My little Bangtan story

7.

Döbbenten pislantottam egyet.
- Mi?
- Aha. - bólogatott Jungkook.
- Mi? - kérdeztem még egyszer.
- Nálunk fogsz lakni.
- Hol? - zavarodtam össze.
- Valamelyikünk szobájában.
- Ott alszik valaki?
- Igen.
- Akkor vele fogok aludni?
- Nem. - nevette el magát Jungkook.
- Akkor?
- Majd egyesével váltogatjuk, és minden nap más szobájában alszol, és akinek épp a szobájában vagy, majd a kanapén alszik. - magyarázta nekem.
- Ó... - esett le végre. - Milyen a lakásotok?
- Nagy.
- De biztos, nem baj, hogy nálatok lakok?
- Biztos.

Ebben a pillanatban felcsendült a telefonom csengőhangja, ami a Coffee volt.

Tökéletesen zavarban horgásztam ki a telefonom, a zsebemből.
- MyungHee?
- Te lány! - kiáltott fel. - Tele vannak veled a hírek! Mi történik? És én miért nem vagyok ott?
- Nos... - köszörültem meg a torkom, majd Jungkookra pillantottam. Figyelte, hogy mit mondok. - Az a helyzet, hogy elmentünk Jungkook-kal kávézni, az internetes poszt miatt, amit gondolom láttál. - egy hümmögés volt a válasz. - Szóval elmentünk oda, de valaki észre vett minket a kávézón kívülről, és lefotózott, ezzel idecsődítve a valaha élt összes koreai újságírót. - fáradtan dörzsöltem meg a szemem. - Aztán mikor sikerült kijutnunk a kávézóból, kiderült, hogy mégsem az összes riporter volt ott, mivel a házam előtt is álltak és azt várták, hogy megérkezzek. Tehát, most úgy néz ki, hogy a BTS-nél fogok lakni. - fejeztem be.
- Mi??! - hallatszott a barátnőm, tökéletesen elképedt hangja.
- Igen.
- De...várjunk csak! Nekem miért is nem szóltál, ha nincs hol laknod?
- MyungHee. Koleszban laksz, egy három ágyas szobában, két másik lánnyal. Nyilván nem férnék be.
- Ez jogos. - puffogott. - Most nagyon irigy vagyok ám rád!
- Irigy? - csodálkoztam. - Miért is?
- Min SeYi! Nem is tudom,hogy fogadhattalak magam mellé, ekkora aggyal. A BTS-nél fogsz lakni!!
- Aha...
- A BTS-nél. 16 éves korom óta magyarázok neked a bandáról, erre te három napja találkozol velük és máris náluk laksz.
- Jó, igazad van, ez tényleg egy kicsit abszurd. De én nem fogok minden egyes alkalommal sikítozva rohangálni, amint meglátom őket.
- Hé, én se szoktam. Mármint rohangálni. Sikítozni azt lehet.

Pár pillanat csend után, mindketten elröhögtük magunkat.

- Vigyázz magadra te bolond! - búcsúzott MyungHee.
- Te is. Aztán, nézz sok BTS videót! - köszöntem el én is tőle, aztán leraktam a telefont.

És ekkor érzékeltem, hogy Jungkook még mindig itt ül mellettem a kocsiban.
- Minden rendben? - nézett rám somolyogva.
Hálás voltam, amiért nem hozta fel, a BTS videók nézésének témáját.
- Aha.
- A cuccaidért majd holnap elmegy valaki a házadba, addig majd kapsz valakitől ruhát.
- Köszönöm. Tényleg.
- Nincs mit. - vonta meg a vállát lazán, majd elindultunk, az újdonsült kedvenc bandám lakásuk felé,
mivel náluk fogok lakni!

A lakásuk az egyik felhő karcoló felső szintjein (mivel több emeletes volt) helyezkedett el.
- Nincs ott tériszonyotok? - néztem fölfelé, miközben majd' kitört a nyakam.
- Nekünk nincs. Neked van, a klausztrofóbián kívül? - a kérdést, nem sértésnek szánta, mivel láttam, hogy közben kedvesen elmosolyodik.
- Nincs. De az sem volt eddig ilyen szörnyű. Liftezni is bírok, meg ilyesmi, de az a tömeg...az a kénköves pokol volt. - sóhajtottam.

Beléptünk az épületbe, ahol rögtön egy tágas előtér fogadott minket. A falak a virágok, de még a kanapé is fehér volt. A recepciós pult mögött, egy magas lány állt, nagy fekete szemüvegben, amit levett mikor megérkeztünk.
- Hölgyem, Uram! - mosolygott ránk kedvesen, a lány.
- Szia, DdolMi! - köszönt Jungkook neki, majd visszamosolygott rá.

Egy pillanatra elkapott a féltékenységi roham, amit nem teljesen értettem, így hát el is hessegetett az érzést.

- Gyere! - húzott magával a lifthez Jungkook, mivel egy kicsit elbambultam.

Mi lehet olyan szép abban a lányban?

Bár a lift út hosszú volt, és (nekem) kínos, de mikor megérkeztünk a 18. emeletre, és Jungkook beírta a lakásuk kódját (olyan lakásuk van amihez külön kód kell, különben nem áll meg az emeleten), sokkal kellemesebb, otthonosabb érzés fogott el.
A lift rögtön egy előszobába nyílt, ami, ahhoz képest, hogy csak fiúk laknak itt, elég rendes volt. Szemben velünk egy hatalmas ablak volt, amiről kilátás nyílt szinte egész Szöulra.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és csak szívtam magamba a hatalmas város látványát.
- Komolyan itt laktok? - csodálkoztam el.
Jungkook bólintott. - Tetszik?
- Imádom! - vágtam rá azonnal.
Megfordultam és bementem a nappaliba, ahol egy tévé fogadott, három videó játékozó sráccal.
- Hahó! - köszöntem nekik.
Mindhárom srác hátrafordult a kanapén és alaposan szemügyre vett.
- Min SeYi. Sikerült ideérned? - Taehyung, rendkívül örülhetett, az ott létemnek, mivel azonnal felpattant és a levegőben megforgatva megölelt.
- Nekem is hiányoztál Taehyung...oppa. - tettem hozzá, mivel láttam az arckifejezését.
- Narancssárga virágszálunkat is idehozta a sors? - vigyorgott J-Hope, és ő is megölelt.
- Úgy látszik. És ne hívj narancssárga virágnak, nem tetszik. - közöltem vele, majd Jiminhez fordultam.
- Te azóta sem nőttél semmit. - ráztam a fejem, majd a beszólásomat óriási röhögés követte.

Tudniillik Jimin a legkisebb tagja a bandának, és emiatt állandóan cikizik is sokat. Én sem hagyhattam ki ezt a lehetőséget.

- Hé, mindjárt kiraklak a házból! - vonta össze a szemöldökét, majd elnevette magát és a harmadik tag is megölelt.
- Többiek? - néztem körül.
- Namjoon Hyung és Jin Hyung a szobájukban vannak, Suga Hyung meg valami forgatásra ment. - magyarázta Jungkook.
- Látom Kookie, becsajoztál. - kacsintott az előbb említettre Taehyung.

Ekkor egy igen érdekes dolgot tapasztaltam. Jungkook elpirult.
- Fogd már be, látod milyen érzékeny! - lökte meg J-Hope, Taehyungot, de ezen mindhárman elröhögték magukat.

Kezdtem megsajnálni a maknae-t.

- Szóóval. - tereltem a témát. - Hol fogok aludni?
Jungkook ismertette a tervet, miszerint mindig más szobájában alszom, így felváltva alhatnak a kanapén és nem kell mindig csak egy embernek.
- De... - szóltam közbe. - Akkor hol lesznek a ruháim, ha mindig máshova költözök?
A fiúk elhallgattak pár pillanatra és gondolkozni kezdtek.
- Meg van! - kiáltott fel Jimin. - Beköltöztetünk Jungkook szobájába, aztán majd ő fog költözni mindig.
A fiúk felröhögtek, én pedig Jungkook felé fordultam.
- Nem kell. Majd költözök én. Így is befogadtatok, nem kell még ez is.
Megrázta a fejét.
- Nekem nem gond. Végtére is, egy éjszakára mindenki szobáját megkaphatom és azt csinálok amit akarok. - vigyorodott el gonoszan.
Nevetve bólogattam.
Erre már a fiúk is elcsendesedtek.
- Hé, ez nem volt a pakliban! - tiltakozott azonnal Taehyung.
- Ha már a legfiatalabbal szúrtok ki, szívjatok egy kicsit ti is. - kacsintottam rájuk.
Egyértelmű sóhajtás volt a válasz.

°°°°

Éppen felfele indultunk volna az emeletre, mikor megláttuk, hogy egy számunkra teljesen ismeretlen, európai lány, jött lefelé a lépcsőn.
A fiúk, én és az ismeretlen lány egyszerre torpantunk meg.
- Sziasztok! - intett egyet, de látszott rajta, hogy kicsit zavarban van. Beszédéből érződött a külföldi akcentus.
- Szia! - köszöntem vissza, mivel a fiúk megbénultak.
- Anna vagyok. - mutatkozott be a lépcsőn.
- Min SeYi.

Aztán már én is meglepődtem mikor Jin előjött, és meglátva Annát, elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokára.

Utána vett észre minket.