Vampire Twins

6.rész - Barátok

Nem tudták pontosan meddig állhattak így. Bill Blood oldalának támasztotta a hátát, Tom pedig őt csókolta. Ám amikor véget ért ez a pillanat, mindketten kicsit szégyellték magukat. A táborig tartó úton egyikük sem szólt a másikhoz, mintha láthatatlan szakadékot omlasztott volna közéjük, ez a csók. Mindketten gyalogoltak, a ló pedig mögöttük baktatott, mintha csak vigyázni akart volna az ikrekre. Lassú tempóban szedték lábaikat, így nem is csoda, ha a visszaút hosszúra nyúlt a talpuk alatt. Stephanie feszülten fogadta őket, a fiúk pedig csak a vállukat rángatták.
– Mégis miért nem tudtatok egy kicsit igyekezni?!- Förmedt rájuk a lány.
– Nem volt kedvünk hozzá...- Vont vállat Tom.
– Nyugi Steph, nem történt semmi, csak sétáltunk egyet. – Nézett a lányra válla fölött Bill, miközben leszedte lováról a nyerget.
– Nem érdekel. – Legyintett végül Stephanie, majd letakarta palominója aranyszínű hátát a hideg ellen.
Tom követve a többiek példáját, leszerszámozta Princess-t, majd ő is letakarta, és kikötötte.
Bill, ahogy elvégezte a dolgát, elengedte a lovat, az pedig elszaladt egy közeli erdős rész felé.
– Gratulálok Bill! Most mehetünk utána!- Mérgelődött a lány, és szemével már kezdte keresni a koromfekete mént.
– Ha akarod, menj, de én inkább megvárom, még visszajön. – Ült le a nyergére Bill.
– Tudod, Bill nem mindig tud élelmet biztosítani Blood-nak, ezért megtanulta, ha éhes, elmehet enni, de ha jól lakott vissza kell jönnie. – Magyarázott Tom.
– Ezzel csak veszélyezteted az életét! – Mondta Billnek Steph.
– Ha nem vetted volna észre, Blood nem egy egyszerű ló. Olyan képességei vannak, amelyek egyetlen fajtársában sem lehet felfedezni. – Rendezte le ennyivel a választ a fiú.
– Na igen? Miért? Talán húsevő? – Tette csípőre kezét a lány.
– Csak néha. – Rántott vállat Bill.
Tom ezen a válaszon csak nevetett, Stephanie meg asz emészthetetlenül béna magyarázatokhoz sorolta ezt a két szót, amit Billtől kapott válaszul, egy igen ostoba kérdésre. Persze a fiatalabb Kaulitz nem hazudott, hiszen valójában nem tudja, hogy a lova mivel táplálkozik, mikor nincs vele, de néha, néha véres az alsó ajka.. Így elég valószínű, hogy nem csak füvek szerepelnek az étlapján. A napot többnyire azzal töltötték, hogy meséltek egymásnak magukról, és megvitatták az Angliai kiképzés fontos részeit, amiben a fiúk nemsokára részt fognak venni. Tom úgy vélte, ha a vámpírok feladnák, és végre engednének a büszkeségükből, a harc abbamaradna. Na igen, a vámpírok büszke teremtmények, és a büszkeségük az egyetlen amit nem lehet tőlük elvenni. Az emberek csak a jogaikért harcolnak, az életükért, és a vérükért. És a másik fél? A büszkeségért igen, ez az egyetlen ok, amiért revánsot akarnak venni az embereken. Mert a száz éves szívek lassan megtelnek gőggel, fájdalommal, és mérhetetlen keserűséggel. Ez hajtja persze előre őket, ha nem is akarnak ártani, de megteszik, mert már ez maradt létezésük egyetlen célja. Ha belegondolunk, hogy,hogyan is élnek a vámpírok, megértjük, hogy a végtelen élet valójában inkább átok, mint áldás. Századok romjai ébrednek újjá és pusztulnak el a vámpírok szeme láttára. Mert bizony nem a háborúskodáshoz, és a harchoz kell elég erő, hanem ahhoz, ha elrepülsz, egy ilyen város felett megálld, hogy ne nézz le.
A háborúk a harcosok szívét felpezsdítik, még azokban, akik csak nézik a mérhetetlen pusztítást, haragot és bánatot ébresztenek e szörnyű képek. Ember, ember által hull a porba, hát ezért vagyunk itt? Ölni és pusztítani? Aztán mi lesz az utolsó emberrel? Aki már csak saját keze által pusztulhat el. De, igen mondhatjátok, a vámpírok is gyilkosok, hiszen vérrel táplálkoznak. De ők nem földért, vagy vagyonért ölnek, csak mert élni akarnak. Ez sajnos egy paradoxon. Persze ez nem érdekelte a pretenciózus vámpírokat, akik mondván, ők mindenekfelett állnak a tökéletes pedigrejükkel, köptek az egészre, ők már nem az éhség miatt ittak, inkább élvezetből. Amit a „korcsok" nem néztek jó szemmel, de nem tehettek semmit a feljebbvalóikkal szemben. Tulajdonképpen ennek a történetnek nincs eleje sem vége. Még ő emlékszik rá, ha az öccse nem is, hogy élt náluk egy komornyik, akiről visszafogott stílusa, és a tőlük való félelem miatt azt hitték, hogy ember. Aztán persze kiderült, hogy közülük való, csak ahogy az apja nevezte, hamisvámpír volt, azaz egy tisztavérű tette azzá, ami. Mindezt csak azért, hogy szolgálhassa őket az örökkévalóságig. Tom csak egyszer szólította meg őt, a nevére nem is emlékszik, csak arra, hogy ezért elverték. Ahányszor csak kedves akart lenni, verést kapott. Ezért vált belőle egy antiszociális magát többre értékelő lény. Legalábbis, ő így értelmezi magában, mert így elfogadhatóbb számára, hogy abból, aki volt ilyenné vált. Mert így nevelték, nem az ő hibája. Bill ellenben nem verték. Nem volt szükség rá. Bármit is mondtak neki, szó nélkül megcsinálta, hiszen ő jól nevelt rendes gyerek hírében állt, mindenki kedves volt hozzá. Ő pedig inkább eljárt otthonról, megcsapolta a szomszédok lovait, és kutyáit, csak, hogy ne unatkozzon. A szülei sohasem jöttek rá, hogy ő tette ezt, pedig sokszor már nem kért az anyja által felkínált vérből sem. Egyszer rábeszélte Billt is, hogy menjen vele. Ha nagyon nehezen is, de öccse rábólintott a dologra, és kicsit később már együtt indultak el a holdfényben, egy nyitott istálló felé. Bent csak néhány tehén álldogált álmosan, hosszú szempilláik meg-megremegtek, ahogy bóbiskoltak. De volt ott más is. Egy hatalmas fekete kanca, mellette pedig egy alig egy hónapos csikó álldogált. Pompás állat volt, fekete volt, mint a holdfénytől mentes éjszakai égbolt. Tom ekkor gonosz vigyorra húzta ajkát, és kiadta a parancsot: – Bill! A csikót! – Persze öccse nem akarta bántani a fiatal állatot, de bátyja, amint ellenkezni próbált, lekevert neki egy akkorát, hogy percekig csillagokat látott. Végül könnyektől áztatott arccal lépett a koromfekete csikó mellé. Az állat nem ellenkezett a gyerek érintése ellen, a kanca pedig mindebből semmit sem látott: csendben szunyókált. Bill miközben az állat nyakába mélyesztette akkor még apró, de hegyes szemfogait, gyengéden simogatta a fejét, és az oldalát. A csikó vére édes volt, semmihez sem hasonlíthatóan pezsdítő. Ám az ikrek nem tudták befejezni, mert a csikó ugyan halkan tűrte mindezt, de a gazda észrevette a mozgást. A kanca pedig a léptek hallatára felébredt, és ellökte Billt utódjától. Az ikrek visszavonulót fújtak, és elmenekültek az istálló tetején éktelenkedő lyukon át. Egyenesen hazamentek, és úgy tettek, mintha nem történt volna semmi. Másnap azonban kora hajnalban kopogásra ébredtek, amire aztán apjuk nyitott ajtót. A gazda állt előttük, maga mögött száron vezetve az este Bill által megharapott csikót. A harapás nyomai nem látszottak, de a csikó szájából vér csöpögött. A fiúk a lépcsőn hallgatták ki a beszélgetést. – Nem tudom mit csináltak a fiai ezzel az állattal, de már nem olyan, mint volt!- Ordítozott a gazda. – Megtámadta a többi jószágot, és vért szürcsölt belőlük. – Tom ekkor vette jobban szemügyre a fiatal lovat. Ajkai közül apró vércseppek szöktek a föld felé, a szeme pedig ide-oda cikázott. De a szeme már nem barna volt, hanem vörös. Vérvörös szemek meredtek az emberekre. Akkor a fiú megértette: Ebből a lóból vámpír lett. – Meg kell fizetnie a káromat! Egy egész évet vártam erre a csődörre, és most a befektetésem elillant, mint a füst. – Apjuk vonakodva bár, de kifizette a ló pontos árát. – És mivel kifizette, tartsa is meg ezt a szörnyet!- Ezzel apám kezébe nyomta a csikó kötelét, majd morogva elhagyta a kastély területét. – Fiúk! Most azonnal gyertek ide!- Kiáltotta el magát az apjuk. Az ikrek pillanatok alatt Jörg előtt voltak, vigyázban állva.
– Tom, te tetted ezt?!- Mutatott a mögötte álldogáló állatra Jörg.
Bill, mielőtt Tom válaszolt volna, előrébb lépett, és megszólalt. – Én voltam, nem Tom tette, csak én tehetek róla. – Hajtotta le a fejét.
– Fiam, ezt nem vártam volna tőled. Hát ilyennek neveltünk? Te átkozott! – Ordítozott az apa, majd arcon vágta kisebbik fiát. Bill nem sírt, még csak nem is könnyezett. Egyenesen állt továbbra is Jörg előtt, mintha az előbbi ütés meg sem történt volna. – Mostantól viszont ez a ló a te felelősséged.

Mivel te tetted azzá ami, szolgálni fog egész életedben. De ne feledd el. Az ő szeme azt is látja, amit a tiéd nem. – Ezzel Jörg otthagyta a fiúkat, a csikóval együtt. Azóta is hű társak. Bill és Blood.