Way home...

Egy méghatározó döntés.

Elkeztem készülni a Jungkookkal való találkámra csak egy baj adódott. Nem tudom mit vegyek fel, vagyis hát hogy mibe lenne érdemes elmennem. Nem mint hogy ha ez egy randi lenne..pff nem dehogy is.

Átmentem Raven szobájába. Ő pont olvasott valami farkasos könyvet, nem akartam zavarni de muszáj a segítségét kérnem.

-Őőő...helló. -intettem neki a kezemmel.
-Hiii, mit szeretnél? -csukta be a könyvet és le tette a combjára.
-Hát valamit el szeretnék neked mondani és a segítségedet isbszeretném kérni. -birizgáltam újjaim.
-Mond.
-Ömm...hát tudoood..ő..felhívtam Jungkookkot. -harapdátam a számat és hunyorítottam szeimmel.
-Khhmm..hogy mivan? -fúlladozott a nagy csodálkozásban.
-Csak annyit mondok hogy Hopi jól szónokol. Végűl rá vettem magam hogy szervezzek vele egy találkát hogy át beszéljük a dolgokat.
-Áhh vágom. És miben kellene a segítségem?
-Hát ne gondolj rosszra de nemtudom miben lenne érdemes elmennem úgy hogy arra gondoltam hogy segíthetnél.
-Aigoo szóval hogy te most izgúlsz...? -nevetett.
-Miii?? Één?? Dehogyis! -na jó talán egy picit.
-Aha oké értettem...-kacsintott.
-De én....
-Shhhht segítek -nyomta tenyerét az arcomba.

Raven bement a szobámba és elkezdett kotorászni a szekrényben.

-Uhuhuuuu megvan! -kiáltott fel.

Elővett egy nagyobb feher pólót amin középen volt egy szöveg, hozzá egy hosszú felhajtott szárú farmert azokhoz pedig egy snakerst válsztott nekem.

Komolyan mondom ez tetszett.

Ránéztem a telefonom órájára és láttam hogy már 16:00 van kereken az az 1 óra pont elég lesz ha sietek.

Rendeltettem is egy taxit mert nem akartam hogy Raven vigyen el. Hogy ha ők össze kerűlnek abból csak a baj lesz.

Elvitt egészen a parkig. Kiszálltam és már indúltam is a megadott helyre. Oldalról meghallottam egy fa ág reccsenését, oldalra fordítottam a fejem és megláttam hogy Jungkook pont akkor ért oda mint én.

-Annyeong! -űltünk le és köszöntünk egymásnak egyszerre.
-Olyan jó hogy végre látlak. -ölelt volna meg Kook de én elhúzódtam tőle.
Ömm bocsánat ha kellemetlenséget okoztam az imént. -nézett le a földre.
-Semmi baj. Na de tudod hogy miért hívtalak ide? -néztem bele a szemeibe.
-Gomdolom hogy megbeszéljük a dolgokat.
-Pontosan. Szeretném tudni hogy miért csináltad ezt az egészet. -fontam körbe újjaimat a térdemen.
-Én-én tényleg nem akartam hogy így alakúljanak a dolgaink. Nem állt módomban sehogy sem megbántani téged és mikor szomorúnak láttalak ezálltal a szívem szakadt meg. Oda akartam menni minden egyes pillanatban hogy jó szorosan átöleljelek és megnyugtassalak a túlzott hülyeségeimtől.
-Akkor miért nem tetted? -neztem vegig a szemébe.
-Nemtudom, az a gondolat volt bennem hogy gyűlölsz és hogy nem akarsz látni. Így hát inkáb eltaszítottalak magamtól minthogy közel engedjelek.
-JEON JUNGKOOK. Tudod hányszor vágytam arra ezekben a pillanatokban hogy átölelj és aztmond hogy minden rendben, nyugodj meg ezek csak az én hülyeségeim!? De te inkább ellöktél magadtól és bántottál. Annyiszor vágytam arra hogy megnyugtass az öleleseddel. Komolyan lehet hogy benem van a hiba... -folyt le arcomon a sós fojadék amit könnynek neveznek.
-Sung, Sung. -törölte meg az arcom.
Én voltam a hülye idióta hogy mióta megláttalak nem léptem feléd hanem a túlzott féltésemet helyeztem előtérbe. Benned az ég egyatta világon semmi hiba nincs. Olyan személyiséged van amiért más ember aranyat adna. -fogta az arcom miközben beszélt hozzám.
-Nos a-akkor...n-nem szeretnél v-val-lamit mondani? -tartottam végig a szemkomtaktust miközben szipogtam.
-De, szeretnék.
PARK SUNG HYO, mióta első találkozásunkon elaludtál a vállamon azóta sejtem, és mostmár tudom hogy egy roppant értések ember vagy számomra. Egy olyan személy akit sohasem szeretnék elveszíteni. Szóval belépnél egy olyan ember életébe aki a világon mindent megadna azért hogy egy olyan lányt tudjon magáénak mint te? PARK SUNG HYO LENNÉL A BARÁTNŐM? -fogta meg a kezem és várta a válaszom.
-Ömm...Igen szivesen lennék a barátnőd. -szóhoz sem tudtam jutni, itt nem kellett több ahoz hogy elsírjam magam, és hát sikerűlt. Megölelt és a fülembe súgta: "Szeretlek Park Sung Hyo! Mindennél jobban"

A nap hátralévő részében Jungkookkal kézen fogva sétáltunk és meséltünk egymásról dolgokat.

Már elmúlt 19:00 is mikor egyszerre láttunk meg egy bódét ahol főzött húsokat árúltak. Egymásra néztünk és egyszerre mondtuk. "Éhes vagyok" persze utána egyből jót nevettünk. 

Miután megvettük a húsokat amit egyébként ő fizetett mikor mondtam hogy kifizetem én de persze tiltakozott, felemlítettem hogy nekem mostmár mennem kéne mert Raven nagyon pipa lesz. Útközben hívtam egy taxit hogy vigyen haza. Elsétáltunk a megadott helyre a taxihoz közben beszélgettünk és ettük a húst.

-Ömm Jungkook... -fogtam a kezét miközben találtam egy nagyobb patkát amire felálltam és egyensúlyozva haladtam végig rajta. Eközben ő cukin mosolygott.
-Hmm??
-Hát tudod..ömm..miért engem vállasztottá miközben ott van rajtam kívűl meg több ezer lány aki szivesen fogná most a kezed...?
-Akkor most elmondom neked. -mosolygott rám miközben adott egy puszit a kezemre amivel épp az övét fogtam.
Abban igazad van hogy rajtad kívűl sok lány van még akivel most ugyan így sétálhatnék mint veled, de téged mióta megláttalak azóta szeretlek és szerelmes vagyok beled és pont ezért nem kell másik lány csak te. -erre a mondatára egy kicsit megszoritottam szegénynek a kezét ami az ő arckifejezéséből adódóan nem is volt olyan kicsi.
-Miaz...?? -nézett rám kétségbe esett tekintettel.
-Tudod hogy én mennyire szeretlek! -öleltem meg.

Végűl odaértünk a taxihoz is.

-Aigooo...nem akarom hogy elmenj..!! -nyavajgott miközben szorongatta kicsiny testemet.
-Tudod hogy Raven ki fog  nyírni. -simogattam meg arcát.
-Majd megvédelek csak ne menj.... -ölelgetett még mindig.
-Szerintem te akkor nem járnál jól. -nevettem.
Most megyek. -öleltem meg.

Mikor haza értem, Raven ott űlt a nappaliban egy könyvvel a kezében és várt. Várt mégpedig rám.

-HÁT TE MÉGIS HOL A JÓ BÜDÖS PICSÁBAN KÓVÁJOGTÁL??!!! MIT GONDOLTÁL HOGY MAJD NEM SZÍDLAK LE HA HAZA JÖSSZ. AMÚGY IS, MIT CSINÁLTÁL EDDIG JUNGKOOKKAL?? KIRÁNTOTTA BELŐLED A SZÜZESSÉGED VAGY MI??!!! -aztaaa nem hitem volna hogy ennyire dühös.
-Raven nyugodj meg. Tudom hogy késő van már de ha elmondom miért volt mindent megértesz.
-AISSHH. MENJÜNK MESÉLJ. DE HA A TUDTOM NÉLKŰL MEGEGYSZER ENNYIRE ÉRSZ HAZA ÉN KIÜTLEK A BUGYIDBÓL MEGÉRTETTED??!!!
-Meg na, csak gyere már!és mindent elmomdtam egytől-egyig.

Hát az a reakció amit ő levágott....borzalmas volt.
Egyszerre volt ideges, zavart, tanácstalan, és boldog. Elmomdta hogy attól hogy még mi együtt vagyunk attól őnekik még nem kell
jóba lenniük.

Mikor végeztem a monológommal Raven benyögte hogy őbfáradt és lefekszik.

El is ment én meg egyedűl maradtam. Nem sokkal később mikor már mindennel végeztem bújtam volna me az ágyamba de megcsörremt a telefonom.

-Ohayooo!!!!!! -köszönt be Tae videó chaten.
-Annyeong Tae! -mosolyogtam.
-Mióta találkoztál Kookieval azóta feltünően boldog. Mitörtént? -vigyorgott. Szerintem pontosan tudja ő hogy mitörtént.
-Na, szerinted mitörtént?? -vigykrogtam.
-Hááát...szerintem az törtét hogy elmentetek találkozni és a napnvégére szépen összejöttetek. -vigyorgott mint a tejbetök.
-Na látod pontosan így történt.- mosolyogtam.
-ÁHHH de örülök. Sung ne hagyd hogy ennek vége szakadjon, te vagy az egyetlen ember aki boldoggá tudja őt tenni.
-Hidd el egyhamar nem lesz ennek vége. -vigyorogtam.

Aigoo Tae olyan mint nekem Raven, Jungkooknál Tae tud elsőre a dolgokról, nálam meg Raven.

Bebújtam az ágyba és a szememre egyből álmosság nehezedett.