Way home...

FÉLEK TŐLED..!!

Mikor Rapmon szólt hogy megérkeztünk szó nélkűl kiszálltam a kocsiból, nem volt kedvem megszólalni.Ahogy elnéztem Sugának sem.

-Siess vissza. Nem szeretnénk hogy bajod essen. -modta Jimin, hümmögtem egyet hogy jól van.

Elindúltam a megadott találka hely felé. Egész idő alatt a gondolataimban voltam elmerűlve hogy Jungkook mégis hogy bánhatott így velem.

Addig addig gondolkodtam míg megláttam Ravent egy lila motor előtt gubbasztva egy nagy táskával a kezében. Mi? neki mégis mióta van motorja?

Oda sétáltam hozzá mire rámnézett és futásnak eredt. Mikor elért hozzám adott egy jókora nagy ölelést.

-Haliii!!! -köszönt rám a szokásos örömködő Raven módján.
-Szia. -köszöntem fapofával vissza. Mindig mikor látom nagyon szoktam neki örűlni de most valahogy nem voltam boldog.
-Mivan, baj van?? -kérdezte kicsit eltolva engem magától miközben kezeit vállaimra helyezte.
-....semmi csak bal lábbal keltem. -mitmondhattam volna? Nem akartam hogy tudja az igazat. Még a végén jól megveri őket.
-Jó. Most akkor az igazi okot mond...és azt hogy holvoltál? -engedett el miközben szemeivel végig méregetett.
-Most erről inkább nem szeretnék beszélni. És nincs semmi gond hidd el. -próbáltam adagolni neki a szavakat de majdnem könnyek szöktek a szemembe.
-Ühüm...ha te mondod. -aigoo túl jól ismer. Közben átnyújtotta felém a táskájából a házikat mire én áttettem a Yoongi által kapott táskába.
-Elvigyelek? -kérdezte mosolyogva.
-Ömm...Nem szükséges ne fáradozz ezzel. -próbáltam minnél gyorsabban kitalálni valamit.
-Naaa...lécci, 1 hete nem láttalak és még a motort is alig volt alkalmam kipróbálni. -szorongatta kezeimet.
-Ömm...hát jólvan... -remélem ebből nem lesz gond hisz mittehettem volna mikor majd megölt a szemeivel úgy nézett rám. Csak nem bukunk le.

Raven persze írtózatosan örűlt hogy elkisérhet egy darabon. Kezembe nyomott egy pót sisakot mondván ezt muszáj hogy felvegyem mert megszólhatják érte a rendőrök. Felszálltam a motorra pontosabban a háta möge. Utasított hogy karoljak belé nehogy leessek vagy valami. De ez mind hiábavaló volt hisz mikor leszálltunk majdnem a földre kerűltem.

-Oh bocsi! -állt be a fiúk autója mellé.
-Aigoo..nem baj. -simogattam meg hátsó felem mert az ülés eléggé elnyomta.

Mikor leszálltunk mind a ketten vissza adtam neki a sisakot és megköszöntem hogy elhozott eddig. Megöleltem és már szálltam is volna be vissza a kocsiba mire megfogta a vállam.

-Figyelj. Nemtudom kik ezek és hogy miért akarnak elvinni tőlem de olyan szivesen beolvasnék nekik. -tette dühösen keresztbe a karjait.
-Ne csinálj ügyet ebből. -megöleltem és közben mondtam neki hogy megyek. Elengedtem és beszálltam a Bangtan autóba.

Útközben Jimin végig mosolygott. Nem lehetett levakarni az arcáról a vigyort. Rapmon meg is kérdezte hogy mi baja, erre ő gyorsan letörölte képéről a vigyort, de mikor Moni elfordúlt ugyan úgy folytatta tovább.

Mikor beértünk a házba Jin szobája felé indúltam mert még mindig ott aludtam. Mikor majdem az ajtóhoz értem Jungkook tekintetével találkoztam ami hát nem volt a legkellemesebb, elég dühösnek látszott még mindíg. Megfogta a karom és magával húzott a szobájába. Kicsit sem viselkedett kedvesen.

Mikor beértünk egyből bezárta az ajtót. Olyan dűh tátongott tekinintetéből amitől bevallom megilyedtem.

Csak állt elöttem meg sem szólalva szemeit le nem szegezve rólam.

-Mégis holvoltál..??! -fakadt ki.
-Ömm..csak a házit hoztam el, mondtam már... -nem mertem rá nézni.
-És van fogalmad min mentem abban a pár órában végig amíg te nem voltál itt?! -emelte fel a hangját.
-Nem Jungkook nemtudom. És még azt sem hogy miért viselkedsz így velem! Állandóan jelenetet rendezel és ordibálsz velem! Most is becibálsz a szobádba a karomnál fogva és faggatózol! Tudod hogy megilyesztesz ezzel!!? Mindig arról álmodtam hogy egyszer találkozom veled, de ha tudom hogy így megbántasz fizikailag és lelkileg is akkor inkább bár nem is tudtam volna a létezésedről!!! -itt már minden bennem gyüledező érzelem ki kijött belölem. Nem érdekelt hogy sírni lát elsírtam magam. Félre löktem az ajtótól és kifutottam onnan egyenesen Jin fűrdöjébe.

Magamra zártam az ajtót és sírva dőltem neki a falna onnan majd a főldre csúsztam. Elő vettem a telefonom és  egyből azt a személyt hívtam akiben teljesen megbízom és segíteni tud.

-..........
-Háló?
-....
-Igen?
-....
-Hahó! Ki az?
-Raven....
-Sung te vagy az??
-Raven....Raven...
-Sung hé baj van? Megyilyesztesz! Sírsz???
-Éh-éhn...azthiszem rohadtúl elrontottam valamit. -folyamatosan sírtam szegény Raven meg teljesen meg volt ilyedve.
-Mi? Mitörtént? Mit rontottá el? Ne sírj kérlek!
-E-emlékszel mikor m-ma találkoztunk é-és o-ott volt az az autó? -próbáltam érthetően elmagyarázni a dolgot és csillapítani a sírást.
-Igen?? -teljesen megilyedt.
-Lehet h-hogy h-hülyén fog hangzani de az a-a BTS volt.
-Mi? -teljesen letablózott.
Na hát akkor miért sírsz? Nemértem.
-Jungkook... -és itt teljes erőböl előtört a sírás.
Nem olyan amilyennek hittem. Talán én rontottam el valamit de teljesen más. Érted teljesen..!!
-Figyelj te semmit sem ronhattál el amilyen személyiséged van és ahogyan ismerlek. Nyugodj meg! -próbált nyugtatni ami egy picit segített de nem nagyon.
-Nagyon megilyesztett..! -sírtam ki magam.
-Ahjj Sung, ha ő valóban ilyen akkor meg sem érdemli a társaságod.
-....inkább lefekszem addig is megpróbálok megnyugodni. -szipogtam.
-Rendben menj nyugottan és ha van valami akkor hívj bátran mert meghallgatlak.
-KÖSZÖNÖM!

Miután letettük a telefont felálltam oda sétáltam a csaphoz és elkezdtem ovatosan megmosni egy kis vízzel az arcom de mikor belenéztem a tükörbe ismét sírni kezdtem, kezem az arcom elé tettem és leűltem a fűrdőkád szélére.

Hírtelen kopogásra lettem figyelmes aztán egy hangra.

-Sung beszéljünk. Kérlek!