My little Bangtan story

2.

Lassan elmosolyodott.

Felismert.

Pedig úgy 10 perce találkoztunk először.
Intettem neki. Hát...elég bénán sikeredett.
Mikor vége lett a számnak, a tömeg ugrándozva és/vagy sikoltozva tapsolt. Volt aki fütyült is.
- Köszönjük! - kiáltott fel Jungkook, és elszakadt tőlem a tekintete, hogy a többieket is megnézze.
Váratlan csalódás lett úrrá rajtam.
A BTS elhagyta a termet, gondolom az öltözőbe ment.

Nagyjából a rajongók háromnegyede elindult kifelé. A többi VIP-s volt, mint mi.

Most, hogy megcsappant a tömeg létszáma, sokkal jobb lett a légkör is. Nincs nagy hangzavar és levegőtlenség.

- Na, hogy tetszett a koncert? - kacsintott rám MyungHee.
- Nem volt rossz. - mosolyogtam.
- Tényleg? Na ugye? Amúgy... - lépett hozzám közelebb, mintha egy titkot osztana meg velem. - Mintha Jungkook téged nézett volna egy ideig.
- Csak képzelődsz. - legyintettem, de közben elvörösödtem.
- Ahhha! - kiáltott fel, a színemre mutatva. - Tudtam!
- Ne hülyéskedj, biztos csak átsiklott rajtam a tekintete. - motyogtam, miközben ellöktem az ujját.
- Persze-persze mondogasd csak magadnak. - forgatta a barátnőm a szemét.

Ekkor érkezett meg a "felfrissítésből" (értsd: haj belövés, kis smink, és pihenés) a Bangtan.

A tagok szétszóródtak, oda mentek egy-egy lánycsapathoz és beszélgetésbe elegyedtek velük.

Hozzánk J-Hope jött.
- Sziasztok lányok! - köszöntött minket mosolyogva.
Mellettem MyungHee aggasztóan gyorsan lélegzett. Kérdőn rápillantottam és látszott rajta, hogy mindjárt elájul.
- Helló... J-Hope? - kérdeztem, közben mentve a helyzetet, mivel a mellettem álló lány, nem szólt egy szót sem. Észrevétlenül az oldalába böktem, mire kibillent az egyensúlyából, és egyenest az előttünk álló fiúnak esett.

Azért ekkorát nem löktem...

- Bocsi...és szia. - hadarta a barátnőm, majd küldött felém egy gyilkos pillantást.
J-Hope csak nevetett, és átkarolta a lány derekát, míg meg nem bírt állni rendesen.
- Igen, J-Hope vagyok. De mivel te, úgy hallottam anti-rajongó vagy - nézett rám. - Ezért neked csak Hobi. - aztán a barátnőm felé fordult. - És persze neked is, ha úgy akarod. - mosolygott.
Zavartan elnevettem magam.
- Ennyire híres lettem, az "anti-rajongóságom" miatt?
- Jungkook az öltözőben, szinte egész végig arról a "narancssárga hajú lány"-ról beszélt, akit Min SeYi-nek hívnak.

Ismét paradicsom piros lettem.
- Öhm...hát akkor engem már ismersz. - a barátnőm felé böktem, aki közben visszanyerte a lélekjelenlétét. - Nos ő itt Yong MyungHee, nagy rajongód.
- Szia! - intett MyungHee. - Tényleg a rajongód vagyok. - hadarta. - Imádom a hangod, és ahogy rappelsz. Bámulatos. - jelentette ki, és esküszöm csillogott a szeme.
- Köszönöm Myung-Hee. - válaszolta Hobi mosolyogva.

- Hé Hoseok, ellopod az anti-rajongónkat? - szólalt meg valaki Hobi mögött, majd ellökve őt mellénk lépett.
- Hellóka Min SeYi, Taehyung vagyok, alias V. - mutatkozott be, a szőke hajú tag.
- Szia. - nevettem.

Ezek szerint Jungkook által, már mindenki tudja a nevem.

- Mizu? - nézett rám, de nem várta meg míg válaszolok. - Semmi? Okés. Máris bírlak. - kacsintott, majd távozott a kis csoportunkból.
Értetlenül bámultam utána. - Ez mindig ilyen, vagy csak színészkedik?
Hobi nevetve bólogatott.
- Nem, ő tényleg ilyen. Fura egy fazon, de eszméletlen vicces és persze jó a hangja.
MyungHee egyetértett.
- Én most hallottalak titeket először énekelni, és szerintem sem volt rossz. Igazból mindenkinek jó hangja van. - gondolkoztam.

Aztán hirtelen valaki megszorította hátulról a vállam. Annyira megijedtem, hogy ugrottam egyet.
- Hé, nyugi, csak én vagyok. - nevetett rajtam Jungkook.
- Lökött vagy. - közöltem vele.
- Ez van. - vonta meg a vállát mosolyogva.

Még mindig cukin mosolyog...

- Látom megismerkedtetek J-Hope-pal. - nézett Jungkook, Hobira.
- Igen. - mondta azonnal MyungHee.
- Én most megyek. - intett egy másik lánycsoport felé Hobi.
- Persze. - bólintott Jungkook, aki még mindig a vállamat fogta.
- Oké. Szia. - intett a barátnőm csalódottan.
Tőlem egy biccentésre futotta, mivel nem nagyon tudtam odafigyelni rá.

Engem a szorosan mellettem álló srác kötött le, akinek mint kiderült iszonyú jó illata van.

- Na, és hogy tetszett az első koncert vagy fan meeting, amit láttál tőlünk? - kérdezte Jungkook, és legnagyobb sajnálatomra elengedte a vállam, és elénk lépett, hogy mindkettőnket lásson.
- Hááát... - húztam az agyát. - Nagyon jól táncoltok, tényleg. - mosolyodtam el.
- Jó ezt hallani egy kívülállótól. Ezek szerint jöttök máskor is? - nézett felváltva hol rám, hol MyungHee-re.
- Én biztosan. Ha itt Seoul-ban lesz. - nézett lelkesen MyungHee, Jungkook-ra.

Jungkook bólintott egyet, majd várakozóan rám nézett.
- Én nem hiszem. - magyaráztam, mire a BTS leghelyesebb tagja (most miért, tényleg az...) kérdőn rám pillantott. - Úgy értem, jó volt meg minden, de csak egyszeri alkalom volt. Nem rajongok annyira a tömegért, na meg elvetemült rajongó sem vagyok.
- Attól még eljöhetsz. Maximum, te nem a rajongókkal leszel együtt. Hanem a színfalak mögött. Aztán előbb utóbb úgy is ARMY leszel. - kacsintott rám.

Most komolyan felajánlotta, hogy a Backstage-ben várhatok rájuk?!

- Mindenképp meggondolom. - bólogattam.

Ekkor megszólalt a hangos bemondó, és közölte az emberekkel, hogy vége a programnak.
- Akkor mi megyünk is. - jelentettem be. - Szia Jungkook! Örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam kezet, mire ő megrázta.

Nem volt fura...áh!

- Én is örülök Min SeYi. - mosolyodott el, és miközben rázta a kezem, egy papírt csúsztatott bele.

Elbúcsúztunk egymástól, hívtunk egy taxit, és mikor megérkezett, beültünk.
- Ez volt életem legszebb napja! - kiáltott fel MyungHee.
Halvány mosollyal néztem rá, aztán elővettem a kis papírkát, amit Jungkook nyomott a kezembe.
- Az meg mi? - bámulta a barátnőm kikerekedett szemekkel.
Nem válaszoltam csak kibontottam.

Először azt hittem rosszul látok.

- Naaa, mi az? - türelmetlenkedett MyungHee, aztán megunta, hogy csak én bámulom a papírt, és kiszedte a kezemből.
- Úristen! JK és egy telefonszám?! Megadta neked a számát?! - kiáltott fel.
- Úgy tűnik. - motyogtam.
- Ilyenkor úgy lennék a helyedben! Szerinted fenn van a neten J-Hope telefonszáma? - ábrándozott, majd előkapta a telefonját.

Ráhagytam a dolgot és továbbra is a kis papírkát bámultam.

Én magam sem tudtam elhinni, hogy ez történt.

Este, mikor lefekvéshez készülődtem, elővettem a telefonomat. Forgattam egy kicsit a kezemben, majd felsóhajtottam és elővettem a cetlit.
Felvettem a névjegyzékembe a számot, majd kis időnyi gondolkodás után írtam egy SMS-t:

Én: Szia, Min SeYi vagyok. Ellenőrzöm, hogy jó-e a szám.

Vagy öt percig ültem és bámultam a telefonom képernyőjét, szuggerálva, hogy jöjjön egy SMS-em.

Miután semmilyen hangot nem volt képes kiadni, mérgelődve raktam az éjjeli szekrényemre.

Talán tényleg téves...

Már épp álomba szenderültem volna, amikor a telefonom zizzent egyet.
Reménykedve oldottam föl.

Jungkook: Szia. Reméltem, hogy írsz, mivel én nem tudom a te telefonszámod. Hnap is lesz egy koncertünk, remélem eljössz. Ha úgy döntesz, hogy igen, csak mond a jegyszedőnek a neved, és ő beenged.
Jó éjt!