Vampire Twins

27.rész - Két tűz között

                       „ Két hely között az idő a legnagyobb távolság"
Ahogy azt Christian javasolta, megkeresték Stephent. A férfi már jócskán benne volt a korban, de ez külsején nem mutatkozott, inkább a gondolkodásmódján, és viselkedésén. Azonnal tudta, hogy nem emberekkel van dolga, és szállást adott a váratlan vendégeknek.
Mikor Lilian végre elaludt a két férfi összeült beszélgetni.
– Azt hiszem, még van egy állomás, amit nem hagyhatok ki. – sóhajtott Bill.
– Persze, de úgy volt, hogy oda is együtt megyünk. Nem?
– De igen, csak egyedül gyorsabban megjárnám. – állt fel a fiatalabb. – Még hajnalban elindulnék, kettő, maximum három nap alatt megjárnám.
– Igen, az oda vezető utat, de visszafelé is annyi lenne, ha nem több. Az majdnem egy hét, vagy meg is haladja azt. Nem kockáztathatjuk meg, hogy elkapjanak. Együtt biztonságosabb.
– Talán ha nem Blood lenne a lovam. Őt könnyű felismerni, de ha nem vele, hanem egy másikkal mennék, akkor talán.
– Nem Bill ez ostobaság!
– Tom figyelj már rám! – csattant fel Bill. – Megoldom! – gondolkozott el. – Egy fekete hajú fiút keresnek egy fekete csődörrel.
– Mire gondolsz? – kíváncsiskodott Tom.
– Azon, hogy változnom kell. Kérd meg Stephent, hogy szerezzen be egy tubus szőke hajfestéket, és egy ollót is kérj tőle. Na meg egy borotvát.
Tom nem tudta mire készül Bill, de azért tette, amit kért tőle. Bill néhány perc múlva már a tükör előtt állt, és sorra vágta le hosszú, hollófekete haját. Két oldalt, és hátul tökéletesen rövidre vágta, és a nyakán is leborotválta a hosszabb szálakat. Aztán rákente a festéket. Egy órán belül, pedig már szőkén, és rövid hajjal jött ki a fürdőből.
Bátyja elnézte egy darabig, amíg kicsit sikerült hozzászoknia a látványhoz.
– Egy hét Bill, ha ez idő alatt nem érsz vissza, utánad megyek.
– Köszönöm Tom.
– Szerintem Lilian lovát vidd el. Sonador nem ismert arrafelé. Talán nem lesz annyira feltűnő.
– Remek ötlet! – ölelte meg bátyját Bill. – Sietek vissza, ígérem. Kérlek, mondd el a lánynak, hogy nálam van a lova. Vigyázni fogok rá.
Bill felöltözött. Fekete nadrágot, hosszú fekete csizmát, és fehér inget öltött. Övére csatolta kardját, és magára vette az éj kék köpenyét is.
Az istállóban bocsánatot kért Blood-tól, hogy ezúttal nélküle megy, de biztosította, hogy hamarosan visszatér. Belépett a deres kanca bokszába, aki nyugodtan tűrte, hogy felszerszámozza. A lónak kantárja nem egyszerű fekete színben ragyogott, hanem mint a nyári égbolt, fényes, világoskék volt. De ez nem számított most. Az immár szőke férfi kivezette a lovat, és felült rá. Elhelyezkedett a nyeregben, és furcsának találta, hogy a ló ennyire mozgékony volt alatta. Igaz, az úton is amíg jöttek, simán lépést tartott Bloodal, és néha meg is előzte, kitartása pedig erős, és büszke vérvonalra utal. Színe érdekes, háta és hasa szürke, holdszínben ragyog, míg sörénye, farka, és lábvégei vöröses színűek. Kivéve az a hátsó lába, amely kesely. Homlokán pedig csillag díszeleg. A ló minden apró mozdulatra reagált, mintha képes lett volna Bill gondolatait kiolvasni. Egy kis bemelegítés után gyorsan vágtázni kezdtek. Bill nem tudta pontosan merre van Stephan kastélya, de visszatért az erdőbe, biztos távolságra a sínektől, de azok mentén haladt. A vonaton nagyjából három napot jöttek, és így átszámolva magában, hosszú út lesz ez.

Tom – bár öccse alig fél órája ment el – járkált a szobában. Nem bírta megnyugtatni magát, pedig Bill már nem hasonlított annyira, Billre. A szőke szín jól állt neki, hiszen szőkének is született azonban miután elköltöztek, festeni kezdte. Tom már hozzászokott a fekete, hosszú hajhoz, de testvére most sokkal férfiasabbnak hatott. Erősebb lett új kinézetétől, és valahogy sokkal felnőttebb.

Bill eközben sokat haladt, de nem eleget. Sonya nem fáradt ugyan, kitartóan haladt, és lovasa is próbálta kevéssé terhelni a hátát, de még így is olyan távolinak tűnt a cél, mintha csak a föld túl végébe tartott volna.
A következő várost éjjel érte el. Város. Inkább apró falu. A kis házak között sáros út húzódott. Lassan lovagolt, visszafogta Sonyát.
Úgy tűnt az emberek nem figyelnek fel rá. De aznap éjjel már nem mehetett tovább, meg kellett húznia magát valahol.