Vampire Twins

5. rész - Szelíd vallomás

Bill egészen éjfélig készülődött az útra. Nem pakolt sokat, hogy gyorsan tudjanak haladni, ezért jól megfontolta, hogy mit is visz majd magával. Az első, amit eltett a kése volt, számított rá, hogy nem mindenhol fogadják majd őket jóindulattal. Tom ez alatt az idő alatt sajnáltatta magát, de azért átöltözött, és elpakolta azt- nagy nehézségek árán – amire szüksége lehet. Stephanie úgy tűnt, sohasem tér vissza, de aztán fél tizenkettőkor egyszer csak betoppant az ajtón. Az ikrek már készen álltak, Bill időközben felkészítette a lovát is. Blood már kikötve várta az indulást.
– Látom készen álltok. – Dörzsölte össze két tenyerét a lány, ahogy a fiúkra nézett. – Sikerült szereznem lovat. – Nézett Tomra. – Gyertek. Induljunk.
– Ő itt a tiéd. – Állt meg egy pej kanca előtt Stephanie. – Princess-nek hívják, a tulaj szerint kedves állat, talán neked sem lesz vele gondod. – Mosolygott a lány, majd felszállt a palominójára. Bill is eloldozta Blood-ot, és felszállt a nyeregbe. Egyedül csak Tom állt értetlenül a lova előtt.
– Tom, nincs sok időnk. Arra csak emlékszel, hogy, hogy kell felülni nem? – Léptette lovát a fiatalabb, Princess mellé.
– Emlékszem, de lehet, hogy elmegy..
– Majd én megfogom. – Ragadta meg a pej kantárszárát Bill. – Igyekezz!
Tom bátortalanul lépett Princess mellé. De végül csak elszánta magát, és öccse segítségével sikerült fellendülnie a ló hátára.
– Gyerünk fiúk, nincs sok időnk, igyekeznünk kell. A háborúnak még nincs vége! – Ugratta be vágtába lovát Stephanie, mit sem törődve az ikrekkel.
– Mire várunk még?- kiáltott fel Tom, és erősen megrúgta az alatta álldogáló lovat, mire az minden átmenet nélkül galoppozni kezdett. Egy pillanat alatt beérte a lányt, sőt több méterrel meg is előzte.
Bill köpni nyelni nem tudott, hiszen Tom nem esett le, ösztönösen kiemelte magát a nyeregből, mintha csak profi lenne. Aztán végül ő is a többiek után indult. Blood gyorsan kapkodta a lábait, és csakhamar csatlakozni tudott a kis csapathoz, ahol Stephanie azóta átvette a vezető szerepét.
Így haladtak egymás után, Stephanie, Tom, és a sereghajtó, Bill. Az éjszakai hideglevegő mindhármuk szeméből előcsalta a könnyeket, állataik pedig prüszköltek a felvert hótól.
– Tom, te hazudtál! – Kiabálta túl Bill a lovak patáinak zúgását.
– Miben?
– Azt mondtad nem tudsz lovagolni, és most meg úgy csinálod, mint egy igazi profi.
– Én nem tudtam, hogy tudok, de ezek szerint nekem is megy. – Vigyorgott Tom, majd lehagyta Billt, és beállt elé, Stephanie mellé. Bill nem is akart többet beszélni vele, inkább hátul maradt, és csak Blood ütemes patadobogását hallgatta, amint az oda-odacsapódott a fagyos talajhoz. Az első éjszakát végiglovagolták, hosszabb rövidebb vágta szakaszokkal. A nap első sugarai már megérintették a földet, mire megálltak.
– Jól van fiúk. Egészen jól haladunk. Pihentetnünk kell a lovakat. – Szállt le aranyszőrű lováról a lány, földre dobva a kantárszárakat.
– Jó kis menet volt! – Vigyorgott Tom, majd ő is leugrott a nyeregből.
Bill viszont nem szállt le. Megfordította fekete csődörét, és elvágtatott az ellenkező irányba.
– Most mi baja van? – Nézett a már alig látszó Bill után Stephanie.
Tom csak vállat vont. – Fogalmam sincs, de ha lenyugszik, visszajön.
A lány csak megrázta a fejét, vállat vont, majd leoldotta a nyerget.
Bill úgy két kilométerrel a tábortól nyugatra állt meg. Megint rátört az ismerős féltékenység. Nem értette miért van benne ez a furcsa érzés. Szereti e a bátyját? Hát persze, hogy szereti, de nem úgy ahogy kellene. Vagyis, természetellenes módon. – Lassan leszállt a lóról, és kicsit eltávolodott tőle. Mivel Blood jól nevelt és hűséges volt, nem hagyta magára a gazdáját, inkább vele tartott. De a fiú ettől most csak dühös lett. Hirtelen megfordult, majd ordítani kezdett: Rád sincs szükségem! Menj innen! – A ló erre csak megrázta a fejét, és vörös szemével kíváncsian nézett Billre. – Mi van? Nem értetted?! Húzz el!- Ugrott Blood felé Bill. Erre ő csak felkapta nagy fekete fejét, majd megfordult, és elvágtatott, vissza a táborba. – Úgy van! Takarodj innét!- Kiáltott még utoljára távolodó csődöre után.
Bár Bill nem tudta mit kell tennie, Blood nagyon is jól értette gazdája bánatát. El kellett hoznia Tomot, attól a lánytól. Akkor jobb kedve lesz.
– Stephanie.. Blood visszajött. – Mutatott a távolba Tom.
– De Bill nincs vele....- Jelentette ki a lány, ahogy meglátta ő is a lovat feléjük közeledni.
A ló egyenesen Tomhoz ment, Stephanie-t észre sem vette. Megböködte fejével a fiú vállát, jelezve, hogy most vele kell mennie.
– Hey, nagyfiú mit akarsz tőlem? – Nézett a vörös szemekbe Tom. – A csődör csak mellé állt, mutatva neki a hátát, sürgetve őt a felszállásra.
– Menjünk vele, talán fontos, lehet, hogy Bill megsérült. – Akart éppen felülni a lány is, saját lovára, de Blood, nem hagyta neki, a kanca mellé állva akadályozta meg Stephanie-t.
– Úgy látszik, azt akarja, hogy egyedül menj. Igyekezzetek.
Tom csak bólintott, majd felszállt a fekete hátára. A lónak nem is kellett több. A fiú alig helyezte súlyát a nyeregbe, Blood mint a puskagolyó, kilőtt. Nem lehetett megállítani. Gyorsan elérték azt a helyet, ahol Bill feküdt. Könnyei az arcára fagytak, a ruhája pedig átnedvesedett a hótól. Tom leszállt a lóról, majd letérdelt öccse mellé. – Bill. Minden rendben? Leestél? – Suttogta, és közben végig nézett ikrén, lát e rajta sérülést.
– Nem estem le.. Csak lefeküdtem. – Válaszolt halkan a fiatalabb.
– Ne csináld ezt, megfázol. – Emelte fel gyengéden testvérét Tom.
– Hagyj békén....Miért törődsz velem? Menj vissza a szerelmedhez.
– Miről beszélsz? Stephanie nem a barátnőm..
– Pedig ahhoz képest, hogy el sem akartál jönni, nagyon jól megvagy vele! – Állt fel végül Bill.
– Te buta! Én téged szeretlek!- Fordította szembe magával öccsét.
– Tessék?
-Ssssssss...- Tette a mutatóujját ikre ajkai elé Tom, aztán megcsókolta. Blood gazdája mögé állt, hogy legyen minek dőlnie. Ez volt az a pillanat, mikor hosszú évek után, Tom azt tette, amit Bill akart..