My little Bangtan story

4.

- Sziasztok! - nevettem fel őszintén.
- És...Myung.. - nézett a barátnőmre Hobi.
- MyungHee. - válaszolt a barátnőm, aki totál el volt ragadtatva attól, hogy J-Hope valamennyire emlékszik a nevére.
- Milyenek voltunk? - állt fel Taehyung, miközben a tükörben a haját igazgatta.
- Szuperek. - mosolyogtam.
- Nos. - állt fel az a két tag, akit még nem ismertem.
- Jin. - mutatott magára a magas srác, majd a barátjára. - Suga.
- Min Yoongi. - mutatkozott be a másik. - Hívj, ahogy akarsz, de a Suga a művésznevem.
- Oké. - mondtam, de közben magamban, szorgosan jegyezgettem meg a neveket.

Nem tudtam, nem észre venni, hogy az összes fiúnak a pólója izzadtan tapadt a testükhöz.

Ekkor azonban belépett három lány, hajszárítóval a kezében, és oda lépett Hobihoz, Namjoonhoz és Sugához, majd elkezdték a hajukat szárítani.

Az összes fiú elnevette magát az ábrázatomon.

- Tudjátok... - néztem végig rajtuk. - bírlak titeket.
- Mi is. - kacsintott Taehyung.
Oldalra néztem, és észre vettem egy szöveg könyvet az asztalon.
- Ez a dallista? - csillant fel a szemem.
Azonnal odaléptem, és elvettem.
- Coffee? - nevettem. - Az a címe a számotoknak, hogy kávé?
Az előttem álló pasik tettetett sértődöttséggel néztek rám.
Aztán, Jungkook elém lépett és elkezdett ebből a bizonyos dalból egy sor.

Végigsimított az arcomon, miközben énekelt.

Azt hiszem, soha életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen aranyosan és dögösen kilehet mondani, hogy "caramel macchiato".
Az arcom tiszta vörös lett, de Jungkook csak énekelt tovább, miközben rám mosolygott.

A többiek is bekapcsolódtak és együtt énekelték, hogy caffee latte.

- Srácok. - kezdtem, mikor befejezték a dalt. - Szerintem ez a kedvenc számom tőletek.
- De még nem is hallottad az összeset. - csodálkozott Jimin. - Honnan tudnád, hogy ez a kedvenced?

Azt semmi képpen, nem akartam elmondani, hogy erről a dalról most már mindig az fog eszembe jutni, ahogy Jungkook végigsimít az arcomon.
- Nem tudom. Egyszerűen imádom. - vontam vállat mosolyogva.
- El sem hiszem, hogy ti vagytok a BTS.. - suttogta maga elé áhítattal MyungHee.

Nem sokat lehettünk az öltözőben, mert már menniük is kellett, újabb számokat énekelni.
Mi, MyungHee-vel a következő dalokat már a színpad mögül nézhettük végig.
Ezt meglehetősen élveztük, mert folyamatosan ugráltunk vagy fütyültünk, vagy mindkettő.

Aztán felcsendült a Coffee.
Jungkook egy pillanatra rám nézett, én pedig vissza rá, és ő így kezdett el énekelni, hogy nem engedte el a tekintetemet.
Óvatosan rá mosolyogtam, mire neki is megrándult a szája széle, kacsintott egyet, majd a tömeg felé fordult.

Nem a számot imádom. Jungkook-ot.

MyungHee tökéletesen megőrült mellettem.
- Annyira szeretlek! - kiabálta a fülembe.
- De csak azért, mert összehoztalak a BTS-szel?
- Azért is. - bólogatott.

°°°°

A koncert a vége felé közeledett, én pedig egyre jobban úgy éreztem, hogy nem akarok elmenni.
Néztem, ahogy a fiúk fáradhatatlanul énekelnek, miközben teljesen leizzadtak a sok tánctól. De még mindig mosolyognak és élvezik ezt az egészet.
A mikrofont a közönség felé tartva biztatták őket, hogy énekeljenek velük. A rajongók pedig mindig megtették. Hangosan kéz feltartva ugráltak a fülledt levegőben.

Ismét az öltözőben kötöttem ki a srácokkal, akiknek - a koncert végeztével - egyre jobb lett a hangulata.
J-Hope megdobta RM-et egy üveggel, aki erre visszadobta azt.
Jimin énekelve keringőzött a levegővel.
De ami ekkor történt, arra senki sem számított.

Taehyung jött ki az egyik szekrényből balerinának öltözve.
- Hyung...minden oké? - rökönyödött meg Jungkook.
Amaz nem szólt egy szót sem, csak elkezdett balettozni. MyungHee, én, és a BTS normális tagjai egyszerre néztünk össze.
Aztán Suga előkapta a kameráját és filmezni kezdte, ahogy a BTS legfurább tagja, épp rózsaszín tütüben ugrál az öltözőben.

Közben persze mi szakadtunk a röhögéstől.

A szememből folytak a könnyek, bár az még rá tett egy lapáttal, hogy Taehyung egyszer csak megállt, és azt mondta: Kényelmetlen ez a dressz.

Mire sikerült lehiggadnunk szerintem 10 perc eltelt.
- Ez megy a YouTube-ra. - jelentette ki Suga.
Taehyung egyszerűen csak vállat vont.

Ránéztem az időre, és észre vettem, hogy elég későre jár, a koncertnek is rég vége, ideje lenne hazamennünk.
- Srácok! - intettem úgy általánosságban. 7 szempár szegeződött rám. - Mi megyünk. - mutattam MyungHee-ra és rám.
- Mi? De miért? - tiltakozott mellettem a barátnőm, de leintettem.
- Biztos rengeteg dolgotok van még. - mosolyogtam rájuk. - Mi nem is zavarunk tovább.
- Tényleg mentek? - konyult lefelé a szája Jiminnek.
- Igen.
Egyértelmű helytelenítés volt a válasz.
- Ugye találkozunk még? - nézett ránk J-Hope.
- Egészen biztos. - nevettem fel.

Jungkook felpattant.
- Kikísérlek titeket.
- Nem k... - kezdtem volna, de MyungHee a szavamba vágott.
- Hálásak lennék. - jegyezte meg a szempilláit rebesgetve.

A többiek elköszöntek egy "Szia!"-val, míg Taehyung vigyorogva integetni kezdett.

Amint az ajtóban álltunk és MyungHee kilépett, Jungkook visszarántott, és egy papírt csúsztatott a kezembe.
- Komolyan? - vontam fel a szemöldököm. - Talán papír gyáros lennél, és így reklámozod a terméked?

Jungkook halványan elmosolyodott, majd megrázta a fejét.
- Nem. Ez itt a cím ahol a banda szokott próbálni. Gyere el, szívesen látunk. - rám kacsintott majd visszament az épületbe.

- Min SeYi! Hol vagy már? - kiáltott kintről a barátnőm.
A kis papírt a kezembe szorítva, fordultam sarkon, és kimentem.
- Itt vagyok. - motyogtam.

Tudom, hogy ő a barátnőm, de először egyedül szeretnék elmenni, MyungHee rajongó tekintete nélkül.

°°°°

Épp lefekvéshez készülődtem, mikor megcsörrent a telefonom.
- Halló?
- Min SeYi? - kérdezte egy ismerős hang.
- Taehyung? - mosolyodtam el.
- Aha. Elloptam a számod Kookie telefonjából, mivel ő épp most ütögeti a falat.

Ebben a pillanatban hatalmas ordítás hangzott fel a vonal végén.

- Szó szerint. - motyogta közbe Taehyung, de szerintem inkább magának, mint nekem.
- Mi??!! - álltam fel hirtelen.

Az ordítások pedig felerősödtek.
- Hallod ne csináld ezt! El fog törni a kezed!
- Nem érdekel!! - hallatszott Jungkook dühös hangja.
Azt hiszem Taehyung letette valahova a telefont, mert az ő hangja is távolról csengett.
- Nem a te hibád!

Aztán egy nagy csattanás és a telefon elnémult....

Hyung: ezt kizárólag a fiúk használják egymásra, a fiatalabb mondja az idősebbnek, vagy épp bölcsebbnek.