My little Bangtan story

23.

A randink csók csatába fulladt.

Egyikőnk sem tudott betelni a másikkal.
Mikor gurítottam Jungkook mögém állt átölelte a derekamat, és szorosan tartott, hiába mondogattam neki, hogy így nem tudok normálisan bowlingozni.

Minden lehető alkalommal megfogta az arcomat és megcsókolt.

Ilyenkor vagy viszonoztam, és álltunk vagy öt percig, vagy elszakadtam tőle, az ő nagy bánatára, és inkább gurítottam egyet.

Néha megpuszilta az arcomat, a homlokomat, vagy a számat, vagy épp megölelt.

- Már mióta nem gurítottál! Eredetileg bowlingozni jöttünk ide! - mosolyogtam.
- Nem érdekel. - mondta, majd a fülem mögé tűrte az egyik elszabadult tincsemet. - Egyszerűen nem tudok betelni veled! - sóhajtott, majd újra megcsókolt.

Az órája szakított félbe minket.

- Lejárt az időnk. - mondta szomorúan. - De én még nem akarok visszamenni. Még magamnak akarlak egy kicsit. - motyogta, majd végig simított az arcomon.
- Én sem. - húztam el a számat. Aztán felcsillant a szemem. - Tudom hova menjünk!
- Hova?
- Emlékszel arra a rétre, ahova elvittél még a múltkor?

Egy pillanatra elgondolkozott majd felkiáltott.

- Tényleg! - mosolygott rám. - Menjünk oda!

Felém nyújtotta a kezét. Átkulcsoltam az ujjaimat az övével és rá mosolyogtam.

°°°°

Szinte egész nap vigyorogtam és nevettem, vagy éppen elpirultam mikor hogy.

Aztán elérkezett az a pillanat, hogy láttuk, hogy a nap lemegy. Szomorúan konstatáltuk, hogy a csodás randink itt véget ért.

Mikor már a lift előtt álltunk, ami felvitt minket a lakáshoz, Jungkooknak eszébe jutott, hogy valamit a kocsiban felejtett, ezért azt mondta nyugodtan menjek előre.

Az örömöm sajnos nem tartott sokáig. Ugyan is amint kinyílt a liftajtó hat fiúval találtam szemben magam.
- Hol voltatok egész nap? Nem lehetett titeket elérni telefonom sem! Jungkook kisurrant a kórházból és lelépett. Tudtad? - vont kérdőre Namjoon.
- Én...mi... - makogtam.
- Most miért vagy ilyen kemény vele? - állt mellém Hobi, ami nagyon jól esett.
- Igen. Miért lettél hirtelen ilyen? - ölelte át Jimin a vállamat.
- Egyébként Kook merre van? - nézett a hátam mögé Taehyung.

Ebben a pillanatban lépett be Jungkook. Rám nézett, és gondolom látta az arcomon mennyire megviselt vagyok, rögtön hozzám lépett.
- Mi történt? - húzta össze a szemét.
- Namjoon Hyung kiborult. - vázolta fel a helyzetet Jimin.
- De hát miért? - csodálkozott a másik.
- Nem tudta hol voltatok egész nap. - vont vállat Jin.

Ekkor történt meg az, hogy Jungkook és én egymásra néztünk, és szinte teljesen egyszerre mosolyodtunk el.
- Mi ez a cinkos mosoly? - csodálkozott Yoongi.

Jungkook hirtelen a többiek felé fordult.
- Azért nem voltunk itthon egész nap, mert randiztunk.

Hirtelen mindenki elnémult, és kikerekedett szemekkel néztek hol rám, hol Jungkookra.
- És most...? - vakarta meg a tarkóját Taehyung.
- Járunk. - közöltem egyszerűen, mire Jungkook szélesen elmosolyodott.
- Mármint csókokkal meg minden? - döbbent meg Jin.
- Lehet máshogy járni? - nevettem fel kínomban.

Jungkook hirtelen megragadta a karomat és magához rántott.
Felpipiskedtem, majd a füléhez hajoltam.
- Azt hiszem kiakasztottuk őket. - kuncogtam.
- Ne már, ezek komolyan járnak! - döbbent meg Yoongi.