My little Bangtan story

24.

Sziasztok!
Emlékeztek még, mikor azt írtam írás túltengésben szenvedek?
Na most nem.
Tudom, hogy szörnyű lett, azért remélem valakinek tetszeni fog!
______________________________________

- És ha nem mennél el? - kérdezte csöndesen.

Szomorúan ráztam a fejem.

- Nem lehet. Már jó előre kifizettem a lakbért, hogy ott tudjak lakni az egyetem alatt is.
- Csak vissza lehet mondani. - erősködött.
- Megpróbálhatom. - bólintottam. - De Oppa te is tudod...
- Ne hívj így! - tette fel a kezét, mire elcsodálkoztam.
- Múltkor még szeretted.
- Az múltkor volt. Akkor még azt hittem, maximum csak barátok lehetünk, és így legalább közel érezhetlek magamhoz. Mikor azt mondod, hogy oppa, úgy érzem, mintha csak egy barátod lennék. - mondta elkeseredetten.
- Jungkook! - szóltam rá, mire felnézett. - Soha nem tudnék ezek után csak a barátomként tekinteni rád. Sőt, már akkor sem tudtam, mikor először találkoztunk. - vallottam be feszengve.

Jungkook összevont szemöldökkel meredt rám.

Nagyot sóhajtottam.
- Szóval azt akartam mondani...hogy te is tudod, hogy nem maradhatok itt örökre. - mutattam körbe. - Egyrészt, mert ti idolok vagytok. Hogy nézne már ki, hogy egy csaj itt lakik veletek? Másrészt pedig, én tényleg imádom a fiúkat, de azért, nekem sokkal több magánszféra kéne.
- Hogy érted azt, hogy magánszféra? - kérdezett rá, de pontosan tudtam, hogy tisztában van vele mire értettem.
- Nos...khm... - vörösödtem el. - Ha én...mi szóval együtt szeretnénk lenni... - motyogtam. - Nem szeretnék azon aggódni, hogy bármikor ránk nyithatnak.

Jungkook csak mosolygott a bénázásomon.

- Mondjuk igazad van. - jött oda hozzám, majd végigsimított az arcomon. - A te házadban úgy sem zavarna senki. - suttogta a fülembe.

Tetőtől talpig elborított a zavartság.

- Ne csináld ezt! - suttogtam vissza.
- Mit? - kérdezte ártatlanul, majd megpuszilta az arcom.
- Teljesen zavarba hozol.
- Örülök neki. - nevetett.
- Te biztos! - vontam össze a szemöldököm.

Eltoltam magamtól, majd megcsókoltam.
Átöleltem a nyakát, és közel húztam magamhoz. Azonnal viszonozta a csókjaimat, és beletúrt a hajamba, a másik kezével végig simított a nyakamon.
Kuncogni kezdtem a csikis érzés hatására, mire ő szorosan magához ölelt.

Most már biztos, hogy szerelmes vagyok belé.

°°°°

Este a konyhában voltam, és segítettem Jinnek vacsorát főzni. Ami azt jelentette, hogy megcsináltam a rizst.
Anna pedig épp ebben a pillanatban ért haza.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva, majd egy puszit nyomott Jin arcára, és átölelte a derekát, miközben amaz vágta a húst.
- Szia! - mosolyogtam vissza.
- Hűha, mire fel ez a sok öröm? - szúrta ki Anna azonnal a furcsa hangulatom.
- Hát... - köszörülte meg a torkát Jin, azonban ekkor benyitott Namjoon.
- Hyung, mikor lesz kész a vacsi? Éhesek vagyunk! - sóhajtott szomorúan. - SeYi! - nézett rám. - Hogy áll a rizs?
- Nem sokára kész. - adtam meg a válasz, de ő közelebb jött, hogy ő is megbizonyosodjon róla.
- Hyung, vigyázz! - kiáltott hirtelen a nappaliból Jungkook, de már késő volt.

A labda amit eldobott, pont Namjoon fejét találta el.
- Ezt meg miért kaptam? - vakarta meg a helyet az idősebb.
- Túl közel vagy a barátnőmhöz. - közölte egyszerűen a maknae.

Ebben a pillanatban, Anna Jin pólójára köpte a vizet, amit éppen ivott.
- A barátnőd?! - fordult felé elképedve.
- Nem tudtad? - csodálkozott Namjoon is, aki azóta már ellépett mellőlem.
- Nem.
- Pedig az. - vigyorgott Jungkook, majd mellém lépett és megpuszilta a homlokomat.