Way home...

Sárcsata.

-Dehogy nem! -mondam neki idegesen. Mi az hogy lelök a székről és még ruhát sem vesz nekem. Ez lenne a legkevesebb.

-Hát én biztos nem! Na de megyek is mert itt szállok le. Örülök hogy megismerhettelek, buli volt. -neki ebben mi volt a buli?
Már szállt is volna le de én nem hagytam magam és utana eredtem. Na jó. Igazából ráugrottam a hátára. Lehet ez egy kicsikét túlzás volt de nem hagyhattam hogy ő kerüljön ki győztesen a helyzetből.

-Ahhs micsinálsz?!! -mondta úgy hogy miközben én rajta csüngtem ő forgott össze vissza.

-Nem engedhetsz így haza! Nem fogom ezt hagyni! Neem!!
Márpedig te ruhát fogsz nekem adni! -kiabáltam a szavakat egymás után. Patakokban folytak a számból.

-Te nem vagy eszednél!! -ordított rám. Mi az hogy nem vagyok eszemnél, inkább ő. Nem én kezdtem ezt az egészet hanem ő.

-Chh inkább ezt én mondhatnám rád! - kiabáltam vele még mindig a hátán csüngve.

-Most pedig engedj el!! -rázogatott le magáról úgy mint egy rongybabát. -komolyan ha igy folytatja két nagy tenyérnyom fogja borítani az arca két oldalát.

Leestem a földre szintén a sárba és a pocsolyába, milyen meglepő.

Megfogtam az egyik lábat jól átkaroltam és lerántottam magam mellé így már nem csak én voltam tetőtől talpig retkes.

-Hát te meg mi a jó büdös életet csinálsz?! -nézett rám kérdően és egy kicsit dühösen is.

-Azt amit megérdemelsz! -és egy hirtelen mozdulattal fogtam magam és belenyomtam egy jó adag sár kupacot a képébe.

-Na tessék ezt vissza kaptad! -úgy kiröhögtem hogy még a könnyem is kicsordúlt. Ahogy az egész arca tele van sárral, annyira vicces.

-Igen nevetsz. Na majd mindjárt nem fogsz. -és az én arcomat is összekente. De úgy hogy még a számba is ment.

-Tényleg?? Na várjál csak! -megfogtam egy jó kora sár adagot és hozzávágtam.

Elkezdtünk sár csatázni. Mindegyikünk talált magának egy helyet ahol dobálhattuk egymást sárral. Mikor végeztünk felemelt kezekkel jöttünk elő a kis búvóhelyeinkről.

-Hahaha na mivan feladod? -kérdeztem nevetve.

-Nagyon vicces. -de ő is nevetett láttam a maszkja alatt, azért ennyire vak nem vagyok.

Közelebb lépett felém és kinyújtotta a kezét.