Vampire Twins

3.rész - Régi szálak

Bill aznap is a családjáról álmodott. Újra 5 éves gyermekként élte saját világát, amit csak egyetlen emberrel osztott meg, Tommal. Ők ketten akkoriban, még gondtalan gyermekszívvel éltek, és nem is sejtették, hogy ez az állapot olyan múlandó, mint maga a gyermekkor. Az egyetlen állandóság a magányban rejlik, mert bizony társaságban is lehetünk „egyedül". Ők pedig az ember gyerekek között, igencsak magányosak voltak. Nem törődött velük senki, csak a szüleik szerették őket. És persze ők egymást. Mire azonban felébredt, az, akiről álmodott, már nem volt mellette. Bágyadtan nézett az ablaka felé: kint már besötétedett. – Tom újabb vadászatra indult. – Mondta csak úgy magának, majd felkelt. Ő most tökéletesen érezte magát. Egy rész a vértől, másrészt az alvástól. Gondolta, ismét lovagol egyet, csak, hogy egy kicsit kiszellőztesse az agyát. Felvette a szokásos csizmáját, majd elhagyva a szobát, megközelítette a bejárati ajtót.
Kint kellemesen hűvös levegő fogadta, ahogy komótosan haladt a karám felé, ahol lova már türelmetlenül várta. – Jól van öregfiú. Máris megyünk. – Bill kinyitotta a kaput. Nem kötözte le Blood-ot, még arra az időre sem, míg feltette rá a nehéz, és bonyolult szerszámokat. Tudta, hogy a lova tiszteletet érez iránta, ezért nem mozdul el. Miután meghúzta a hevedert, felhúzta magát a magas fríz hátára, és lépésben elindult. A csend szinte fogható volt, ahogy lassan elhagyta a kastély területét. Mivel vámpír, tökéletesen lát a sötétben, ahogy az alatta baktató mén is. A fagyott talaj visszaverte a patkók ütéseit. Csak ennek a hangja zavarta meg, a hűs levegő csendjét.
Eközben Tom a város legsötétebb zugában várta a megfelelő áldozatot. Tom annak idején még nem folyamodott ilyesmihez. Ott ahol ő született, az alsóbb rendűek, mind önként ajánlották magukat a tiszta vérűeknek. Persze nem igazán volt más választásuk. Azok, akik ellent mondtak, fájdalmas véget értek. Ők Bill-el akkoriban, még fogalmuk sem volt a vadászat szabályairól. Azt sem tudták mit isznak, mikor anyjuk a vörös folyadékkal teli kupát nyújtotta feléjük. De annyit tudtak, hogy ez tartja őket életben. Mert azon kívül, nem kaptak semmit. Most, annyi év elteltével, már nem volt kupa, és nem volt gondoskodás. Maguknak kellett rájönniük, honnan származik az édes, vörös folyékony anyag, a vér. Kettejük közül, ő volt az, aki elsőként ölt embert. De Bill nem tette meg. Persze csak a félelem akadályozta. Hiszen minden vámpír tudja, a vérben van az élet, aki nem iszik, az elpusztul. Tom nem ismert mást az öccsén kívül, így minden áron életben tartotta. Önmagából táplálta, ameddig csak bírta. Így viszont a hetente kétszer történő gyilkosságok, mindennaposakká váltak. Amit Bill elvett tőle, azt pótolnia kellett. Nem volt más választása, hiszen Bill nem tudna élni nélküle, és ő sem tudna élni az öccse nélkül.
Bill ez alatt egyre beljebb lovagolt egy kis erdős terület sűrűjébe. Lassan halad előre, mert Blood igencsak vonakodva tette meg az első lépéseket. A fiú hallotta a távolban vonyító farkasokat, és a ló elöl menekülő apróbb éjszakai állatokat. Ugyan ő egyiktől sem félt, de lovában az apróbb zajok is, csak a félelmet gerjesztették. Bill nem akarta megkockáztatni az esést, inkább megfordította az ideges állatot, és ott ahol jött, elhagyta a fák sötétjét. Nem akart már mást, csak beszélgetni Tommal, esetleg írni a naplójába egy pár sort.
Tom csak várt, és várt a hideg utcán, de nem jött senki. Csend volt, nyomasztó csend. Lassan lecsúszott az egyik épület fala mellé. Éhes volt, és fáradt. Aztán megtörtént a csoda: Egy lány szaladt el előtte, ő pedig azonnal megérezte a pezsdítő vér szagát. Támadásba lendült. Nem tartott sokáig, míg utolérte a lányt. Az vergődött még pár percig, míg Tom bele nem mélyesztette hegyes szemfogait a nyakába. Minden ismét halk lett. A fiú élvezettel nyelte a vért, minden kortyban újabb adag életerőt véve magához. Mire teleitta magát, a lány teste már halott súllyá vált karjaiban. Halkan megköszönte neki az áldozatot, majd a testel együtt eltűnt a sötétségben.
A hatalmas kakukkos óra éppen akkor ütötte meg az éjfélt, mikor Bill belépett a kastély előcsarnokába. Lassú léptekkel vette célba, az egyik fotelt, amire aztán le is ült. Nem csinált semmit, csak várta, hogy bátyja hazaérkezzen, és elmesélje neki, hogy sikerült a vadászat.

Tom a várost elhagyva, felkereste azt a tavat, ahol a hullákat szokta hagyni. Egy pillanatra megállt a parton, és lenézett a karjában tartott lányra. Ám amikor már be akarta dobni, a test megmozdult. A fiú annyira meglepődött, hogy majdnem leejtette, de aztán csak várt. A lány lassan kinyitotta a szemét, és bágyadtan nézett fel Tomra. Azonnal megismerték egymást. Stephanie... – Suttogta a fiú, és lerakta a gyenge testet. – Tom..Te, hogy?- Stephanie nem fejezte be a mondatot, immáron már düh sugárzott a szeméből. – Én nem tudtam, hogy te vagy..Sajnálom, de jól vagy ugye? Istenem majdnem megöltelek. – Fogta a fejét Tom, és leült a lány mellé. – Szerencséd, hogy nem rég ittam Kaulitz... – Tapogatta meg véres nyakát Stephanie, miközben feltápászkodott. – Ne erőltesd meg magad..- Lépett Tom a lány háta mögé. – Majd elviszlek hozzám, és ott visszanyerheted az erődet. – Kaulitz..- De nem mondhatta végig, amit akart, mert máris felkapták a földről, és elindultak vele.
Tom későn futott be, Bill pedig már elaludt a fotelban. Nem ébresztette fel, inkább felvitte ta lányt a szobájába, és az ágyára fektette. – Most próbálj aludni. Sajnálom, hogy elkaptalak. – Súgta Tom, de a lány már aludt. Csendben elhagyta a szobát, és becsukta maga mögött az ajtón. Lement a lépcsőn, hogy beszéljen Bill-el. Bill.Bill..- Ébresztgette öccsét. – Mi? Te vagy az Tom?- Nyitotta fel lassan szemeit a fiatalabb.

– Igen. Én vagyok. Szeretnék veled beszélni valakiről.
– Kiről? – Dörzsölgette álmosan a szemét Bill.
– Emlékszel Stephanie-ra?
– Arra a kis vámpír lányra, aki gyerekkorunkban szerelmes volt beléd?
– Igen. Itt van. Fent alszik az emeleten.
– Mi? Miért?
– Majdnem megöltem. Őt csapoltam meg.
– Értem. És most mi lesz?
– Ha reggel felébred, beszélek vele. Most hagyjuk aludni. Sok vért vettem belőle. Nagyon gyenge.
– Rendben van, akkor reggel beszélünk vele. Most pedig elvonulok a szobámba egy időre. Te addig gondolkozz, mit akarsz ezzel a lánnyal csinálni. Kellemes éjszakát Tom. Az idősebb egyedül maradt a gondjaival. Fáradtan ült le arra a helyre, amin nemrég még Bill teste pihent.