My little Bangtan story

14.

Egy fordulat, kedves olvasóimnak, az 1K megtekintés köszönete képpen!
Jó olvasást!
___________________________

Reggel úgy keltem föl, hogy egyáltalán nem éreztem magam kialvatlannak.

Jó illatok jöttek lentről, így hát lementem a lépcsőn a konyhába.
Épp Jin szorgoskodott a reggelivel.
- Mit csinálsz? - álltam mellé.
- Rántottát. Gondoltam csinálok valami európait, ha már Anna itt van.
- És az miből van? - ráncoltam a homlokom.
- Csak tojásból. Meg egy kicsi sóból. És ennyi.
- Ahhhaa....remélem finom lesz. - mosolyogtam rá, majd leültem az asztalhoz.

Aztán fájdalmamban a fejemhez kaptam, ugyanis Anna ebben a pillanatban fejbe csapott egy kanállal.
- Ne flörtölj a barátommal. - színlelt sértődöttséget, majd átölelte Jin vállát. - Jól hallottam? Rántottát csinálsz?
- Aha. Tetszik? - bizonytalanodott el a banda legidősebb tagja.
- Persze! Imádom. Meg téged is. - kuncogott, majd megpuszilta a barátja arcát.

- Mi történik itt? - jött meg Suga, és a haja ezerfelé szállt, mikor beletúrt.
- Reggeli készül. - adtam meg a magyarázatot. - Amúgy, ki alszik a kanapén, hogy nem is ébredt fel ránk?
- Taehyung. Úgy alszik mint a bunda. - magyarázta Jin, majd újra megkavarta a kajánkat és bekapcsolta a szagelszívót.
- Tényleg? - kuncogtam, majd felkeltem és átmentem a nappaliba, ahol valóban Taehyung aludt, úgy hogy karja, lába lelógott a kanapéról.

Hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem félre dobom majdnem-egyetemista énemet, és egyszerűen rávetettem magam.

- Űrlények! - ordított fel Taehyung.
Olyan hirtelen ült fel, hogy leestem a kanapéról, és bevertem a könyökömet az asztal szélébe.
- Áuu! - jajjgattam.
Taehyung lassan kipislogta az álmot a szeméből.
- SeYi?
- Amióta tudom igen. Nem vagyok űrlény. Legalábbis szerintem. - morogtam és közben a könyökömet dörzsöltem.
- Bocsi... - sajnálkozott, aztán összeráncolta a homlokát. - Miért van rajtad Kook pólója?

Két másodperc alatt sikerült elvörösödnöm.

- Öhm....Izé...Én csak...
- Jó illatot érzek! Kaja! - kiáltott fel, majd ott is hagyott.

Nagyot sóhajtva álltam fel.

A konyhában már mindenki elfoglalta a helyét, csak Jungkook hiányzott mellőlem.

Azonban ekkor egy bazi nagy plüss mackó repült Taehyung fejének.

- Hyung, ettől az idegesítő állattól nem tudtam aludni egész este! Hogy bírsz mellette megmaradni? Rohadt ijesztő. - fintorgott Jungkook, miközben lejött a lépcsőn.

Én pedig félrenyeltem.

Ugyan is, félmeztelenül volt.
És megtudtam számolni mind a 8 kockát a hasán.

Az életemért küzdve köhögtem, mivel az a falat nem akart kijönni a torkomból.
J-Hope még külön rá is segített, mikor végre rendesen kaptam levegőt.
- Minden rendben? - ült le mellém, fulladozásom tárgya, majd óvatosan rám mosolygott.

Oké Min SeYi, totálisan elment az eszed.

Jin épphogy kiosztotta a kajákat, mikor megvalósult a legnagyobb rémálmom.

- Az az én pólóm? - kérdezte Jungkook, de nem mertem ránézni, csak megint elvörösödtem.
- Hümm...hát...ümmm....ja. - motyogtam.
- Miért? - kérdezte, hallottam a hangján, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Hát...koszos lett a pólóm, és nem volt mit felvennem. Bocsi. - hazudtam.

Lassan Jungkookra néztem, aki leplezetlenül szórakozott rajtam.
- Nem baj! - legyintett, de tudtam, hogy nem hisz nekem.

Ezért még később meglakolok.