy reflex volt. Mondtam, hogy sajnálom. - magyarázkodtam.
- Tudom. És nem baj. - mosolygott rám kedvesen, majd a félkarjával átölelt.

A fiúk hol egymásra néztek, hol ránk.

- Oké vége a szünetnek! - jött be kettőt tapsolva a koreográfus. - Emlékeztek még a Baepsae-re? Na akkor, gyerünk!

A fiúk sóhajtva álltak be a helyükre, én pedig leültem egy fal melletti szivacsra, miközben figyeltem őket.

Mindenki pontosan figyelte, mikor hova kell lépnie, bár gondolom már a kisujjukon rázták ki a koreográfiát.

- És egy-két-hááá, kész! - közölte a koreográfus, és tényleg abban a pillanatban elhallgatott a zene. - Oké, srácok. Látom hogy fáradtak vagytok. - mosolygott halványan. - Indulás haza! - intett az ajtó felé.
- Ez aaaaaz! - pattant fel Taehyung először, majd kirontott az ajtón.
- Köszönjük az edzést! - kiáltották egyszerre a bent maradt tagok, majd egy meghajlás kíséretében kifelé indultak.

- Menjünk haza. - ölelte át a vállam Jungkook, majd kimentünk a többiekkel együtt a teremből.

°°°°

A szobában pakoltam a tiszta ruháim, hogy aztán odaadjam a többi fiúnak és ők is kiválogathatják a sajátjaikat (jó tudom, ez így kicsit veszélyes egy fiúkkal teli házban a bugyim és a melltartóm mosni, de hát nem érdekel annyira), amikor benyitott Jungkook.
- Oppa? - kérdeztem csodálkozva.
Úgy látszott épp a fürdőből jött ki, mivel nem volt rajta póló, és a haja is tiszta víz volt.
- A pólómért jöttem. - mosolygott.

Pont azt pakoltam volna az enyémek közé, így inkább a hátam mögé rejtettem.

- A-aa. - ráztam meg a fejem, és fogalmam sem volt honnan jön ez a bátorságom.
- Szóval nem? SeYi, ugye tudod, hogy nem szép dolog elvenni másik cuccát? - magyarázta, majd belépett az ajtón és lassan elkezdett felém közeledni.
- Tudom. De csak ez az egy dolog kell. - könyörögtem, a pólót még mindig mögöttem tartva.
- Ez az egy? - kérdezte, és már szinte összeért a mellkasunk.
- Nem kérek mást. - néztem a szemébe. Vagy tíz centivel magasabb volt nálam.
- És ha nekem pont ez kell? - incselkedett, majd lassan a hátam mögé nyúlt, mintha csak átölelne.
- Nem adom! - közöltem, majd kiszakadtam a közelségéből és kirohantam a szobából.

Lerobogtam a lépcsőn, és a szívem a torkomba ugrott miközben hallottam mögöttem a rohanó lépteket.

Az első dolog amit megláttam, az a nappaliban álló Namjoon volt.
- Namjooooooon! Segíts! - kiáltottam, mire ő értetlenül rám kapta a tekintetét, de már késő volt.

A pillanat tört része alatt kapott el Jungkook. Átfogta a derekamat, és fölemelt, hogy ne is tudjak elszökni.
- Engedj el! - sikoltoztam nevetve, miközben a levegőben kapálóztam a lábammal sikertelenül.
- Ez hideeeeeg! - kiáltottam, mikor megéreztem a nedves haját a nyakamnál.
- Ha abbahagyod a kapálózást, leteszlek. - motyogta.
- Oké. - mondtam, és azonnal befejeztem.

Csakhogy nem úgy tett le ahogy vártam, hanem magával szemben.

- Ne vedd el a pólómat, mert harapok. - suttogta a fülembe, mire tetőtől talpig kirázott a hideg, és nem Jungkook nedves haja miatt.
- S-sajnálom Oppa. De imádom ezt a pólót. - motyogtam, és közben átöleltem a vállát.
- Arra nem gondoltál, hogy én is imádom? - kérdezte még mindig halkan.
- Miért? Van ezen kívül még 10 ugyanilyen.
- De nekem ez kell... - intézte csak nekem a szavait.

Csak én hallom egyre rekettebbnek a hangját...?

- Undorítóan szerelmesek vagytok. - ciccegett Namjoon, aki végignézte az egész jelenetet, majd egy szó nélkül elment mellettünk becsapva maga után, az ajtót.

Woaaa.
Na most kivételesen szerintem jó lett ez a rész.
Fejlődöm.😉
Remélem tetszett!