Vampire Twins

16.rész - Bűnök és bűnösök

A vacsora végeztével mindenki szétszéledt, hogy kipihenjék magukat holnapig.
Tom először öccse szobájába ment, hogy jó éjt kívánjon neki, de mikor benyitott, Billnek híre-hamva sem volt. Egykedvűen vállat vont, majd elindult saját szobája felé.
Bill mindeközben még mindig az istállóban üldögélt, és próbálta összeszedni magát. Blood dobbantott néhányat, jelezvén, hogy nincs ínyére a kötél, amivel Bill kikötötte. A fiatalabb Kaulitz lassan felállt, rekeszizma görcsös fájdalommal húzódott össze minden apró mozdulatnál, mintha a teste összeesküdött volna ellene. Odabotorkált
Blood fejéhez, és eloldotta a kötelet. – Bocs pajtás! – Akarta Bill megsimogatni fekete csődörét, de az a keze után kapott, és fogait a fiú alkarjába mélyesztette. Egy másodpercre egymás szemébe néztek, és érezték, hogy az a kapocs, ami volt köztük lassan, de biztosan semmivé válik. Blood erősen tartotta Billt a karjánál fogva. Vér spriccelt fogai közül, cseppekben hullva a szalmára. Végül a ló elengedte a gazdáját, és lehajtott fejjel elfordult tőle. Bill megfagyott. Nem tudta, mi volt ez, hogy az ő legjobb barátja így ellene fordult. Aztán lassan kezdett neki derengeni. Ugyanúgy fordult ellene Blood, mint ahogy ő Marcus ellen. Bízott benne, de ő mégis belé mart. Egy ideig még várt, aztán úgy döntött megkeresi a fiút, és bármennyire reménytelennek tűnik, a bocsánatáért bármit meg fog tenni. Ahogy kilépett az istállóból, körbenézett. Csend volt, nyomasztó csend, aztán meghallott valamit. Egy egészen halk nyöszörgést, ami az épület mögül jött. Elindult a hang irányába, és észre is vette a fal mellett kuporgó Marcust.
– Végre megvagy. – guggolt le elé Bill.
– Menj innen! – fordította el tekintetét a fiú.
– Kérlek, had kérjek bocsánatot. – ült le mellé.
– Tudod, először azt hittem te normális vagy. De tévedtem, te olyan, vagy mint egy igazi elmebeteg! – Állt fel dühösen Marcus, de mielőtt elmehetett volna, Bill a karjánál fogva az ölébe rántotta, és magához szorította.
– Eressz el! Gyűlöllek! – ordított volna a fiú, de a férfi befogta a száját.
– Shhhh. Nem foglak bántani édesem, higgy nekem! Nem fogok többé úgy hozzád érni. Szeretnék a barátod lenni... Kérlek bocsáss meg nekem.
– Hagyj békén! – próbált felállni Marcus, de Bill erősen fogta.
– Amint hiszel nekem, elengedlek.
– Nem akarok többé a barátod lenni! – tépte ki végül magát a férfi karjai közül.
Egy pillanatig lenézően nézett Billre, majd sarkon fordult, és elszaladt.
A férfi egy ideig gondolkozott, utána menjen e, de végül nem tette. Lassan felállt, és visszasétált a házba.
Tom egy ideig a szobájában járkált, aztán lement a szalonba valami alkoholt keresni, amivel megnedvesítheti a torkát.
A szalon igazából nem volt nagy szám, egy kisebb asztal, néhány szék, és egy bárrész volt az egész.
Tom kinyitotta az egyik nagyobb szekrényt, ami a bárpult mögött helyezkedett el, és előhúzott belőle egy teli üveg wiskey-t.
Öccse éppen ebben a pillanatban lépett be az előtérbe. Nagy sóhajtással kiengedte a tüdejében tartott levegőt, majd a szalonba indult, remélve, hogy a kandalló mellett, egy pohár Vodka, és valami jó könyv eltereli a gondolatait.
Tom csendben kortyolgatta az italt, egy selyemfotelbe süppedve. Úgy érezte, napok óta most lehetett igazán nyugodt. Maga elé emelte a poharát, amelyen megcsillant a kandallóban fodrozódó vörös lángok fénye. Régen, a nagymamájuk a tűzben keltette életre kedvenc könyveik történeteit, ezzel szórakoztatva az ikreket a viharos estéken. Most saját maga is látta a lángok között, miként ültek Bill-el szorosan egymás mellett a szőnyegen, olykor – olykor összemosolyogva, és nevetgélve nagyanyjuk elbeszélésein, és a bűbájjal elővarázsolt képeken. Csodálatos időszak volt az a pár év, amit családjuk körében tölthettek akkoriban. Mára, csak az emlékek maradtak meg. Tomot az ajtó nyikorgása hozta vissza az elmélkedésből.
– Hol jártál?- kérdezte fel sem nézve, és ismét beleivott a Wiskey-be.
– Csak.. Sétáltam egyet. – válaszolt ikre halkan, és a bárpulthoz lépett.
– Hmmm. Jobban tennéd, ha nem járkálnál kint, hiszen későre jár.
– Tom, én is vámpír vagyok! Ne félts engem! – válaszolt foghegyről Bill, és ő is töltött magának a pulton hagyott üvegből.
– Azt hittem nem szeretsz inni..
– Most szükségem van egy kis alkoholra. Meg egy kis csendre is.
– Ha gondolod, elmehetek. Már úgyis befejeztem. – állt fel Tom.
– Nem kell elmenned! Te nem zavarsz. – ragadta meg testvére csuklóját a fiatalabb.
– Szóval az én társaságomat szereted? – Vigyorodott el Tom.
– Igen. A tiédet nagyon is szeretem.
– Akkor gyere! – vette el testvére poharát Tom, és a magáéval együtt letette a kandalló párkányára. – Szórakozzunk egy kicsit. – húzta a szőnyegre öccsét.
– Mit akarsz?
– Mint mondtam, szórakozni egy kicsit! – vigyorgott ismét az idősebb, és a hátára fektette Billt.
– Tom.... Ezt..
– Shhh. – Suttogta megnyugtató hangon Tom, és kibontotta Bill törékeny testét takaró inget. – Tudom, hogy erre vágysz. – Kezdte csókolgatni a mellkasát, keze pedig egyre lejjebb, és lejjebb vándorolt.
Bill ajkainak minden érintésére összerezzent, és ezzel együtt jóleső sóhajok hagyták el a torkát.
Hirtelen ajtócsapódás szakította félbe a meghitt csendet, az ikrek pedig összerezzenve ugrottak talpra. Bill a másodperc törtrésze alatt gombolta vissza, majd tűrte nadrágjába az ingét, és nagy sóhajjal eltűrte haját a homlokából.
– Sajnálom.. – simította meg utoljára ikre arcát Bill, majd sietve elhagyta a szobát.
Tom mereven állt, és bámulta a lábai alatt fekvő szőnyeg mintázatát, majd felvette a poharat, amelyet nemrég még öccse törékeny ujjai tartottak. Néhány percig nézegette a csillogó folyadékkal teli kristálypoharat, majd tartalmával együtt a tűzbe dobta.
Bill reménykedve szaladt fel a lépcsőn, könyörgött magában, hogy Marcus legyen az, aki az ajtót becsapta, és, hogy ott találja a szobájában.
Izgatottan állt meg az említett helység ajtaja előtt, vett egy nagy levegőt, majd benyitott.
A fiú ott volt. Levetkőzve, lehajtott fejjel állt a tükör előtt. Bill nem volt képes levenni róla a szemét. Marcus gyönyörű volt, bár nem helyénvaló, de így gondolta. A fiú gerinccsigolyáit pontosan meg lehetett számolni, csípője keskeny volt, és válla sem volt túlságosan széles. Bőre fehér színben játszott, néhol anyajegyek tarkították. Combjai vékonyak voltak, de kecsesen álltak egymás mellett. Mivel a tükör előtt állt, Bill előröl is jól láthatta. Kulcs csontjai tökéletesen látszottak, vállgödreiben akár vizet is tarthatott volna. Hasa lapos volt, csípő csontja kiugró. És, ami ezután következett, azon lepődött meg leginkább a férfi. Marcus férfias méretű hímtaggal rendelkezett. Korához képest igencsak megtermett férfiassága volt, amely most nyugodtan lógott combjai között. Bill akkorát nyelt mint még soha, és meglökte az ajtót. Erre Marcus felnézett. Gyorsan eltakarta alsótestét egy párnával, és dühösen meredt az ajtóban ácsorgó férfire. – Mit akarsz? – kérdezte, és hátrálva megközelítette a szekrényt, hogy valamit felvegyen magára.

– Marcus, én csak meg akartam nézni jól vagy e.. És megláttalak meztelenül, aztán eszembe jutott, hogy nem kéne, bámuljalak.
– Te... Te bámultál engem?
– Igen, és eszembe is jutott, hogyan engeszteljelek ki a történtekért. – vigyorodott el Bill. – Volt már valaha orgazmusod?
– Bill....
– Csak válaszolj bátran, nem foglak bántani.
– Még soha. – rázta meg fejét a fiú.
– Épp itt az ideje, hogy megmutassam, milyen is az. – Lépett közelebb hozzá a férfi.
– De én félek... Nem..
– Shhh. – tette mutató ujját a fiú szája elé Bill, majd felkapta, az ágyhoz vitte, és végigdöntötte rajta. – Erre már nem lesz szükség. – Vette el Marcustól a párnát, majd lefeküdt mellé.
– Bill...Ez olyan kínos.
– Had adjak neked némi élvezetet.. – puszilgatta Marcus arcát a férfi, keze pedig elkezdte bejárni a törékeny testet. Végigsimított a szaporán emelkedő s süllyedő mellkasán, forró hasán, majd megérintette a csípőcsont környékét. – Megjegyezem, elég szép mérettel rendelkezel.. – csókolt bele jól kivehető vállgödrébe.
– Ez jól esik... – sóhajtott Marcus, és furcsa bizsergést érzett az ágyékában, majd az érintésektől hímtagja megtelt vérrel, felállt, és a hasára dőlt. – Bill.... – Nézte elképedve férfiasságát a fiú.
– Shhhhh. Semmi baj. Ez természetes. Azt jelzi, mennyire élvezed ezt. – csókolgatta továbbra is Marcus nyakát, és vállát, tenyerét pedig a már kemény farkora fektette, és lassan végigsimított azon. Marcus ezzel egy időben felnyögött, csípője pedig nagyot rándult.
Azelőtt még sohasem érzett ilyet, de meglepődve tapasztalta, hogy ez a testrész mekkora örömöt tud neki okozni, és persze Bill érintései játszottak ebben nagy szerepet. Gyakorlott mozdulatokkal kényeztette a fiút, közben apró csókokkal hintette be nyakát, és vállát.
Marcus teste remegett, és izzadt, ajkait pedig egyre hangosabb nyögések hagyták el. A percek gyorsan szaladtak, mialatt egyre közelebb került az orgazmushoz, amiről neki fogalma sem volt, de gondolta, ha ilyen az oda vezető út, a cél sem lehet rossz. Aztán saját bőrén tapasztalta, milyen is a gyönyör tetőpontja. Teste összerándult, megmerevedett, hímtagja erős lüktetések közepette adta ki magából fehér folyadékát. Marcus hangosat nyögött, aztán elernyedt, lihegve, és remegve bújt Billhez.
A férfi nem szólalt meg. Csendesen magához szorította a vékonyka testet, és úgy érezte most tett csak igazán jót barátjával. Kedvesen simogatta hátát, és hallgatta gyors lélegzetvételeit, amíg álomba nem merült karjai között.