Way home...

KÉRLEK NE MENJ EL!

Mikor reggel felkeltem megbizonyosodott bennem az a gondolat hogy nekem el kell mennem. Tudom nem lesz könnyű, és lehet az érzéseim is gondot fognak okozni de úgyérzem ezt a lépést muszáj megtennem.

Elhatároztam egy döntést amihez egy ember beleegyezése szükséges így hát tárcsáztam is azt a személyt.

...
-Szia Sung.
-Annyeong Raven.
-Jobban érzed magad?
-Hát...gondolkodtam.
-Na?
-Úgydöntöttem hogy jobb lesz mindenkinek hogy ha elköltözöm.
-Jól átgondoltad te ezt?
-Szükségem van egy kis szünetre amíg tisztázom magamban a dolgokat. És ebben szerettem volna a segítségedet kérni.
-Huh mire gondolsz?
-Hát említettem hogy el szeretnék költözni és aztgondoltam hogy...esetleg te elviselnél e?
-Mi? Pont ezt akartam javasolni, úgy is egyedűl élek hála anyunak hogy ennyire bízik bennem.
Szóval jah...gyere nyugottan.
-Rendben és köszönöm.
-Áhh nincs mit.

Miután megbeszéltük elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Ahogy elnéztem nem volt annyira sok dolog amit összepakolhattam volna, végűl is a legtöbb ruhadarabot fiúktól kaptam. Ahogy elnéztem a holmikat előtörtek belőlem azok a pillanatol és emlékek mikor annyit hülyeskedtünk és mikor akaratom ellenére csináltak számomra kedves dolgokat mint pl a közös ruha vásárlás ami annyira volt közös hogy én bele se szólhattam a dolgok menetébe. Itt elmosolyodtam hogy milyen jó is volt.

Miután ezzel végeztem elmentem megmosakodni. A nagy sminkrutint ami egyébként csak egy szempillaspirál meg egy kis szemöldök ceruzából áll, nem volt kedvem elvégezni.

Miután kijöttem a fürdőből a kisasztal felé indúltam ahol a telefonom volt töltőn, de valamire véletlenűl ráléptem. Lehajoltam hogy felvegyem és megláttam hogy a Jungkooktól kapott nyakláncom esett ki a nyakamból. Eszembe is jutott az a pillanat mikor ezt akasztotta a nyakamba. Egy pillanatra el is mosolyodtam de aztán elkapott a hírtelen szomorúság is. Mindenesetre vissza akasztottam a nyakamba hisz ez egy számomra elég jelentős emlék amit bevallok akármennyire elszeretnék távolodni Jungkooktol nemtudok hátrahagyni.

Ismét az ajtőfelől hallottam hangokat de most az illető be is nyitott.

-Sung, hát te meg mitcsinálsz? -állt meg az ajtó mellett Suga.
-Omm...Jin még nem avatott be? -vakartam a tarkóm.
-Hát nem. De ugye most nem akarsz elmenni?? -jött oda hozzám.
-Erről most elég nehéz beszélnem...van pár dolog amit át kell hogy gondoljak, és ehez az a megoldás ha elmegyek. -néztem a padlót.
-De...de ezt jól meggondoltad? Mármint nincs semmi ok ami itt tartana, vagy egy személy? -nézett a szemeimbe.
-Mire gondolsz?
-Áhh semmi hagyjuk... Kell még segíteni valamiben?
-Nem köszönöm. Azthiszem mindennel megvagyok.

Megakartam fogni a táskám hogy elindúljak de Suga beelőzött.

-Hagyd majd én.-és átvette a táskát.
-Omm...jó...
-Habár nem lesz könnyű téged elengednem de minden jót kivánok neked. -és megölelt.

Épp mentünk volna lefele mikor az ajtónál megpillantottuk Jint.

-Oh már össze is pakoltál? Akkor mehetünk is.

Miközben ballagtunk végig a folyosón mindkettő arcán szomorúságot véltem felfedezni.

Mikor a lépcsőnél jártunk meghallottuk hogy valaki dudál. Tae oda is ment az ablakhoz hogy megnézze ki az.

-Hé srácok! Valami mostoros csajszi áll kint a kapuban. -mondta könnyed egyszerűséggel amire Jimin egyből felemelte a fejét.
-Hogy ki?? -kerekedtek el szemei mint egy kaméleoné és az arca abban a minutumban vált cékla vörössé. Oda is rohant az ablakhoz.

Tae csak utána kapta fel a tekintetét és nézett rám.

-Suuung....mi ez a táska??? -erre mindenki kivéve azt a két embert akivel ott álltam a lépcső tetején, mindenki rámnézett.
-Mivan? Ugye most nem akarsz elköltözni vagy mi?? -kerdezte Hopi.
-Nehogy elmenj! Most akkor ha elmész ki lesz az én egyedüli lány gyermekem a sok majom közt?? -mondta Moni.
-Ne, ne, nee....Miért hagysz itt?? Kivel fogom eljátszani a hülyeségeimet és kivel fogok flörtölni Sung?? -nézett rám Jimin.
-Na jó srácok elmondom mi az oka annak hogy elmegyek.
-Neeeee....-kiabált be Tae.
-Tegnap történt egy kis, hát...nagy vita vagy inkább veszekedés Jungkook és én köztem amit a drágalátos Jungkook kreált és kezdeményezett, vagyis hát innkább csak ő veszekedett én meg csak hallgattam. Szóval el kell mennem hogy tisztán tudjak gondolkodni. -próbáltam sírás nélkűl elmondani a dolgokat.
-De ugye attól még tarthatjuk veled a kapcsolatot? Teszem azt Skipeon vagy hívás formájában. -kérdezte Moni.
-Persze ezt javasolni akartam. -mosolyogtam.
-Jah és egyébként hol van az előbb említett? -kérdezte Tae.
-Nemtudom. Elméletileg elment sétálni. -mondta Jimin.

Kopogtak az ajtón. Kinyitottam és Raven állt a küszöb mögött. Mikor rámnézett egyből átölelt.
Elnézett a hátam mögé és majd kiugrott a bőréből. Meg sem tudott egy ideig szólalni csak bámúlta a fiúkat. Bemutattam őt mindenkinek, mindenki nagy örömmel fogadta. Mikor Jiminhez kerűlt a sor egymásra is alig tudtak nézni annyira zavarban voltak. Jiminnek verejtékezni kezdett a homloka Raven meg totálisan elpirúlt. Mikor Ravennek valami kiesett a zsebéből véletlenül, Jimin le akart hajolni hogy felvegye neki de Raven is pont akkor akarta felvenni azt a valmit és összekoccant fejük. Mindketten nevetve és persze pirúlva kezdtek sajnálkozni.

Miután megvolt a bemutatkozás menni készűltünk de Jungkook pont akkor lépett be az ajtón.

-Hát te meg hova mész? -nezett rám.
-... - megpróbátam nem hozzászólni mert még vagyok annyira hülye hogy megbocsájtok neki.
-Gyere Sung menjünk. -fogta meg Raven a kezem, de Raven kezén kívűl másét is éreztem.
-Hova viszed? -kérdezte Jungkook Raventől.
-Minél messzebb tőled. -mondta neki kissé ingerűlten.
-Azt nem hinném! Mégis ki vagy te?! -emelte fel hangját Kook.
-Hát most majd meglátod! És egy olyan személy aki soha nem bántaná meg Sungot! -emelte fel ő is a hangját.
-KÉRLEK NE MENJN EL! -itt majd meg szakadt a szívem, majdnem engedtem neki.
-HÁTRÉBB NYUSZI! -lökte meg enyhén Raven Kookkot, itt Suga leöklözött Ravennel hogy jólcsinálta.
Gyere menjünk! -azzal a lendülettel kihúzott Raven a motorjához.

A táskámat hátratette mivel csak egy darab volt és a kezembe nyomott egy sisakot.
Elindúltunk Ravenhez. Vajon milyen lesz az érzés hogy reggel nem ébredek hagoskodásra vagy valami őrűltsegre? Valyon milyenek lesznek a napjaim a BTS nélkűl?